Magyar Szárnyak, 1993/94 (22. évfolyam, 22. szám)

Gaál Gyula: Közelfelderítők 1943: adalékok

godtan, metódikusan megsemmisítette a vöröscsillagos harckocsikat. Másnap a német páncélosok parancsnoka látogatást tett a repülőtéren és egy üveg fenyőpálinkát vitt ajándékba. Amikor Tömő megkérdezte, hogy miért vették fel a harcot a majdnem háromszoros túlerővel, a német parancsnok mosolyogva csak annyit mondott, hogy látott már ő is 'Fliegende Auge'-t légiharcban ötszörös túlerővel. (A 'Bel Ami' elnevezés mellett a németek a FW.189-est 'Fliegende Auge'-nek — 'repülő szem'-nek — is nevezték.)

Szeptember 20-án Tömő vezetett egy három gépből álló köteléket egy, a Deszna folyón lévő átkelőhely bombázására. Gépén ismét műszaki hiba lépett fel és ezért nem tudta a feladatot végrehajtani. A másik két gép azonban elérte a célterületet és sikeres támadást hajtott végre. Egy másik bombázás alkalmával, szeptember 23-án az oldás után hét ellenséges vadász támadta meg, de sikerült egérutat nyernie. A század még szeptember 9-én áttelepült Mirgorodba, majd onnan 15-én Kievbe és végül október 19-én Cerkvaba. A bevetések folytatódtak; egyik sem mondható megszokott, sablonos repülésnek, de egy kiemelkedik a többi közül. Lévén a bevetési jelentések rendkívül szűkszavúak (és alig olvashatóak), a napot nem tudjuk azonosítani, de valamikor októberben történt. Ismét Tömő László századost szólaltatjuk meg:

"Az oroszok Kievtől északra hídfőt alkottak a Dnyeperen és azt napról-napra tágították. Parancsot kaptunk e hidfő lefényképezésére. A fényképező felderítés ismét az én személyzetemre esett. Két órával felszállás előtt megkezdtem az előkészületeket. A lefényképezendő terület 200 négyzetkilométer; kimondani is sok, hát még végigrepülni ! 20 km hosszú és 10 km széles. Négyszer kellett a 10 km-es sávon végigrepülni, 20 km távolságon, hogy a megfelelő oldalfedés meglegyen. Valószínűleg légvédelemmel és vadászelhárítással kell számolnom. A közepes légvédelem kikapcsolására 50 cm fókusztávolságú kamerát építtettem be, hogy nagy magasságból tudjak fényképezni. Kértem vadászkíséretet és kaptam egy rajt. Felhívtam a raj parancsnokát. Egy hadnagy jelentkezett, akinek ez lett volna az első bevetése. Mondtam neki, hogy maradjanak otthon. Még rájuk is én vigyázzak .. .? Végül is vadászkiséret nélkül indultunk bevetésre."

"Figyeltem a merev arcokat. Mindenki tudta, hogy nehéz feladatra megyünk. A területet ismertük, a repülési támpontokat könnyen megtaláltuk. Hatezer méterig emelkedtünk, majd siklással, fojtott motorokkal mentünk be az ellenséges légtérbe, hogy legalább az első sort tudjuk nyugodtan lefényképezni. Czigány Bandi kitűnő fényképező pilóta volt, pontosan tartotta az útvonalat. Bekapcsoltam a a sorozatfelvevő kamerát és két irányba figyeltem : a légvédelmet és a vadászokat. Az előbbi ellen semmit sem tehettünk : addig fényképezünk, amig el nem találnak. Viszont a vadászokkal felvesszük a harcot. Az első sáv felénél lehettünk, amikor megpillantottam az első légvédelmi üteget, nyílt állásban. Mindegyik löveg égbemeredő csöve úgy hatott, mintha egyenesen ránk irányították volna. Most mérnek be, még néhány másodperc és megkezdődik a tánc . . . De nem lőttek . . . Most a másik fortélyt alkalmazták, mint a komondor kutya : mindenkit beenged, de ki senkit sem. Tudtam, hogy amint visszafordulok, lent azonnal megnyitják a tüzet. Ezért kiadtam a parancsot, hogy az első sáv lefényképezése után egy percet tovább repülünk, majd szép enyhe forduló és mire elkezdjük a második sort, 500 m magasságvesztés. Láttam a pilóta arcán, hogy tudja miről van szó. Alig kezdtük meg a második sort, amikor a nehéz légvédelem megnyitotta a tüzet, s a robbanási felhők mind fölöttünk színesítették az eget. A célmérők 5000 m magasságra számítottak, de mi 4500 m-en voltunk. A légvédelmi tűz abbamaradt, újra bemértek."

"Vissza 5000 m-re és a sebességet 200 km/óra-ra csökkenteni. Eltelik egy perc, a légvédelem újra megszólal; rendben van, a lövedékek alattunk robbantak. Közben a sorozatfelvevő kamera működik, rövidesen a második sor végére érünk. Ezt már magasságváltoztatás nélkül csináljuk, mert azóta az oroszok rájöttek a trükkre. De most már nem akarják, hogy feladatunkat befejezve hazatérjünk. Hatalmas füstfelleg előttem : ismerem, hívják a vadászokat. A füstjelző gránátot arra a magasságra lőtték ki, ahol mi tartózkodtunk. Ennek az átmérője kb. 50 m és 20 percig nem oszlik szét, tehát a vadász már messziről láthatja, hol kell minket keresnie. Szép kilátások ! A légvédelem most tűzfüggönyt lőtt elénk 4000 m és 5000 m között. Még egy perc és vége a második sornak. A lövedékek egyre közelebb robbannak, de most már kint vagyunk, a feladat felét sikeresen elvégeztük. Most, saját terület fölött, kissé fellélegeztünk."

"Parancsot adtam : két percig irányt tartani, magasság 6500 m. Kissé nyugodtabban figyelem a légteret. Mindjárt itt lesznek a vadászok. Távcsövem elhomályosodik, csupa víz, semmit sem látok. Megtorlóm szemem, arcom tiszta verejték. Ránézek a hőmérőre : —15°C ! Nézem a pilóta arcát, ő is verejtékezik. Az emberi szervezet le akarja győzni az agy parancsát, az élniakarás küzd a lélek akarata ellen. Pedig még csak félúton vagyunk. Közben emelkedünk és két perc múlva rátérünk a harmadik sávra. 6000 m magasságban érünk az arcvonal fölé, a légvédelem tűzzel fogad minket. Az első lövések alattunk robbannak és gyorsan közelednek. Azután ismét tűzfüggöny. Úgy követ a légvédelem, ahogy emelkedünk. Most már nehéz kijátszani őket. A robbanások a közelünkben vannak, a gép úgy süllyed és emelkedik, mintha felvonóban lennénk. Rövidesen repeszdarabok is érik a gépet. Jól lőnek a ruszkik, benne vagyunk a szórásban. A gép nemesebb részei nem sérültek meg, legalábbis a műszerek nem

103