Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)

Hozzászólások

meg. Azt hiszem v. Hefty Frigyes szerkesztette. Az általam látott csonka példányban írottak alapján, ennek kiadását 1945 március elejére teszem.) Ebben a kővetkező hír található :

"Akik már részesültek a súlyos légvédelmi találat kétes szerencséjében, tudják, mennyi lélekjelenlét, elhatározás és kitartás kell adott esetben, hogy az elhagyásra kárhoztatott gépet, amely minden pillanatban zuhanásba mehet át, vezetője épségben hozza a földre. Ezt Horváth József hadnagy, az egyik gyorsbombázó század gépvezetője is igazolja, amikor célterülete felett súlyos légvédelmi találat érte gépét s egy motorral kényszerült továbbrepülni. S mert a baj nem jár egyedül, a mozgásban korlátozott gépet kilenc Lag-5-ös támadja meg. A rádióslövész halálos sebet kap, s a gépet keresztül-kasul lyuggatják a találatok. Horváthot azonban nem hagyja el a hidegvére, egy nagyobbméretü felhő jótékony leplébe burkolózva, addig tartja magát átláthatatlan rejtekhelyén, amig a Lag-ok továbbiszkolnak s Horváth egy motorral visszatérve, sérült gépével is mintaszerűen száll le hazai repülőterén."

Eddig a közlemény. Egy hősi halott, egy erősen megrongált Me.210-es; tudna-e valaki erről az incidensről további információval szolgálni ?

Gaál Gyula

Szerkesztő megjegyzése:

Horváth József hadnagy a 102/3 gyordsbombázó század kötelékében teljesített szolgálatot. Hősi halált halt lövészének nevére — sajnos — már nem emlékszem, de talán Posgay Antal bajtársunk — aki szintén e században szolgált — többet tud erről az esetről.

Szerkesztő

Gaál Gyula : Gyorsbombázók : adalékok és kérdések.

(1991-es MSZ 39-ik old.)

A Me-210Ca-l terhelése a Dunai Rt. műszaki leírása szerint: 1x1000 kg, vagy : 1x500 kg + 4x70 kg, vagy : 4x250 kg, vagy: 4x125 kg+ 1x500 kg, vagy : 4x100 kg, vagy : 4x125 kg volt.

Ugyanitt említik az 1944. április 13-án elvérzett 5/1 éjjelivadász századot, ami csak téves adat lehet. Az RKI romboló százada vérzett el, az 5/1 éjjelivadász század egy vagy két gépet vesztett önként felszállt személyzettel.

Mivel azt hiszem, én voltam az első, aki Magyarországon írt a Me-210-es alakulatokról, bízvást mondhatom, hogy a források terén a helyzet nem sokat javult. Több okmány lényegében nincs, ami új, az a túlélők kezében lévő megmaradt repülő leírások és egyes iratok. A korabeli sajtó lényegében semmi használható adatot nem közölt, 1944 októbere utáni napi- és hetilapokban érdemleges adatot nem találtam. Viszont vannak német okmányok, amelyek adhatnak támpontot, de azok itt bajosan érhetők el. Olyan közreműködő segítsége lenne szükséges, aki Németországban él. A Freiburgi Hadtörténeti Intézet régen elkészítette a Heeresgruppe Süd hadinaplójának (KTB-Kriegstagbuch) mikrofilm felvételeit, de lehet hogy ez olvashatóbb formában xeroxon is rendelkezésre áll. Ebben naponta a Luftwaffe fejezetben szerepel az, amit a magyar légierő tevékenységéről a németek fontosnak tartottak jelenteni, tehát a bevetések, eredmények és veszteségek. Hasonló adatokat tartalmaz Georg Maier : Drama zwischen Budapest und Wien c. könyve is (1985.-Munin Verlag GmBH, Osnabrück). Nálunk kutatni erre nincs módom és időm sem, Németországban sokkal könnyebben kivitelezhető.

Sárhidai Gyula

Szerkesztő megjegyzése : az RKI és az 5/1 éjjeli vadászszázad veszteségeivel kapcsolatban a következő mérleget állíthatjuk fel: RKI: 4 hősi halott, 1 sebesült, 3 gépveszteség.

5/1 év. szd. : 5 hősi halott, 1 sebesült, 3 gépveszteség.

Csonka Pál : Kezdő szárnypróbálgatások (1991-es MSZ 94-ik old.)

Csonka Pál bajtársunk hivatkozott cikkében (96-ik old. jobb hasáb 2-ik bekezdés) emlékezett arról, hogy az ungvári repülőteret 1940-ben 70-80 cm-es hó borította, amelyet egy fel- illetve leszállópálya biztosítása céljából eltakarítottak, s a hóeltakarítási munkákban a repülőtéren valamennyi ott szolgált repülő résztvett. A két mellékelt fénykép mutatja azt a gigászi munkát, mely a repülés iránti vágy és szeretet kézzelfogható megnyilvánulását bizonyította.

Ugyanezen cikkben, a 98-ik oldal első bekezdésében Csonka bajtársunk arról számol be, hogy Wéber Aladár karpaszományos tizedes műrepülés közben kiesett a Bücker Jungmann típusú repülőgépből és ejtőrenyővel ért földet, míg a gép teljes gázzal a földbe csapódott.

Mivel egyik évfolyamtársamról van szó, teljes biztonsággal állítom, hogy a karpaszományos tizedes nem Wéber Aladár, hanem Weigel Ottó volt, aki felszállás előtt a váll- és hashevedereket nem teljesen ütközésig csatolta be, így hátonrepülés közben esett ki a gépből, a biztonsági kötéllel ellátott ejtőernyővel, amely annak kinyílását automatikusan lehetővé tette. Weigel Ottó barátunk és évfolyamtársunk az ijedtségen kívül csupán kezein sérült meg, miután önkéntelenül próbált megkapaszkodni a gépben.

283

Csonka Pál baj társunk beszámol a szombathelyi "B" repülőié-