Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)

Hozzászólások

földbe harapott. Símán hasraszálltam.

Valóban, csak a légcsavart kellett kicserélni, semmi más sérülést nem szenvedett a gép. Alig szálltam ki belőle, már ott volt Fülöp József százados úr, akinél jelentkeztem. Kérdésére bevallottam, hogy elfelejtettem kiengedni a futót.

Mielőtt a fogdába vitetett, azt kérdezte, hogy minek köszönhetik a szerencsét ? Jelentettem, hogy vándorrepülés címén öcsémet akartam meglátogatni. A fogdában beszélhettem is vele. Délután Egry Laci jött értem Bückerrel. Veszprémben Telbisz Lulu bácsi csak megvetőleg legyintett "Tűnj el!" megjegyzéssel.

Megúsztam, de nagyon szégyelltem magam.

Később — már hadnagy voltam — 1944 februárjában Bándy Imre kapitány Budaörsről elküldött egy Bückerrel Tapolcára, ahonnan egy vezérkari századost kellett elhoznom. Öcsémék Veszprémben voltak, leszálltam ott, szintén látogatás céljából és egyben volt századparancsnokomnál, Csegezy József őrnagy úrnál is jelentkeztem. Nagy kedvence voltam, lévén egy évig szolgálatvezető akadémikus. Igen megörült látásomnak. Pár mondat után megkérdezte mivel jöttem ?

— Bückerrel — válaszoltam.- Még szerencse — mondta.- Miért őrnagy úr ?- Azzal nem tudtál hasraszállni.

Horváth Elemér

Plakolm Frigyes : A Messerschmitt Bf.l09-es vadászgép története

(1991-es MSZ 202-ik oldal.)

A bal hasáb közepén említett Bf.l09-es K-14 típus az 1945-ös szériagyártás terméke volt. DB-605L típusú, 1750 LE-s motorját a nagyteljesítményű kétfokozatú kompresszor miatt meghoszszabbították. 96 oktános C 3-as benzinnel adta le legjobb teljesítményét, MW 50 segédberendezéssel is rendelkezett. A háború utolsó esztendejében Magyarországon állomásozó 52JG.II. osztálynak a törzse (Stab Gruppe) repülte ezt a típust, mint a 4. német Légiflotta egyik egysége. Egy db. MK 103 gépágyúval és két db. MG 131 géppuskával volt felszerelve. FUG 16zy és FUG 25 rádiókkal rendelkezett.

Vasváry József

A 202-ik oldalon lévő táblázat és a K-4 gépről írottak nem pontosak. A 101. vadászezrednek 1945-ben Ausztriában átadott kb. 42 gép, amely 1-16 színes taktikai számot viselt, minden valószínűség szerint csak G-10 változat volt, az Ausztriában lévő árnyék üzemek ezt szerelték. Ide kerültek a Kőbányáról még kiszállított alkatrészek és fődarabok is. Az idézett (1) és (7) számú forrás a magyar vonatkozású adatokban teljesen hibás, nem okmányok alapján, hanem szóbeli közléseken alapozva íródott. Abban az időben is a Haditechnika szaklap szerkesztője voltam, amikor a (22) számú forrás megjelent, én dolgoztam át, ennél részletesebb gyártásismertetés azóta sincs. А К gépekből oly kevés épült, hogy alig pár német JG (Jagdgeschwader = vadászezred) kapott belőle, ezek pedig mind a Reich-et védő vadászerőknél és a keleti front északi részén voltak,

Sárhidai Gyula

Szerkesztő megjegyzése : néhai v. Heppes Aladár , a 101. vadászezred parancsnoka említette nekem — mikor a Bf.l09-es változatai kerültek szóba —, hogy ezrede kapott néhány darabot a K-4 altípusból is.

288

Badiny Jós Ferenc : Amikor úgy volt, hogy megtámadjuk Romániát . . . (1991-es MSZ 207-ik old.)

