Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)

Bánhidi Antal: Hídavatás

Miklós betegen Mosonszentpéteren maradt, helyette Molnár János tartalékos zászlóst jelöltem ki, másodpilótául pedig Vidonyi századából Ónody Ervin hadnagyot. Csizmadia László szakaszvezető helyett ez alkalommal Vastagh Miklós őrvezetö lett a gépen a szerelő, mert kérte, hogy behozhasson levelet Pesten maradt anyjának. A lövészem Szeghalmi Mihály tizedes maradt.

Még folyt a gépek rakodása. Gépenként 2000 kg repeszgránát került berakásra a védők gépágyúi részére. Ezt a németek hozták a gépekhez és rakták be.

A gépeken a személyzet minden tagja részére ejtőernyő volt. Sajnos az ejtőernyőt sem az első-, sem a másodpilóta ülésében nem lehetett felvenni, mert akár a hátra, akár üléspámaként felvéve, nem lehetett a kormánykereket "hasrahúzni". így hát ott maradtak a pilótaülések mellett a padlón, bár azok felöltésére szükség esetén, égve és zuhanó gépen aligha lett volna idő és fizikai lehetőség. Talán "megnyugtatásul" kell ennek szolgálni arra, hogy baj esetén a gép utasait a pilóták nem fogják — elsőkként ugorva — cserbenhagyni.

Hideg, de szép, szélcsendes, napsütéses volt az idő. A friss, vastag hótakaró még növelte a csillogó világosságot. A gépek motorjai már jártak. Folyt a bemelegítés, majd a dübörgő teljesgázpróba. A gépek mellett ott álltak a beosztott földi szerelők is. A motorpróbák után sorra elhallgattak a motorok, a légcsavarok leálltak s a gépek szerelői közölték megelégedésüket, vagy észrevételeiket a földiekkel.

Ha valahol valami kifogásolás merült fel, a gép hátrábbi sorszámot kapott, s a szerelők tettrekészen "megrohanták" a gépet.

14 órakor megkezdődött a gépek sorozatos felszállása. A felszállások tervszerűen három percenként követték egymást. Ennyi idő elég is volt, hogy a felszállással felvert porhó le is ülepedjék. A felszállás iránya a beton futópályának és a szélnek megfelelően északias volt. Hátulról sütött a nap, nem vakított, nem nehezítette az egyenes nekifutást.

Három óra előtt tíz perccel reám került a sor. Utánam már csak Újvári gépe következett. Az előttem felszállt gépek már letaposták a futópálya havát. A hó nem nehezítette a teljesen megterhelt gép futását és elemelkedését. A még futás közben dübörgő motorok hangja a levegőben a sebesség növekedésével fokozatosan elselymesedett. 150 m-en fékszárnybehúzás, gáz visszavétel az emelkedési mértékre, s ezen a fordulaton a motorok szinkronizálása, majd egy háromnegyednyi balkör után trimmelés az emelkedésre és ráállás az útirány szögére. Ment minden szabályosan. A gépen nem jelezte semmi, hogy háború kérdőjelei felé repülünk.

Körülöttünk a láthatárnélküli végtelenség, felettünk a mennyeien tiszta kék égbolt, alattunk a földet beborító fehér hótakaró. Mindezt egybevonta a lenyuvó napból özönlő angyalhajtömeg...

— Mi ez ? Utolértük az elölünk öt nappal ezelőtt elszökött Karácsonyt ? Lám, mégis csak mily szép az élet!

Ekkor pillantottam meg messze előttünk, velünk egymagasságban két fekete pontot.

— Kik ezek ? Hamar választ kaptam, mert az egy-egy pontból, amint közeledtek, három-három lett:

— Két Ju.52-es ! Ezek, lám, már elvégezték a dolgukat s már hazafelé tartanak. Úgy látszik, megy minden, zökkenő nélkül.

Több gépet ezután nem is láttam a levegőben. Ezen nem lepődtem meg, mert a háromperces indulási köz útközben 12 kilométerré változott. íly távolságból sem az előttem, sem az utánam

Megpillantottam messze előttünk, velünk egy magasságban két fekete pontot. (Szerző gyűjteményéből.)

repülő gépet nem is láthattam. A többi visszatérő pedig talán alacsonyabban repült.

Azt a megnyugtatást, hogy kíséret helyett a vadászok a légteret előre megtisztítják, nem lehetett biztosra venni. Mert ha abból már elvonultak, újból "bepiszkolódhat". Lehetetlen, hogy az orosz figyelőszolgálat akciónk kb. két órája alatt ne vette volna észre és ne jelentette volna a légterükben három percenként megjelenő és átvonuló magános "jámbor" szállítógépeinket, s ne riasztotta volna a könnyű zsákmányra a vadászait. Márpedig útvonalunk közelében több olyan repülőtér van, amit már megszállhattak : a budaörsi, az érdi, a csepeli, a ferihegyi, a mátyásföldi. De közeli a fehérvári, börgöndi és a csákvári is. Még egy vadászraj is játszva elintézhetné, sorban, egymás után mind a tizenkilenc gépünket. Valami akadályozza a ruszkikat a felszállásban 1 De mi ? Talán csak nem a budafoki és a móri frissen birtokukba került pincék tartalma ?

— Lám, milyen egyszerűen megy minden, még találgatásokra is van időm !

Még emelkedés közben, a móri horpadásban, az erdők szélér torkolattüzeket láttam.

— Tehát itt van a front. De mert nyomjelzőket, vagy pamacsokat nem láttam, nem törődtem ezzel. Már messze előttem megpillantottam a nyugat felől Budapest felé repülők "világítótornyát", a Svábhegyből kiemelkedő erzsébethegyi kilátótorony körvonalát. Iránytartásul most már csak ezt kell figyelnem.

36