Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)

Szenteleky Géza: Emlékeim a 102/2 századnál eltöltött időmről

(22) Szakály.

(23) Szakály. A MKLe szerint a század július 9-én kezdte meg működését. Hans Ringtől Königliche ungarische 2. Jagdstaffel stösst zur Gruppe (IV/JG 51). einsatzmässig untergestellt vom 15.-28. 7. 44."

(24) LL, Szakály, MKLe.

(25) LL, Hefty, MKLe. Hartmann, Barkhorn, Lipfert, Sturm és számos vezető ász ekkor magyar repülőterekről végezte bevetéseit és rendkívül eredményesek voltak. (Pl. Lipfert 1944 októbere és 1945 áprilisa között 52 szovjet gépet lőtt le Magyarország felett.)

(26) Ismereteink szerint Nemes Endre századost 1944 júliusában az 1. csatarepülő (CR-42-es, He.46-os, stb.) század parancsnokának nevezték ki, de az alakulat bevetésére nem került sor. Ezután a 102. vadász-felderítö század parancsnokának jelölték, Nagy Koméi főhadnagy pedig Budapesten rekedt.

(27) MKLe. Hedrei szerint a veszprémi áttelepülés december 6-a és 13-a között történt. Szenteleky szerint csak a 102/1 század részére. Kálmán szerint viszont a század január 18-án települt Veszprémbe.

(28) MKLe, "Repülőbajtárs” (kb. 1945 március).

(29) LL, Dem. Hedrei közleménye szerint, a két csatarepülőgép lelövésének idejére 6 pontosan nem emlékszik, de úgy él emlékezetében, hogy inkább november 25-27-e táján történhetett, azaz : néhány nappal a november 29-i kényszerleszállása előtt Ezt alátámasztja Demény Aladár kutatása, aminek eredménye a kettős légigyőzelem napját november 17- re teszi. Ezt ugyancsak megerősíti az a tény, hogy a két 11-2- es lelövésének elismerése a 4. sz. Légierő parancsban jeleni meg, ami — rajta kívül — még tíz 102/1 és 102/2 századhoz tartozó pilóta november folyamán megsemmisített szovjet gépek lelövését igazolja, — tehát beleillik a novemberi "sorozatba". A decemberi légigyőzelmeket a 10. sz. Légierő parancsban igazolták. Kétségtelen, hogy ez másolási hiba

volt; a hónapot rosszul írták, a 17-et 12-nek olvasták le. Netr Hedrei volt az egyetlen, akivel ez megtörtént. Lásd : (31) jegyzetet is.

(30) LL, MKLe, BalCsaL

(31) LL, BalCsat, Tobak T. Lásd : (29) jegyzet, ugyanaz történt Pottyondy "december 22-i" lelövésével, mint Hedrei "december 12-i" kettős légigyőzelmével. Ez esetben november 22-én történt a Dem. szerint és szintén a 4. sz. Légierő parancsban közölték.

(32) LL, MKLe, BalCsaL

(33) MKLe, MSZ 1985.

(34) Kelt 1945. február 2-án.

(35) Ujszászy.

(36) LL

(37) LL. Kovács őrnagy személyesen közölte (Ausztráliában), hogy ő egy igazolt és két valószínű légigyőzelmet tart számon.

(38) Punka György : "A 102. önálló (később 102/1) vadás? század" (kézirat).

(39) Az esemény dátumát inkább július végére tennénk, mert augusztusban a Ju.87-es (Lévay Győző százados, századparancsnok) századot már kivonták az arcvonalból. Ugyancsak megemlítem Punka György szóbeli nyilatkozatát, miszerint jó néhány esztendővel ezelőtt talált egy szovjet repülőgép roncsot (jobban mondva, annak még meglévő darabjait) egy falu közelében, amiről kutatásai alapján tudta, hogy egy magyar pilóta igényelte, de tanú híján nem igazolták neki. (Ha jól emlékszem a pilóta Sűrű Béla zászlós volt) Neír sokkal később felfedezését közölte a "győztessel",

(40) MSZ 1985.

(41) Kovács őnragy felterjesztése.

(42) 102. vadász repülő osztály parancsnokság összesített eredmény jelentése 1944. december 31-ig; kelt 1945. febr. 2-án.

Emlékeim a 102/2 századnál eltöltött időmről.

Szetvteleky Géza visszaemlékezése*

A 102/2 század 1944. május 30-án indult el Kolozsvárról egy Junkers Ju.52-es géppel a hadműveleti területre. Célunk egy Lembergtöl délnyugatra 20 km-re fekvő tábori repülőtér volt, (nevére már nem emlékszem, de nem Krehowce volt), melyen a JG.51 Mölders ezred egyik százada már berendezkedett. A 102/2 század földi részlege Keresztessy József zászlós parancsnoksága alatt vasúti szállítással érkezett oda.

Pottyondy László százados századparancsnok a repülő dandártól azt az utasítást kapta, hogy addig, amig a század saját repülőgépei nem állnak rendelkezésre, a német vadász század gépeit fogja a század igénybe venni. Ebből persze semmi nem lett, mert a helyi németek — érthetően erről hallani sem akartak.

így a 102/2 század pilótái és földi részlege repülőgépek, alkatrészek és szerszámok nélkül lesték a "Mölders fiuk" nap-nap utáni sikereit — a földről.

A magyar repülő dandár egy pár hét után végre elérte a németeknél, hogy időnként

A szerző 1945-ben. (Szerző gyűjteményéből.)

egy-egy alkalommal a "Ricsi fiuk" mint kísérők repülhettek a németekkel. Ez azonban egyre gyakoribb súrlódásokhoz vezetett és Pottyondy elhatározta (a német századparancsnok ösztönzésére), hogy ez a helyzet így nem folytatódhat és, ha a dandár, vagy a Légierők parancsnoksága nem tud megoldást találni, ő maga fog annak utána járni, így Szenteleky hadnagy kíséretében — aki folyékonyan beszélt németül — a Bückerrel Krakkóba repült az ott székelő repülő hadtest (Fliegerkorps) parancsnoksághoz, remélve, hogy azoknál tud szükségleteinek kielégítésére megoldást találni.

Egyheti kilincselés és próbálkozás után a hadtest hadműveleti osztályának vezérkari tisztjei és magasabb rendfokozatú osztályvezetői körében azonban a kísérlet eredménytelen maradt: látszólag nem a jószándék, vagy a bizalom hiányzott, de "nekünk sincs — nem tudunk adni" — volt mindig a válasz.

Időközben azonban a hivatali órák után Pottyondyék megismerkedtek egy németül

59