Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)

Hozzászólások

Nagymarosy-Bajsa-Csanády : 1941-es avatási évfolyam (1989-ee MSZ 141/42 old.)

Oaál Gyula : Gyorsbombázók : Adalékok és kérdések (1991-es MSZ 39-47-ik old.)

Az alábbiakban részleteket idézek Halmay Jenő úr, a hősi halált halt Halmay Gusztáv főhadnagy bajtársunk bátyjának hozzám intézett leveléből.

Tisztelt Szerkesztő Úr!

Szerkesztő

Budapest, 1992. június 7-én.

V. Nagy Kornél bajtársának napokban kezemhez kapott levele nyomán keresem fel Önt soraimmal, hogy édesöcsém, néhai ns. Halmay Gusztáv m. kir. rep. fhdgy. második világháborús hősi halálának általam ismert körülményeiről tájékoztassam. Kérem, hogy ennek alapján a "Magyar Szárnyak" útján a szükségesnek mutatkozó helyreigazítást, illetve ismertetést közzétenni szíveskedjék.

Koméi levelében elküldte a fent idézett cikk másolatát, s ezt elolvasva láttam, hogy öcsém hősi halálának közölt dátuma téves — az helyesen Jászalsószentgyörgy, 1944. november 13. —, és hogy a közlés nincs megerősítve. Mivel a cikk kegyeletes hangú, igazán bajtársias megemlékezés, és mivel a Magyar Szárns. Halmay Gusztáv főhadnagy és hajózó távirásza Kaszás Károly szakaszvezető (feje félig eltakarva) utolsó bevetésük előtt gépbe szállnak. (Halmay Jenő gyűjteményéből.)

nyak több helyről hallottan idehaza is olvasott repülős körökben, kívánatos és méltányos lenne a kért helyreigazítás, netán kiegészítés, annál is inkább, mert hazánkban végre éledőben van háborús mártírjaink megbecsülése.

Adatközlésként és igazolásul mellékelem a várpalotai repülőtéren öcsém és kísérője — Kaszás Károly szkv. — fényképének másolatát utolsó felszállásuk előtt, melynek hátlapján Tihamér bátyám feljegyezte 1944. december 4-én a kötelék századparancsnokánál, Bodó Pál századosnál személyesen, utólag felderített adatokat. (*)

Öcsémet és lövész kísérőjét a bevetés után eltűntnek nyílvánították, a hatgépes kötelékből egyedül az övék nem tért vissza. Beszámolók szerint a kötelék akkor szovjet vadászgépekkel is légiharcba keveredett, özvegy Édesanyám öcsémet az eltűnés hitével még évekig hazavárta.

Az öcsémmel és kísérőjével, valamint gépükkel ténylegesen történtekről Koppány János akkori jászalsószentgyörgyi plébános levelének mellékelt másolata számol be összefoglalóan. Ebben leírtakkal egyező történetet ismertünk meg szemtanúk beszámolóiból, amikor 1947 őszén amerikai fogságból hazatért másik bátyámmal — Halmay Lóránd volt m. kir. folyamőr kapitánnyal — a helyszínen jártunk öcsém földi maradványainak az ottani temetőbe történt exhumál tatása és agnoszkálása alkalmával.

öcsénk hősi tetemét véglegesen Kőszegen a család közös sírhelyében 1965-ben helyeztük el, amikor a történelmi viszontagságok után számunkra ez lehetővé vált. Megjegyzem, hogy itthoni hőssé nyilvánítása még mindig várat magára.

Öcsémmel együtt hősi halottnak tekintendő rádiós lövész kísérőjének, Kaszás Károly szakaszvezetőnek (szül. Csengődön, 1920. május 31-én, nőtlen, műszerész, szülei akkori lakása : Csepel, Erdész u. 6.) földi maradványairól, illetve tényleges sorsáról sem Jászalsószentgyörgyön a megkérdezett szemtanúktól, sem Csepelen lakó szüleitől 1947-ben közelebbit nem sikerült felderíteni. Megítélésem szerint őt a géppel együtt a közvetlen közelében felrobbant utolsó bomba teljesen szétvethette.

Záró tájékoztatásul családunkról annyit, hogy a Felvidék Trencsén megyéjéből 1919-ben menekültként kerültünk a csonka hazába. Édesapám nyugalmazott rendőrtanácsosként 1937-ben halt meg. Négy fiúgyermek közül hárman akadémián végzett hivatásos katonatisztek lettek; jómagam pedig vegyészmérnökként a háború alatt hároméves szolgálatom során mérnök zászlós rendfokozatot értem el, s immár nyugdíjasként 75 évesen a négy fiú közül csak én vagyok életben. Kötelességemnek érzem, hogy lelkes hazafiságtól fűtött öcsém hősi emlékének megbecsültségét lehetővé tegyem még. Kérem ehhez tisztelt Szerkesztő Úr közreműködő szíves segítségét.

Halmay Jenó

(*) A fénykép hátlapján néhai ns. Halmay Tihamér százados kezeírásával, Bodó Pál századossal folytatott beszélgetés alapján a következő feljegyzés olvasható :

"ns. Halmay Gusztáv (Puckó) m. kir. repülő főhadnagy 1944. XI. 13- án 1145 órakor a Várpalota-i repülőtéren gépbe- (Z-116; Messerschmitt 210; zuhanóbombázó)szállás előtt közvetlenül. 102/2 gysb. szd. (szd. pk. Bodó Pál szds.). 1220 órakor Ujszász vá. bombázásakor — első** bevetésekor — 3200 m-ről zuhanva 1500 m-en nem vette ki zuhanásból a gépét s nem tért vissza. A kötelékben repültek :

(1) Bodó Pál szds. szd. pk. kötelék vezető (beszéltem vele 1944. XII.

2-án dut.)

(2) Wagner zls.

(3) ns. Halmay Gusztáv fhdgy; kísérője Kaszás Károly szkv. 920. V. 31. Csengőd, nőtlen, műszerész. Lakása szüleinél: Csepel, Erdész u. 6.

(4) Mezőlaki József zls. (beszéltem vele).

(5) Vörös István hdgy.

(6) v. Orbán törm.

278