Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)
Hozzászólások
három légigyőzelmet és 157 bevetést tulajdonít. Ennek azonban az egyéb ismert és hiteles iratokban nincs nyoma. Kétségtelen, hogy Kovács őrnagy ismerte beosztottjainak személyes eredményeit, tehát a három légigyőzelmet és 157 ellenség feletti repülést tényként elfogadhatjuk. Az 1945 január közepéig önállóan működő 102. vadászosztály (és 102/1, valamint 102/2 századai) légigyőzelmi igénylései — úgy tűnik — nem mindig követték az előírt szolgálati utat, különböző okok miatt. (Lásd : "Szabadvadászat" c. munkámat e kiadásban.) Ezt tanúsítja Ujszászy György százados közleménye, aki — mint a 101. vadászezred segédtisztje — többször kérte a légigyőzelmi jegyzőkönyvek bemutatását, miután az osztály 1945 januárjában a 101. vadászezred П1. osztálya lett. Lehetséges, hogy a kérdéses iratok, elismerések valahol lappanganak. Máthé László főhadnagy, a 102/1 század parancsnoka egy levélben (1962 december) azt írta, hogy Varga szakaszvezető "a Nagy Alföld felett egy légiharcból nem tért vissza”. Máthé László tudomásom szerint Argentínában él, egy másik századtársa, Kálmán István zászlós pedig Kaliforniában lakik. Talán ők tudnának további információkkal szolgálni. A 69. sz. ezredparancs szerint Varga szakaszvezető utólagosan megkapta a kisezüst vitézségi érmet. Gaál Gyula Csapó és társai : A m. kir. 102/2 honvéd gyorsbombázó század megalakulása és működése. (1991-es MSZ 33-47-ik old.) A 33. oldalon említett német kiképzőtiszt Weilich főhadnagy volt, ő töltötte be Ferihegyen a német keret parancsnoki tisztét. Úgy tudom ma is él és fotózott is annak idején, bizonyára van aki kapcsolatba lép vele. Szerkesztő megjegyzése : a fent hivatkozott MSZ 220-ik oldalán dr. Farkas Jenő bajtársunk közölte a kiképzőtiszt nevét, helyesen : Hans-Armin Weirich, aki írásban is kiadta emlékeit magyarországi működéséről "Chronik des ABK-Z in Ungarn vom Mai 1943 - 08-Mai 19451 Teil" címmel. A Ferihegyet 1944. április 13-án ért bombázás gépveszteségeiből a rendelkezésre álló fényképeken a következő ismerhető fel : két db. Ju-86K, két db. FW-58C, két db. Héja-M egy db. Me-110, három db. RKI gép a hangárban, két db. Potez, egy db. Nardi-315, egy db. Me-108, egy db. Ar-96 elpusztult, a Z0-13 jelű Me-210 kettétört, két további Héja-M súlyosan sérült. A 35-ik oldalon említett Kolomea-i repülőtér teljesen alkalmatlan volt amerikai gépek fogadására. Szovjet területről ingabombázást végző amerikai B-17 gépek csak Poltava, Mirgorod és Piryatin repülőterén szálltak le és fel, más nem is volt berendezve részükre, mert nem volt elegendő acéllemez és más műszaki eszköz sem. A kísérő P-51 és P-38 vadászgépek is csak itt tartózkodhattak a földi személyzet és ellátási gondjaik miatt. Ezért 1944 augusztusában Kolomea repülőterén csak szovjet gépek állhatták a Pe-2, A-20, esetleg В-25 és C-47 típusokból, mivel ezen a frontszakaszon sem Tu-2, sem B-26 gépük nem volt. Szerkesztő megjegyzése : Csapó baj társunk 1944 augusztusában még nem tudhatta, hogy a kolomeai repülőtér alkalmatlan volt amerikai gépek fogadására, mint ahogy arról a jóval később nyilvánosságra hozott amerikai szakirodalomból értesültünk. Mindenesetre könnyen láthatott amerikai gyártmányú gépeket a repülőtéren (Airacobra, B-25, C-47), s ne felejtsük el: szemfelderítést végzett, nem állt rendelkezésére légifényképezőgép, melynek filmjéről utólag pozitívan meg lehetett volna állapítani a földön tároló repülőgéptípusokat.. Nagyobb magasságból a géptípus szemmel való megállapítása meglehetősen nehéz dolog. Semmiféle adat nincs, hogy szovjet éjjeli bombázás lett volna Hajdúböszörmény ellen 1944 augusztusában, viszont 12-ről 13- ra virradó éjjel a RAF gépei támadták meg és próbálták a repülőteret eltalálni. 