Magyar Szárnyak, 1993/94 (22. évfolyam, 22. szám)
Gaál Gyula: Közelfelderítők 1943: adalékok
Bevetés előtti eligazítás. Jobbról : Telbisz Imre százados, századparancsnok, Csorba Ferenc szakaszvezető, bajózó lövész. A személyzet másik két tagjának azonosítására felkérjük olvasóinkat. (Csorba Ferenc gyűjteményéből.) mutatják." Éles 180°-os forduló, 500 m-t vesztünk magasságunkból és visszafelé rávágunk a negyedik sávra. Egy kis csend, majd lenézek: megérkeztek a vadászok. De szerencsénk van ! Kb. 3000 m-en osztályunktól egy másik FW.189-es tüzérségi célokat derít fel, arra vetik rá magukat a vadászok. Minket nem láttak meg a robbanási felhőktől. Ismét kitérünk saját területre, de hátra van még a harmadik és negyedik sor fele. Le kell menni 5000 m alá, mert az ég fekete a robbanásoktól, nem lehet fényképezni." "Oldalról megyünk be a negyedik sor második felére. Teljes gázzal, állandóan süllyedve, mert ez csaknem 100 km-rel növeli sebességünket. Heves tűz, repeszdarabok és tűi vagyunk a Dnyeperen, ellenséges terület felett. De megvan a negyedik sor ! Ismét fordulunk, egyenesen neki a harmadik sornak. Ekkor már mindenre el voltunk szánva, az ugrásra is. A szélirány kedvező, s ha ugrunk, talán átvisz a másik oldalra, a filmkazettával együtt. A légvédelem is tudja, hogy ez az utolsó esélyük. Hármas variométerrel süllyedünk (másodpercenként három méterrel, azaz percenként 180 méterrel. Szerkesztő.), teljes sebességgel előre ! A gép bőg, repeszdarabok kopognak, de még repülünk és rádöbbenünk, hogy megvan ! — megcsináltuk a hátralévő felvételeket! Azonnal zuhanásba kezdünk, irányt változtatva." "Erre a légvédelem nem számított, mi pedig abban nem voltunk biztosak, hogy gépünk kibúja-e a zuhanást ? Kibírta, de láttam, hogy hosszú csíkot húzunk magunk után. Égünk ? Szerencsére nem, csupán az üzemanyagtartály kapott találatot és veszítjük a benzint. A bal motortartályt, a 2-es és 3-as számú tankokat jelzi a piros lámpa. Ezeket elzárjuk, a másik kettő sértetlen. Összesen nyolc van : négy-négy mindegyik motorhoz, s ezek együttesen, vagy egyenként elzárhatók, illetve elkülöníthetők. Egyikben sem lehet sok, mert túl vagyunk a repülési idő 60%-án. Egyelőre nincs több piros lámpajelzés, rövidesen saját terület fölött leszünk." "Épségben szálltunk le a repülőtéren. A filmeket előhívtuk, kiértékeltük és mindenki megtudta, amire kiváncsi volt. Engem a légvédelem érdekelt: 16 nehéz légvédelmi üteget számoltam össze, összesen 64 löveggel. Mintegy 45 percig tartózkodtunk ebben a "barátságtalan" légtérben. Egyszer össze is számoltam, hogy mennyi időt töltöttem 1943-ban légvédelmi tűzben : Hét óra 30 perc jött ki. Pontos adatokat csupán saját vonatkozásban adhatok, de ugyanez áll mind a 15 személyzetre, kevés kivétellel. Tizenöt alkalommal vívtam vadászokkal légiharcot, harmincöt alkalommal kaptam légvédelmi tüzet, harminchétszer hajtottam végre bomba- és alacsonytámadást és négy esetben sérült súlyosan gépem ellenséges behatásra. Ebben az esztendőben — 1943-ban — tudomásom szerint századunk repülte a legtöbb bevetést a m. kir. honvéd Légierők egységei közül." Október végén és november elején a század óriási erőfeszítéseket tett tevékenységének folytatására, de a gépállomány nagyrésze sérült volt, a tartalékmotorok között sok volt a használhatatlan, az alkatrészek után104