Repülő múltamra vonatkozó emlékeimről 54-56 éves koromban (1969-1971-ben) készítettem jegyzeteket — feltehetőleg még jó emlékezet birtokában — és ezek alapján írtam/írom a MSZ- ban megjelenő cikkeimet. Azonban ez nem jelenti azt, hogy nem fordulhatnak elő téves adatok, különösen személyekkel, nevekkel kapcsolatban. Badiny Jós Ferenc bajtársunk fent hivatkozott írását olvasva, gondosan átvizsgáltam a MSZ 1987-es számának 93-ik oldalán kezdődő, "A háború előszele" c., ugyanezt az áttelepülési tárgyaló írásomat, azonban annak adatain semmi változtatni valót nem találtam, egy kivétellel: a "díszebéd" kérdésében váltam bizonytalanná, amint azt majd az alábbiakban indoklom.

A cikk címét illetően kételyeim vannak : Jós bajtársunk talán Csehszlovákiára gondolt és nem Romániára, mikor támadásról írt ? Elképzelhető, hogy egy fegyveres konfliktus esetén Románia beavatkozott volna, de ebben az esetben Magyarország szerény véleményem szerint — Románia ellen védekezésre nem támadásra — kényszerült volna.

Alakulatunk — ezredünk — könnyűbombázó volt, nem nehézbombázó.

Emlékezetem szerint október 6-a, az Aradi Vértanúk gyászünnepe nemzeti ünnep volt, melyről az egyházak istentisztelettel, a Honvédség pedig — mint minden nemzeti ünnep alkalmával — díszebéddel emlékezett meg. Lehetséges azonban, hogy ebben a kérdésben tévedek, de a felriasztás ebéd után történt, úgy ahogy leírtam.

A földi rész már kb. egy hónappal azelőtt, augusztus végénszeptember elején kitelepült a kijelölt hadirepülőtérre Etyek község mellé.

A Szerkesztő megjegyzésére Kazay Kuli vehemes természetét illetően :

Közismertek voltak Kuli bácsi hirtelen természetéből fakadó felfortyanásai, melyekkel sokszor saját magát is illette. Emlékeztetem a Szerkesztőt, hogy eredeti írásom következő részét:

"...megjelent osztályparancsnokunk, Kazay Kálmán őrnagy és magából kikelve ordított fel hozzánk, pisztolyával hadonászva:

— Mit csináltok, miért nem indultok ?

— Még hidegek a motorok — kiabáltam vissza a gépből.

— Ha nem indulsz, azonnal keresztül lőlek ! Vegyétek el a fékbakokat — parancsolta a szerelőknek...."

közös megbeszélésünk alapján megszelídítettem, kihagyva a "pisztolyával hadonászva" szavakat és a "keresztül lőlek" helyett "majd bemelegítelek én !"-t írtam.

Dákay Ferenc

Dákay Ferenc testi-lelki jóbarátom hozzám szóló megjegyzése pontosan visszatükrözi akkori telefonbeszélgetésünket. Mind a ketten jól ismertük, tiszteltük és szerettük Kuli bácsit. Tudtuk, hogy hirtelen haragú kirobbanásai után hamar lelohad és szeretné az általa előidézett "jeleneteket" meg nem történtté tenni. Ezeket a kitöréseket, s a mögöttük rejtőző lényegében ártani nem akaró szándékot nehéz a kívülálló olvasóval teljes mértékben megértetni. Ezért kértem Franci barátomat, hagyjuk ki írásából a félremagyarázható kifejezéseket, amibe ő gavallérosan bele is egyezett.

Badiny Jós bajtársunkat nem ismerem személyesen, kapcsolatom vele koránt sem oly közeli és közvetlen, mint Dákay bajtársammal. Az ő általa idézett Kazay kijelentéseknek elhagyására már csak az idő hiánya (lapzárta) miatt sem kérhettem meg. így bizony Kuli bácsi hirtelen természete a kívülálló olvasóknak is tudomására jutott. Bizonyára hibáztam ott, hogy az egyik leírá-