Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)
Levelek a szerkesztőhöz
pécsujfalusi Péchy Kálmán távozásával egy kor, egy világszemlélet, egy jobb kor, egy nemesebb világszemlélet örökre sírbaszállt. Minekünk az a szerencse és sokunknak az a megtiszteltetés adatott, hogy az 6 keze alatt szolgálhattunk, illetve az 6 féltő-szerető atyai irányítása alatt cseperedhettünk fel a Pécs-i Zrínyi Miklós katonai nevelőintézetben fiatal gyerekekből, kis cőgerekből, érett nyolcadéves növendékekké, majd fiatal honvéd tisztekké. Különös meghatódottsággal adjuk meg most a végső tiszteletadást Péchy Kálmánnak, "Kálmán apánknak". Egy pár évvel ezelőtt felvett interjúban a következőket mondotta : "Amikor az első világháború után elvesztettük a hazánkat, akkor halt meg az első gyermekem, a fiam. A Pécs-i katonai nevelőintézet parancsnokságát átvéve, székfoglaló beszédemben azt mondtam, hogy én most benneteket, valamennyiőtöket fiaimmá fogadlak." A világ négy sarkára szétszóródott cőger fiai, élők és holtak nevében búcsúzunk "Kálmán apánktól" — mi, itt még megmaradtak nevében, mert az előttünk eltávozott, hősi halott fiaidból "Kálmán apánk" most díszőrség fogad a Hadak Útján. Azokból a fiaidból, akik a Te szellemedben, a Te nevelésedhez méltóan, a Zrínyi szellemhez méltóan a legdrágábbat, fiatal életüket adták szegény, sokat szenvedett magyar népünkért, megcsonkított hazánkért. A magyar királyi Honvédség ősi hagyományait követve a nap elmúlását, a drága, szeretett bajtársak távozását a honvédség takarodójával búcsúztattuk. "Kálmán apánk" — addig is amíg az égi kihallgatáson újra találkozunk ; A magyar királyi Honvédség takarodója. Az éj jő, haza te kilenc az óra, Az éj jő, haza jer ám a kürtszóra, Nyugovó ágyad vár, Mert a napnak vége, vége már. Te honvéd, a helyed itthon rég, Jó éjt adjon hát Neked az ég, Jó éjt adjon hát Neked az ég ! A csillag ragyog a nagy magyar égen, "Kálmán apánk" a helyed itthon rég, Jó éjt adjon hát Neked az ég, Jó éjt adjon hát Neked az ég ! Orange, 1982 szeptember. Édesapáin 95-ik születésnapján a meghívottak egy része. Édesapám oldalán, balról: Dchóny Tibor, Palkó Lászlóné, Édesapám, Sümegi Károlyné, Palkó László. Szemben : Sümegi Károly, Szakály Józsefné, Kalándy Imre, Karay Bcláné, Csicsáky Imre. (Karay Béláné gyűjteményéből.) 5 Kedves Péterdi úr ! Genf, 1992. szeptember 1-én. Édesapám egy éve meghalt, azóta nem múlik el nap, hogy ne gondolnék Rá. Nagyszerű, melegszívű ember volt, mindig aggódott értünk, éreztük szeretetét, ha nem is lehettünk együtt vele. Nagyon hiányzik. Kevés írás maradt Tőle ami hivatalos, de ezer szerető levele lányainak. Szerette volna megérni rehabilitációját, szeretett volna igazolást kapni, miért kellett börtönben lennie, miért kellett elhagynia családját, hazáját. Egy-egy fotómásolatot küldök és az ÚJ Szárnyak-ban megjelent cikket. Édesapámnak nagyon sok barátja volt és van Amerikában, ök is örülni fognak a jó hímek Apukám rehabilitációját illetően. Nagyon szépen köszönöm kedvességét. Szeretettel üdvözli Szy Judit P. s.: Részlet Apukám egyik leveléből : A tél folyamán a Duna és a többi folyók mind befagytak, ez tavasszal óriási árvizet okozott. A Duna-Tisza köze víz alatt volt, Én, mint a Budapesti Sportrepülő Egyesület igazgatója, megszerveztem egy mentőakciót. Tervemet bemutattam a Vöröskereszt elnökének és Bonczos Miklós árvédelmi kormánybiztosnak. Boldogan elfogadták és kikértek pár hétre a Légierőktől. A Vöröskereszt-től kértem kis gyorsan nyíló ejtőernyőket és 3 kgos életmentő csomagokat (gyógyszer, rum, szárazsütemény, gyapjúharisnya). 16 sportrepülő gépem volt. A feladatot katonai géppel nem lehetett megoldani. A csomagokat kidobtuk a házak tetején ülő embereknek (sokszor liba, tehén, stb. is volt) a tanyai házakon. Repülés közben észrevettük, hogy egy összedűlt ház lakói hogyan úsznak ólajtóba, deszkába kapaszkodva a jéghideg vízben. Az árvízvédelmi kormánybiztostól kapott rendőr motorosok fölé repültünk és irányrepüléssel a veszély helyére vezettük
