Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)
Könyvismertetés
v v ч ■ "i* ■■■ ■.> ü '■» BERNÁD Dénes — MUJZER Péter HANGYA János HORRIDO —Légicsaták a Keleti Fronton— Kéménykötésü, 144 oldal terjedelmű, 17 cm x 24 cm, B/5 méretű, tetszetős kiállítású könyv. Az angol nyelvű összefoglalókat Bana Zsuzsa és Beírnád Dénes fordította. Felelős kiadó : Jánszky Lajos. Megrendelhető a kiadónál: Országos Műszaki Információs Központ os Könyvtár (OMIKK), H-1088 Budapest, Múzeum u. 17. sz. Ára 386.— Ft + postaköltség. A szerzők a tengelyhatalmakkal szövetséges országok légierőinek a keleti arcvonalon kifejtett tevékenységéről tájékoztatnak, s így számunkra igen érdekes olvasmány. A külföldön élők olvashattak angol nyelven bővebben a finn légierőről, valamit az olasz és a magyar, sőt a szlovák légierőről is, de a horvát, román és egyéb önkéntes repülő egységekről csupán töredékek álltak rendelkezésre. Pedig a háború elején ezek mind egy oldalon kezdték, az összeomlásnál csupán a magyar tanúsított szövetségi hűséget német fegyvertársa iránt. Megértjük a rendkívüli eredményeket felmutató finn légierőt, amiért 1944 őszén kénytelen volt elfogadni a fegyverszünetet és annak súlyos feltételeit önállósága megtartása érdekében. A horvát alakulatok felmorzsolódtak, az olaszok részben, a szlovákok és románok teljesen az ellenség oldalára álltak. Horrido ! — volt a német vadászrepülők csatakiáltása, amit a szerzők összefogó címként adtak könyvüknek. A finn gépállomány meglehetősen vegyes volt, de nem annyira elavult a háború kezdetén, mint a miénk. Később — és ez vonatkozik a többi légierőre is — korszerűsítették az állományt, viszont minden alkalommal jelentős túlerővel kellett megküzdeni. 1941-44 között vadászaik 1567 légigyőzelmet arattak, amiért 209 ellenséges behatás által elvesztett repülőgéppel fizettek és száz pilótájuk halt hősi halált. E rendkívüli eredmény főleg annak köszönhető, hogy az alakulataikat saját feladatkörükben alkalmazták, valamint az egész háború folyamán a hazájukat védték, tehát nem több száz kilométer távolságra határaiktól kerültek bevetésre. A horvát repülő századokat szintén vegyes gépanyaggal szerelték fel Jugoszlávia szétesése után, amihez azután németek által zsákmányolt cseh és francia gépek, továbbá olasz típusok is kerültek. Az első önkéntes repülőezredet 1941 nyarán állították fel egy vadász és egy bombázó osztályból. Német átképzés után a vadászokat Messerschmitt Bf.l09-esckkel a keleti arcvonal déli szárnyán vetették be 1942 novemberig. Ezalatt 2460 bevetést végeztek és 164 gépet lőttek le. A bombázók is sikeresen működtek, noha egyes hajózóik már akkor kacérkodtak az ellenséghez való átállással. 1942 januárjában egyik Do.l7-esük szándékosan egy német egységre vetette bombaterhét, de a gépparancsnoknak (százados !) sikerült kimenteni a személyzetet azzal, hogy eltévesztették a célt. Később az egyik bombázó személyzete dezertált. 1943 tavaszán a vadászok visszatértek a frontra, ahol ekkor már korszerűbb szovjet gépekkel kerültek szembe. Bár az osztály légigyőzelmeinek száma fokozatosan emelkedett, megkezdődtek a dezertálások; május-júniusban négy pilóta szökött át a másik oldalra. (Ezek között két százados és két hadnagy volt; egy évvel előbb egy főhadnagy repült át!) A németek kivonták az alakulatot a frontról és október végén leváltották egy frissen kiképzett egységgel. 