Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)
Tarlós József: Utolsó felvonás
A 3. raj két bevetés között. Sakkozás. Balról: Timler Ferenc és Horváth Sándor szakaszvezetők, Pénzes Gyula őrmester, Stáhl Géza László tizedes, Tarlós József őrmester, Hosszú József tizedes. (Szerző gyűjteményéből.) — Alighanem áttüzesedett a géppuskám és mielőtt a záródugattyú reteszelt volna, egy robbanólövedék a töltényűrben felrobbant és az roncsolta szét a záródugattyút. Szerencsére a szemeimen nem érzek sérülést — mondtam Gyuszinak. Nagyon fáj a kézfejed, vagy kibírod végig a támadást ? - kérdezte Gyuszi. — Kibírom. Tovább követtük a köteléket az alacsonytámadásban. Gyuszi, mintha helyettem is lőtt volna : olyan hosszú sorozatokat eresztett a célra. Mivel nem akadt más dolgom, a vállam fölött előrenézve kezdtem figyelni Gyuszi találatait. Egyszer csak azt vettem észre, hogy az ágyúk csövei (a Stuka D.5 típusa két db. 20 mm-es mereven beépített előretüzelő gépágyúval rendelkezett) áttüzesedtek és a csővégek kezdtek szétnyílni. Azt hittem, ezt Gyuszi is látja. Később rájöttem : annyira elfogta a harci láz, hogy ilyen "kicsinységet" észre sem vett. Átvillant az agyamon : ha tovább tüzel, ki vagyunk téve annak a veszélynek, hogy a szétfröccsenő acéldarabok megsértik a légcsavart. — Szétnyíltak a gépagyúcsöveid ! Fordulj ki és igyekezzünk minél előbb leszállni ! — figyelmeztettem. Háromszor is szólnom kellet, mire kifordult, pedig tudhatta, hogy nem szoktam vaklármát csapni. Mikor — a köteléket megelőzve — leszálltunk a reptéren, a szerelők gratuláltak a szerencsénkhez. Véleményük szerint percek kérdése volt, hogy légcsavarszámyaink nem repültek szét, darabokra szakadva. A fegyvermesterek sehogysem értették : hogyan lőtték széjjel a géppuska záródugattyúját, mikor nem is volt lyuk a kabintetőn. Végül is az én elméletemet fogadták el. Egy szabadnap története. Július 8-án szabadnaposok voltunk. Kihasználva egy alkalmi gépkocsit, Gyuszival elmentünk Lembergbe, a mai Lvov-ba. Városnézés közben láttuk azt a kettétört rácsszerkezetű acél antennaárbocot, aminek kb. hét hónappal azelőtt sűrű ködben Czékus Ferenc őrnagy Focke Wulf FW.58-as "Weihe"-jével nekirepült és ötödmagával belépett a hősi halottak sorába. Becslésünk szerint az árboc ép korában lehetett úgy 120 m magas. Nagyon hasonlított a Székesfehérvár-Sóstó-i rádióállomás antennaárbócaihoz. Elzarándokoltunk a lembergi temetőbe, ahol virágot helyeztünk el a Czékus gépszemélyzet és az előző évben légiharcban megsebesült, kényszerleszállt és kórházban sebesüléseibe belehalt Szabó László szakaszvezető pilóta bajtársunk sírjára. Elgondolkoztunk azon, hogy bármelyikünk aludhatná örök álmát Laci sírhantja alatt, mert mikor lelőtték őket, mi szabadnaposok voltunk, s ők a mi gépünket vitték el arra a bevetésre. Új gépünk a "Sutykó" név (Pénzes Gyula feleségének a beceneve) után azért nem kapott sorszámot, mert nem minket lőttek le az elődjével. Laci rádiósának, Almási Bálint tizedesnek olyan szerencséje volt, hogy a bal csizmája orrát lőtték át, ahol már nem volt lábujj. A "Sutykó II" nevet a jelenlegi, tulajdonképpen harmadik gépünk kapta. Mikor este a hajózok bevonultak a szálláskörletbe, megtudtuk, hogy all. számú gépet (a 4. raj balkisérője) az aznapi utolsó bevetésen légiharcban lelőtték. Sikerült saját területen kényszerleszállniok. A gép személyzete : Zsoldos László szakaszvezető pilóta és Csontos Géza tizedes hajózó távirász, Szürke, de nem unalmas hétköznapok. Július 9-én 0330 órától készültségben voltunk. Aznap négy bevetést hajtottunk végre. Az első, a második és a negyedik bevetésen a Dolszk község térségében levő készenléti állások ellen irányult a támadásunk. Alacsonytámadásainkat a szovjet légvédelem gépágyútűzzel zavarta. Az első bevetésen 1. számú gépünket lelőtték. Az első vonalban, mocsaras területen, a futóművet lerobbantva hasraszálltak, A gép személyzete : Lévay Győző százados pilóta, századparancsnok és Sarkady Lajos szakaszvezető, hajózó távirász. Lévay százados fejsérüléssel, Sarkady szakaszvezető pedig szilánkot kapott. A második bevetés alkalmával alacsonytámadásnál a 2. számú gép rádióskabinját kézifegyvertől származó találat érte. A gép személyzete : Boucek József hadnagy pilóta és Zselyi Imre őrmester, hajózó távirász. A lövedék Zselyi őrmester jobb vállán hatolt keresztül. Leszállás után a Grodek-i kórházba vitték. A harmadik bevetés a Tamopoltól északra telepített ütegállások ellen irányult. Itt — változatosság kedvéért — a szovjet nehéz légvédelem szórakoztatott bennünket tűzijátékával. Az utolsó bevetésről esti szürkületben 2050 órakor szálltunk le. Mikor a szálláskörletbe értünk, megtudtuk hogy Szőr Atya fejét összevarrták és egyelőre nem repülhet. Tudtuk, hogy ezt nehezen fogja elviselni, de ismertük annyira, hogy ezt velünk nem fogja éreztetni. Július 10-én 0330 órától 1830 óráig készültségben voltunk, de bevetésre nem került sor. 11-én váratlan szabadnaphoz jutottunk. 12-én és 13-án egésznapos készültség volt, de a kedvezőtlen időjárás miatt a "Kovel-i randevú" elmaradt 94 Amikor nem a kánikulától volt melegünk. Július 14-én reggel két bevetést hajtottunk végre a Buzany-i légtérben. Mindkét bevetésünk alkalmával szokatlanul erős légelhárításba ütköztünk könnyű, közepes és nehéz szovjet légvédelmi ütegek részéről. 1110 órakor indultunk harmadik bevetésünkre Tamopol légte-
