Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)

Hozzászólások

son "szépítettem " a másikon nem. Ezt a szándékomat az az elgondolás is vezette, miszerint lehetőleg kerüljem baj társaim előnytelen beállítását, különösen akkor, amikor valójában nem szolgáltak rá.

Szerkesztő

Lakos Imre : Az utolsó Kassa-i évfolyam (1991-es MSZ 224-ik old.)

A tablón lévők névsorával kapcsolatban a következőket tudom mondani:

— Birkhoffer György zászlós — Szenteleky bajtársunk közlése szerint — Magyarországon él.

— Kisjuhász János zászlós a 102/2 vadászszázadban szolgált és — valószínűleg még 1944 őszén — hősi halált halt. Ezt az információt századtársától, Szakály József hadnagytól kaptam.

— Partos András hadnagy a háború után Olaszországban élt, ahol — hosszú évekkel ezelőtt — Heppes Aladár alezredes meglátogatta. (Akkor a "Tokai" vendéglő tulajdonosa volt Rómában.)

Feltennék magam is egy kérdést. Ezzel az évfolyammal avatták Horváth György hadnagyot, aki 1945-ben halt hősi halált. 1944. augusztus 20-án avatták viotéz Horváth György hadnagyot, aki — ismereteink szerint — szintén 1945-ben esett el. Feltehetően az 1943-as avatású Horváth György az, aki 1922-ben született és 1945. február 19-én bevetésről nem tért vissza; a 102/1, illetve 101/7 vadászszázad pilótája volt. Hol szolgált és mikor halt hősi halált a fiatalabb, v. Horváth György ? Mert az is lehetséges, hogy v. Horváthot helyezték a 102/1 századhoz 1944 őszén. (Ugyanis az 1944-ben avatottak közül sokan csaknem azonnal harcoló alakulatokhoz kerültek beosztásra.)

Ugyanekkor egy információ szerint, a 102/2 vadászszázadban (később 101/8 század) volt egy Horváth Emő hadnagy pilóta is, aki — úgy tudják — ugyancsak 1945-ben esett el, — de róla semmi mást nem sikerült megtudnom. Valószínűnek tartom, hogy rosszul emlékeztek a keresztnevére és talán az "egyik Horváth Györgyről" van szó.

INNEN

(1991-es MSI

ONNAN

Gaál Gyula

Z 230-ik oldal.)

A fényképen az álló sorban balról a negyedik Haraszthy Miklós, nyolcadik Titely János, jobbszélen Szaller Miklós. Ülő sor balról a negyedik és ötödik Hargay János és Gaál Antal.

Lévay György

1991-es MSZ 243-ik oldal.

A felső kép Palmanova, olasz város, Felsőolaszország, Friaul síkságon, Udine körzetben, az Udine-Grado (tengeri fürdő) útvonalon. Kilencágú csillag alakban 1593-ban épült erődítés védőárokkal körülvéve, mint erődítés szerepelt a velencei uralkodókkal szemben.

1960-ban nemzeti emlékművé nyílvánították. Szerintem a felvétel az első világháborús olasz hadszíntérrel kapcsolatosan készült.

Személyesen többször voltam Palmanova-ban. Örülök, hogy segítséggel szolgálhattam. Baráti szeretettel

Simon Árpád-Günther

A felső kép Görz városának csillagerődjét ábrázolja, melyet az első világháborúban a 6. Isonzói csatában az olaszok elfoglaltak.

A felvétel a 10. Isonzói csata előtt készülhetett. Jól látható a híres csillagerőd erősen összelőtt nyugati része (a kép felső szélén). A város ekkor még olasz kézben volt. A dátum német módon van felírva, tehát a felvétel 1917. március 20-án készült és nem 1920. március 17-én, ahogy azt a magyar szöveget olvasó értelmezné.

A fényképen látható "FI. 34" a 34. Fliegerkompanie-t — 34. repülő századot — jelenti, amely 1917. tavaszán a Wippach völgyben, a St. Veit melletti repülőtéren állomásozott, parancsnoka pedig Martinék Vince magyar repülőtiszt volt.

Az alsó képet nem ismerem, de lehetséges, hogy ez Belgrádot mutatja a Duna-híddal, mivel a 34. repülőszázad a háború végén, 1918-ban a Balkán frontra került és Zimonyban állomásozott.

Plakolm Frigyes

Mi történt Váton 1945. március 28-án ?

(1991-es MSZ 12-ik old.)

A második világháború utolsó hónapjaiban a Vát-i repülőtérre menekítették Szombathelyről a repülőgépeket a bombázások elől. A repülőtéren sok munkaszolgálatos volt, sőt orosz hadifoglyok is, továbbá fegyvemélküli katonák és polgári alkalmazottak, akik a repülőtér egyengetését végezték, a bombatölcséreket temették be légitámadások után.

Azon a március 28-i napon Imre öcsém — aki mint póttartalékos repülő honvéd szintén ott szolgált — lövészárokban a repülőtér védelmére volt beosztva.

Amikor az oroszok Sárvár felől támadást indítottak, a mieink géppuskatűzzel visszaverték őket. A második támadásnál azonban már nálunk fogytán volt a lőszer, de azért a mieink védekeztek, ameddig a lőszer tartott. Aztán az oroszok elfoglalták a repülőtér Sárvár felőli részét, ahol a munkaszolgálatos katonák szállása volt. Azok feltartott kézzel megadták magukat, hasonlóképpen az ott lévő katonák is, akiknek a feladata a gépek őrzése volt, ameddig a németek leszállítják a szükséges üzemanyagot Zeltweg-be való átrepülésükhöz. Ez persze sohasem történt meg.

Az oroszok összegyűjtötték a munkaszolgálatosokat, polgári alkalmazóiakat és a katonákat. Behajtották őket az egyik bombatölcsérbe és géppisztolysorozattal végeztek velük, öcsém mindezt a lövészárokból távcsővel figyelte. Látván a gyilkolást, a lövészárokban tartózkodók kilőtték utolsó töltényeiket és az árokban kúszva, kerékpárjaikat zsinóron maguk után húzva, visszavonultak Vasszilvágy felé, majd tovább Kőszegre, onnan Ausztriába.

Volt közöttük egy karakán őrmester, aki — tanúja lévén a szovjet katonák barbár gyilkolásának —, az országúton, a raktárház mellett feltartott kézzel bevárta az oroszok parancsnokát. Amikor az közel ért, hirtelen lerántotta jobbkarját, előkapta pisztolyát és vadnyugati módon lelőtte az oroszt. Ezután a már járó motorral várakozó motorkerékpárjára pattant, s Vasszilvágy-Kőszeg felé vette útját.

Voltak olyanok is, akik időben el tudtak menekülni a gyilkolás elöl, ezek közül viszont sokan bombatámadás áldozatai lettek Nemesbödnél. A nemesbődi temetőben vannak eltemetve, német katonákkal együtt tizenhatan. A község lakossága szép nagy fekete gránitból készült síremléket állíttatott, melybe a második világháborúban elesettek nevei vannak bevésve. A község lakói gondozzák a sírokat, s minden évben a Hősök Napján szentmiseáldozatot mutat be a pap az elesettek lelki üdvéért.

289

Bödey Gyula