Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)

Levelek a szerkesztőhöz

rint említette Wiener- Neustadt, Eisenach,

Graz, Klagenfurt, Spittal, Villach városokat).

A hadifogság idején hepatitis epidemicaja lett és mire hazakerült (1946) már diabetes mellhúsa volt.

Igen meleg testvéri szeretet kötött össze minket( 1953-tól 1960- ig nálam lakott).

Elhelyezkedési nehézségei és cukorbetegségének rosszabbodása miatt testileg-lelkileg sokat szenvedett, de fegyelmezetten viselte a rámért nehézségeket.

1969. július 26-án meghalt. A Farkasréti Temetőben a 6/11 parcella I. sor 48. sírban van eltemetve. Mindössze 44 évet élt.

Mellékelek egy fényképet és egy fotókópiát.

Levelem kézhezvételéről — amennyiben lehetséges — szíves értesítésüket kérem.

Kedves Szerkesztő Úr!

Üdvözlettel Csík Györgyi (Dr. Garzó Györgyné)

Orange, N.S.W., 1992. június 15-én.

Nagy örömmel vettem kézhez 1992. június 10-én a "Magyar Szárnyak" 1991-es évkönyvét. Básthy Sándor unokabátyám küldte be a 242/243 oldalon leközölt cikket, ami Édesapámat, Péchy Kálmán ny. altábornagyot ábrázolja mint repülő megfigyelőt az első világháborúban.

(A levél könnyebb megértése céljából ama olvasóink részére, akik tavalyi számunkat nem olvasták :

A hivatkozott oldalakon három fényképet közöltünk Péchy Kálmán altábornagy úr hagyatékából: egyet a földön róla és pilótájáról, s két légifelvételt. Akkor nem ismertük a légifelvételek helyét. Azóta Simon Árpád és Plakolm Frigyes bajtársaink bizonyossággal azonosították az egyik felvételt, s valószínűsítették a másikat. Ezeket az adatokat olvasóink megtalálhatják e számunk "Hozzászólások"rovatában. Szerkesztő)

Mellékelek egy képet — Édesapám a pilóta mögött ül, a kép hátán az ő eredeti feljegyzése van — ez talán választ ad a cikkben lévő kérdésre.

Édesapám 1972-ben 85 éves korában hagyta el Magyarországot és eljött hozzánk Ausztráliába. Sümegi Karcsi hadnagy pilóta (az évkönyv 34-ik oldalán szerepel) Orange-ben élt — Édesapám egykori "cőgere" volt, nagy szeretettel vette őt körül — összehozta Ausztráliában szétszóródott volt "cőgereivel", így Édesapám nem érezte magát idegennek itt és emellett az ausztrál életmódhoz is jól tudott alkalmazkodni.

A mellékelt másik kép Édesapám 95-ik születésnapján tartott "díszebéden" készült Orange-ben, amit Sümegi Karcsi rendezett. Karcsi üdvözleti kártyákat ad át, az ünnepelt köszönő beszédét mondja. Mellékelem Pénzes János beszédét, amit Édesapám temetésén mondott. Az angol megemlékezést is ö írta.

Szívélyes üdvözlettel Ausztráliából

Karay Béláné, szül. Péchy Edith

P. s.:

Édesapám köszönő beszéde a 95-ik születésnapján rendezett "díszebéden":

I

Hölgyeim és Uraim Kedves Pécs-i cőger fiaim Kedves Rendtársaim 1

Végtelen hálás vagyok, hogy erre a napra így egybe gyűltetek.

Öröm látni kedves, mosolygó arcotokat. Külön köszönöm Sümegi Karcsi fiamnak, hogy bokros elfoglaltsága mellett ezt a kedves összejövetelt ilyen sok szeretettel és ily eredményesen összehozta.

Kilencvenöt év sok öröme és sok-sok megpróbáltatása után megköszönöm a Mindenhatónak, hogy ezt a magas kort elérnem engedte.

Amikor tíz évvel ezelőtti súlyos prostata operációm után felépültem, a kezelő profeszszor azt mondta :

"Tudom, hogy 85 éves vagy, úgy mozogsz, mint egy 65 éves férfi. Nyugodtan felülhetsz arra a repülőgépre és indulhatsz lányodhoz Ausztráliába."

Ez tíz évvel ezelőtt volt, s ma kilencvenöt évesen hála Istennek jó egészségben és szellemi frissességben köszönhetem meg jókívánságaitokat.

Szívből kívánom, hogy aki a 95 évet eléri, úgy érezze magát, mint ahogy én ma.

E felvétel hátán a következő olvasható: "1918. január Asiago felett. Déltirol — 1. világháborúban repülő megfigyelő tanfolyam. Péchy Kálmán vk. szds."

4

Pénzes János bajtársunk beszéde a temetésen, 1984. október 26-án