Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)

Kakuszi József: A szegedi repülés kezdeti évei

A szegedi repülőtér a levegőből nézve. A felvétel valószínűleg 1916-ban készült. (1) Legénységi barakkok, (2) acélvázas hangárok, (3) parancsnoksági épület, (4) műhelyek, gazdasági épületek, (5) fahangárok, (6) Istállók, (7) épülő tiszti szállás és konyha, (8) református-evangélikus temető, (9) belvárosi temető, (10) téglagyári épületek, (11) régi rabtemető. (Murai Péter Pál gyűjteményéből.) csak széllel szemben végeztek. A szélirány változás miatti gépát­állásokat csak szerelő végezhette el. Egy napon Schmidt Gyula szerelő tizedes az egyik géppel a startvonalra gurult és felemelt karral felszállási engedélyt kért. Nem nagyon figyelték ki ül a gépben, így megkapta a felszállási engedélyt. Szabályos felszállást, jobb iskolakört és kifogástalan leszállást végzett. Még a levegőben volt, amikor Ankershoffen parancsnok — látva, hogy minden növendék a földön van — megkérdezte : ki repül olyan szépen ? Akkor derült ki, hogy Schmidt Gyula szerelő az, aki olyan szépen repül. Begurulás után szabályosan jelentkezett Rittmeister Ankershoffennél, aki elfordult tőle és csak annyit mondott : "Fogdába !" Elvezették, de egy óra múlva a parancsnok kihozatta a fogdából és gépbe pa­rancsolta. Repülnie kellett. Mondani sem kell, feladatát kifogás­talanul végigrepülte és mintaszerű leszállást végzett. így lett pilóta Schmidt Gyulából (72), aki 1916 júniusában már az olasz fronton a 19. felderítőszázad pilótájaként Branden­burg felderítőgéppel repült, többek között Madarász (Hauser) László (19, 72) megfigyelővel is, aki a későbbiekben az első vi­lágháború eseményeiről írt könyvet. Schmidt Gyulától ezután a fiatal és tehetséges Száva Péter sze­relő tizedes vette át a javítóműhely vezetését. Akik az Etrich Taube gépeken a kiképzést eredményesen elvé­gezték, tovább kerültek a kétfedeles Lohner gépekre, melyekbe 100 LE-s Daimler vagy Hiero motorok voltak beépítve. Ezekkel az ugyancsak együléses gépekkel folytatódott a kiképzés, aminek keretében 1000 m-es magassági- és egyéb feladatrepüléseket is végeztek. 1916 tavaszán egy napon Schmatz János vizsgafeladatként pa­rancsot kapott egy Lohner C típusú géppel végzendő magassági repülésre. Schmatz az 1000 m-t a volt Honvéd kórház (ma П. sz. kórház) fölött érte el. A starton lévő szerelők és a többiek arra lettek figyelmesek, hogy a motor fordulatszáma felgyorsult, tel­jes gázzal járt és a gép kb. 45'-os szögben, egyre gyorsulva re­pült a föld felé, majd a Kenderfonó gyár kötélverő üzeme mögöt­ti kertek laza talajába zuhant. A motor kb. egy m mélyen fúró­dott a földbe. Az első szegedi repülő tragédia bekövetkezett, Schmatz János lett a szegedi repülés, a repülőtér első hősi halott­ja. Utólag megállapítást nyert, hogy Schmatz a felszállás előtt a konyhán feketét kért állítólagos gyomorpanaszai miatt. Feltehe­tően odafönt rosszullét fogta el és elájult, testével a magassági kormányra dőlt, azt előrenyomva a gépet zuhanásba vitte. A szegedi repülőiskolán 1915 és 1918 között alapfokon ki­képzett pilóták számát, névsorát nem ismerjük, hivatalos irat, századnévsor vagy napló ebből az időből nem került még elő. Száva Péter emlékezetében megmaradt néhány név kevés talán abból a százat is meghaladó létszámból, akik vágyaik közül egyet, a repülést sajátították el a békés szegedi kék égen, majd bátran, hadipilótaként harcoltak, repültek tovább hazájukért az olasz és az orosz frontvonalak felett, sokan hősként fejezve be fi­atal életüket. Közéjük tartozott az 1897-ben született szegedi diák, Nagy Endre is, aki érettségi után önként állt be katonának és jelentkezett repülőnek. "A Magyar Repülés Története" című könyvben neve nem található a repülőszázadok hiányos névsorá-271

Next

/
Thumbnails
Contents