Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)
Repülő emlékmorzsák
,'4Ша • ■ • "Ч *Л■ ■ »4*4 ■V,'.'Ч'Ч"Ч■ ч»4■ ч■ ч»4»ЧАТ»■ ч-i■ ч■ ч■ ч■ ч■ ч■ ч■ .■ ч■ ч■ ч-ч-ч-ч■ ч ■. ■ % ■ ч • %• ■■• '.'JLV1 ■■ • ■«■ ■■" ■■"■ v *.• '.'• ■■ ■ v ■«■ v ■■■■■■■■■■■■■■■ v *•»■■"•■■ ■ ■■"■■■ »ч ■_■■■■■ ■•■"■■■ ■ % ■% ■■■"■■■ ■. Felszállás légcsavar nélkül Wieland Aladár emléke. Egy kedves kis esetről szeretnék beszámolni. Básti József szakaszvezető, az 1. repülő alapkiképző zászlóalj pilótanövendéke a németországi Gatow repülőtéren átélt élményeiről írva — többek között — erre a kis esetre emlékezett vissza : 1945 februárja volt, amikor Csömör Lajos szakaszvezető lélekszakadva szaladt hozzám — éppen a hangárban tartózkodtam. — Soma ! Gyere ki gyorsan ! Légcsavar nélkül szállt le egy repülőgép és éppen most tankolják ! Nem azon csodálkoztam, hogy légcsavar nélkül leszállt az a gép, hanem azon, hogy most tankol, és légcsavar nélkül akar felszállni. A német pilótáktól tudtuk meg, hogy ezek voltak — mert persze több is volt belőlük — az első sugárhajtású gépek, a Messerschmitt Me.262-esck. Persze, hogy nem volt légcsavarjuk ! Ez a felvétel a visszaemlékezőt, Wieland Aladár baj társunkat ábrázolja felszállás előtt a New York állambeli Saratoga repülőtéren 1991. október 27-én. A német gyártmányú, üvegszálas Grob-103 típusú gép első ülésében Babitzki Klára magyar újságírónő ül. Wieland bajtársunk a Saratoga Soaring Society vitorlázó oktatója, s múlt augusztusban érte el itt az Államokban 2000-ik felszállását és 1000-ik repülő óráját. Fiatal 67 éves fejjel még mindig oktatja a nebulókat a vitorlázó repülés művészetére. (Wieland Aladár gyűjteményéből.) Egy repülőélet dióhéjban írta : Kun Imre Több mint ötven év távlatából már nehéz az akkori emlékeket papírra vetni, ezért elnézést kérek, ha egyes események pontos helyét, idejét, vagy a személyek nevét már elfelejtettem. Leventekorom óta csodálattal szemléltem a néha-néha meglátott repülőgépet és mindig arra vágytam, hogy olyan katona lehessek, akinek beosztása a repüléssel kapcsolatos. Ezért korengcdéllyel kértem behívásomat a Légierőhöz. Örömömre, 1937-ben bevonulhattam Szombathelyre a 2. Repülő Posta Csoporthoz, melynek parancsnoka Sasváry (Sunta) József százados volt. Nagy örömömre szerelő beosztást kaptam, először Hungária, Udet, majd Heinkel HD.22-es, Fokker CVD, később Вücker Bü.131 típusú gépekhez. Abban az időben a gépek üzem előtti berepülésénél az utas rendszerint az előkészítő szerelő volt, amit a berepülő pilóta meg is kívánt. így sikerült szerencsémre Homoki István jutási szakaszvezető pilótával szerelőként rendszeresen repülni. Igen tiszteltem őt tudásáért és nyílt, katonás fellépéséért. Ugylátszik engem megkedvelt ragaszkodásomért. Megkértem, engedje meg a levegőben a kormánymozdulatokat végrehajtani. Ezt meg is tette, sőt oktatott, később a fel- és leszállás elsajátítására is. Egy napon említést tett Sasváry százados úrnak, hogy "Kun Imre őrvezető igen jó repülő érzékkel rendelkezik". Sasváry százados igen szigorú, katonás, de igazságos parancsnok volt, kedvelte a legénységet. Ennek köszönhető, hogy Ungvárra vezényeltek pilótakiképzésre. Gyenes János százados és kiváló oktatóinak segítségével elvégeztem a kiképzés három fokozatát, majd visszakerültem Szombathelyre a 3/6 bombázó századhoz, ahol örömmel fogadlak. Ezidőben az alakulat állományából emlékszem Sándor Béla és Somorjay József főhadnagyokra, Homér Imre, Horváth István (Dromi), Bodó Pál, dr. Kereczmann Sándor hadnagyokra, vitéz Hadverő János főtörzsőrmester szolgálatvezetőre, Simon, Jánosi, Tóth Gyula törzsőrmesterekre, Gellért Ferenc, Homoki István, Horváth Béla és Lelkes Győző jutási repgépvezető őrmesterekre, továbbá Bánkuti, Szilágyi, Mocsári REMOSZ-t végzett őrmesterekre, nemkülönben Gratzl József "Cina" barátomra, Németh László "B ingás" rádiósra, Szabó István, Sámson József, Kovács János "Kicskás" és Temyei József szakaszvezetőkre. A fel nem soroltak elnézését kérem, mentségemül szolgáljon az eltelt több mint fél évszázad. 1939 őszén a Harckiképző Bombaiskolához kerültem, ahol Eszenyi Dénes századparancsnok és Horváth Barna főhadnagy elsötiszt vezetésével hadrafgható bombázó pilóta kiképzést kaptam. 1942-től a keleti hadszíntéren szolgáltam, majd 1943 márciusától Franciaországban átképeztek Ju.88-asra és onan egyenesen a Charkov-i repülőtérre települtünk, majd a harchelyzet által állandóan változó hadireptereken meg-megállva végeztük bevetéseinket, akkor már Herder százados parancsnoksága alatt. Több mint kétszáz bevetésen vettem részt, mígnem a Homér század le nem váltotta alakulatunkat. Sok forró pillanatot vészeltünk át. Egyik bevetés alkalmával az ellenséges légvédelem szétlőtte Ju.88-asunk bal motorját. Egy motorral hazatértünk és Kievben sikeresen leszálltunk. Legemlékezetesebb volt az a bevetésem, amikor egy Airacobra a zuhanásból való felhúzás közben szétlőtte a jobb motor gázkar bowden vezetékét. Szerencsére nem sérült meg senki, de csak a 275