1944 márciusig 51 légigyőzelmet jelentettek, de ekkor már a front visszavonulóban volt, s szeptemberben maga a (23 légigyőzelmes) századparancsnok és hadnagy kísérője az arcvonal másik oldalán szállt le. A német parancsnokság a horvátokat letiltotta a repülésről, de a háború végső szakaszában, 1945 áprilisában újra bevetették őket; ezúttal a pilóták együttesen repültek el és szálltak le az olaszországi amerikai repülőtereken. Vadászaik a háború alatt összesen 290 légigyőzelmet értek el 14 pilóta elvesztésével. A magyar légierő történetét főként a ma már rendelkezésre álló feldolgozott anyagokból kiragadott adatokon, epizódokon keresztül mutatják be. Ugyan az alcím szerint a keleti arcvonal légicsatáiról ígértek beszámolót, a fejezet tárgyalja az 1944/45-ös eseményeket is, valószínűleg abból kiindulva, hogy a keleti arcvonal Magyarországon ért utói minket. A magyar rész utolsó sora szerint, repülőink kb. 490-520 légigyőzelmet arattak a második világháború alatt. Az olasz fejezet csupán a Szovjetunióba küldött expedíciós hadtest légi csoportjának tevékenységét említi. Az egységek 1941 késő nyarán érkeztek hadműveleti területre és az 1943 januári áttörés után vonták vissza őket. Pilótáik kielégítő eredményeket értek el, a vadászok 88 gépet lőttek le 17 ellenében. A román légierő jelentős előnnyel indult a szovjet elleni támadásra : 1941 tavaszán német kiképző keretek képezték át hajózóikat, átszervezték és korszerű gépekkel töltötték fel a kivonuló alakulatokat. így a támadást Messerschmitt BL109E, Heinkel He.112. IAR-80 és Hurricane vadászgépekkel kezdték, míg a többi tengely-szövetséges légierő aránylag elavult gépekkel rendelkezett. Ezek között Romániának volt a legnagyobb bevethető repülő ereje, s ezért az első hónapok tevékenysége légifegyvememük legsikeresebb szakasza lett : június-október között 19,368 bevetést repültek, 332 ellenséges gépet lőttek le, több mint 500 hajózó elvesztése mellett. Megváltozott a helyzet az amerikai hadüzenet után; 1943-tól már az amerikai légierő távolsági vadászaitól kisért bombázó kötelékek támadták a romániai olajcélpontokat. Az 1944 augusztusában megindult szovjet földi offenzíva hatására Románia kiugrott a háborúból, illetve a szovjet oldalra állt. A Magyar-, illetve Németország ellen bevetett román légiegységekről a szerzők semmit sem írnak. Eltekintve az 1939. március 23/24-i magyar-szlovák határincidenstől, a szlovák légierő 1939 szeptemberében debütált, amikor gépei felderítő és biztosító feladatokat végeztek Lengyelország felett. 1941 júniusában pedig egy vegyes repülő osztályt indítottak a keleti frontra, ahol csaknem azonnal megkezdődött a hajózok dezertálásának megszervezése Ezt több letartóztatás követte, s a javító részleg az alig sérült Letov-ok és Avia-k hazaküldésével szabotált. Egy pilóta átrepült a szovjet oldalra, a gépek elhasználódtak és ezért decemberben a németek hazairányították az osztályt. 1942-ben a Me. Bf,109E típussal felszerelt 12. és 13. vadászszázadot küldték a frontra. A németek hamarosan lelepleztek egy összeesküvést, ami a teljes 12. század átállásán dolgozott; nyolc pilótát letartóztattak. Ezután csak a 13. század maradt a fronton "propaganda" okokból. A gépállományt Bf.l09G-re átcserélve 1943 elején, a század márciusban 196 bevetésből 44 gépet lőtt le egy hősi halott ellenében, viszont szeptemberben két nap alatt négyen dezertáltak. (Az első géppár szovjet terület felett lelőtte a rájuk bízott német Focke Wulf FW.189 felderítőgépet, mielőtt ugyanott leszálltak.) Októberben hazarendelték a századot. A szlovák vadászok összesen 210 lelövést jelentettek, de ezek egy részét meghamisították, hogy megtartsák a németek bizalmát. A 13. század sem kerülte el sorsát: 1944. június 26-án semmisült meg Pozsony térségében, amikor amerikai vadászok 290
