Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)

Szenteleky Géza: Emlékeim a 102/2 századnál eltöltött időmről

és franciául beszélő belga származású, kb. 30 éves "Luftwaffe-Helferin"-nel — egyenruhás légierő tisztviselőnövel —, akivel hamar megbarátkoztak. Ez az ismeretség megdöbbentő sikerrel járt, mert ő — ellentétben az eddig kultivált vezérkari és csapattiszti vonal helyett — az utánpótlási szervezet főtisztviselőivel hozta össze Pottyondyékat, azzal a diszkrét megjegyzéssel, hogy "egy pár üveg snapsz sok nehézség leküzdését teszi lehetővé."

Pottyondyék nem sok jelentőséget tulajdonítottak ennek, de látván helyzetük teljes reménytelenségét, pilótáik és földi részlegük kiszolgáltatottságát, más kiutat nem látván, "meg kell próbálni" jelszóval elfogadták egy találkozás megrendezésének gondolatát.

Ez a krakkói hét utolsó napján meg is történt.

Pottyondy volt azonban az egyetlen, aki a Bf.l09E3-as ("Emil") után a Bf.l09F-et ("Fritz") is repülte. Viszont a többiek csak a börgöndi "Rudi Rothenfelder" iskola DB.601-es 1100 LE-s motorral felszerelt Bf.109 "Emü"-jein kaptak kiképzést. A Krakkóban "beszerzett" "Gustav”-ok viszont a nagy, 1475 LE-s, DB.605-ös motorral voltak felszerelve.

Ennek tetejébe a pilóták egyike sem szállt fel — vagy le — Messerrel betonpályáról. így aztán a kilenc gépből hamar csak nyolc lett ! Node, végül ezen is túlestek.

Másnap a két "Ricsi fiú" a Bückerrel visszatért hadirepülőterére, ahol Pottyondy utasította Szentelekyt, hogy a Focke Wulf FW.58-as "Weihe"-vel repüljön vissza Kolozsvárra, vásároljon be egy rakomány innivalót és azzal mielőbb térjen vissza Krakkóba, hogy a várva-várt gépállomány és műszaki felszerelés mielőbb rendelkezésükre állhasson ...

Elképesztő elgondolás, a két "Ricsi fiú” hinni sem merte, hogy sikerrel járnak, mondván : "Ne igyunk előre a medve bőrére." Ugyanakkor szomorúsággal és megdöbbenéssel kellett tudomásul venniük, hogy hová is jutottak fegyvertársaikkal, főleg az arcvonal-mögötti szervezeteikben.

így elhatározták, hogy titkukat egymás között tartják, remélve hogy így biztosíthatják legjobban a magyar Légierők (és a 102/2 század) érdekeinek megvalósítását.

Rövid két hét után a 102/2 század pilótáit a "Weihe"-vel két fordulóval Krakkóba repülték, hogy átvegyék a kilenc db. Messerschmitt Me. 109 "Gustav"-ot

Ez a felvétel 1944. júliusában készült. Balról: Török Lajos zászlós, Szenteleky Géza hadnagy és Birkhoffer György hadnagy. (Szerző gyűjteményéből.)

Kovács József osztályparancsnok századoskori képe. (Szerző gyűjteményéből.)

Közben három Ju.52-es állt elő, hogy a beszerzett tartalék alkatrészeket, motorokat és szerszámokat is elszállítsa harcálláspontjukra, mely közben lényegesen nyugatabbra húzódott, mert megindult a '44-es nyári orosz offenzíva.

így a 102/2 század Jasionkán (Rzezow) verte fel a sátrát egy időre és onnan végeztek egynéhány bevetést Zamosc, Rawa Ruska és Radon keleti légterében, valamint Drohobycz olajkútjainak védelmében, illetve támadás elleni biztosításában. Ezek azonban főleg a pilótáknak az új gépanyaghoz való hozzászoktatására és a rádió használatának elsajátítására voltak hivatva — több-kevesebb sikerrel.

Végülis a Légierők parancsnokságától kapott utasítás szerint a 102/2 század visszatelepült Szolnok repülőterére, majd onnan Munkácsra, miután az oroszok a nyár végén betörtek Délerdélybe, s onnan nyomultak fel északi irányban.

Munkácsról több bevetést repült a század a Kárpátok fölött visszatérő orosz Boston bombázók ellen, de a riasztás túl késői vétele és az ellenséges gépek repülési magassága megakadályozta a pilóták eredményességét. Ezek a bevetések voltak azonban igazán a kóstolói az elkövetkező légiharcoknak és az új felszereléssel való teljes megismerkedésnek is.

Amint már Gaál Gyula bajtársunk megírta előttem, az első légigyőzelmet Potytyondy aratta Mező laborénál, szeptember 15-én egy Il-2-es felett. Ez a győzelem felrázta az állandó áttelepülésekbe belefásult pilótákat és most már sorban aratták a légigyőzelmeket, egyiket a másik után.

Október elejéig volt a század Munkácson, amikor az orosz nyomás következtében Nyíregyháza repülőterére települt át, majd utána Felsőábrány tábori repülőteréről folytatták bevetéseiket. November végén az ellenséges előretörés Budaörsre kényszerítette a századot.

Nyíregyházán került a század igen közeli személyi és repülő kapcsolatba a JG.52./II. osztályának századaival, így Gerhard Barkhorn őrnaggyal és "Pubi" Hartmannal, a 9. század parancsnokával, a német légierő két legeredményesebb harcosával, ök hozták össze aztán Pottyondyékat Rudel ezredessel is és a 102/2 század pilótái így gyakran repültek mind szabadvadászatot, mind pedig páncélosvadász kíséretet a fenti igen tapasztalt öreg rókák társaságában. A közös, nap mind nap megismétlődő egymásra-utaltság a levegőben és a földön egyaránt közeli ba-60