61 gép indult el : 39 Wellington, 15 B-24D Liberator és hét Halifax, ebből 54 gép érte el a cél körzetét és 84.2 torma bombát dobott le, gyakorlatilag a városra. Az eredmény 15 polgári halott, 25 sebesült és félmillió pengő anyagi kár. Szerkesztő megjegyzése : a hozzászóló írásából könnyen úgy érthető, hogy a hivatkozott cikk a 35-ik oldalon említést tesz Hajdúböszörmény szovjet gépek általi bombázásáról. Ilyesmiről említés nem történt, s feltételezhető, hogy Sárhidai úr a fenti paragrafust adaléknak szánta, amiért ezúton mondok köszönetét. A 36-ik oldalon említett bombázás augusztus 21-én az alábbiak szerint zajlott le az amerikai iratok szerint: A 304th Bomber Wing B-24 gépei (mintegy 102 db.) mérték a csapást 10 óra 20 perctől kezdve 5800-6200 m közti magasságból. Összesen 22,000 db. kilenc kg-os repeszbombát dobtak le 198 tonna súlyban, alaposan mellé. A kísérő 325th Fighter Group 49 db. P-51 -es vadászgéppel indult, ebből 46 gép érkezett a cél fölé 0920 órakor, majd egy órát keringett, várva a köteléket. 1025 órakor lelőttek egy Me-109 repülőgépet, majd 37 földön álló gép elpusztítását jelentették papíron. A Vezérkari Főnök jelentése szerint a katonai kár 14 halott, 20 sebesült, 14 db. repülőgép. Balmazújvárost és Berettyóújfalut, vagy az ottani német repülőtereket is támadás érte : 13 halott és 20 fő sebesült volt a veszteség. A város jelentése szerint Hajdúböszörményben 29 halott, 72 sebesült volt, 8-10 millió pengő anyagi kár. 527 db. szarvasmarha pusztult el. Sárhidai Gyula A gyorsbombázó hősi halottak listáján (47-ik oldal) az első név Kovács Béla szakaszvezető, távirászának neve ismeretlen. A "Top Gun" 1992/2. számában (19-20. old.) Punka György a 102/2 gyorsbombázó század Kovács József szakaszvezető pilótájáról és távirász lövészéről, Villám Mihály tizedesről ír, akik Me.210-esét a szovjet légvédelem 1944. október 30-án lelőtte. Tehát a hősi halottak névsorában Kovács Béla Kovács Józsefre javítandó és a hiányzó hajózó távirász helyére Villám Mihály tizedes írandó. (Csapó Béla a cikkében helyesen írta a neveket!) A cikk szerint a távirász — Villám Mihály — kiugrott az égő gépből, de ejtőernyője csupán félig nyílt ki; a pilóta pedig lángoló gépével a Benda-szőlőbe zuhant. Az írás szerint, Kovács és Villám október 7-én Kárpátokon túli felderítő bevetésre kaptak parancsot, de Munkácsról útközben figyelmeztették őket magyar légtérbe érkezett gépekre. Kovács irányt változtatott és Ungvár közelében utólérte a két Il-2-est. A Me.210-es felhők fölé emelkedett, majd észrevétlenül, magasságfölénnyel rácsapott a géppár kísérőjére. Az Il-2-es fejreállt és maga után füstcsíkot húzva a föld felé zuhant. Ezután Kovács a vezérgépet támadta meg és azt Volócig üldözte. A cikk szerint ez volt az új típus első légigyőzelme. (Nem tudjuk, mi értendő "új típus" alatt, mert a Me.210- eseket már 1944 áprilisában sikerrel bevetették mint nehézvadászokat és több légigyőzelmet arattak.) Megjegyzendő, hogy az október 7-i bevetést Punka György Kovács József egy magánlevele alapján írta le. Egy másik részletre a "Repülőbajtárs" valószínűleg 1945 márciusi számában bukkantam rá. (Nem tudom, hogy ez a kiadvány heti, havi, vagy alkalmi folyóirat volt-e és hány kiadásban jelent 282
