Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)

Kakuszi József: A szegedi repülés kezdeti évei

A szegedi repülőtér a levegőből nézve. A felvétel valószínűleg 1916-ban készült. (1) Legénységi barakkok, (2) acélvázas hangárok, (3) parancsnoksági épület, (4) műhelyek, gazdasági épületek, (5) fahangárok, (6) Istállók, (7) épülő tiszti szállás és konyha,

(8) református-evangélikus temető, (9) belvárosi temető, (10) téglagyári épületek, (11) régi rabtemető.

(Murai Péter Pál gyűjteményéből.)

csak széllel szemben végeztek. A szélirány változás miatti gépátállásokat csak szerelő végezhette el.

Egy napon Schmidt Gyula szerelő tizedes az egyik géppel a startvonalra gurult és felemelt karral felszállási engedélyt kért. Nem nagyon figyelték ki ül a gépben, így megkapta a felszállási engedélyt. Szabályos felszállást, jobb iskolakört és kifogástalan leszállást végzett. Még a levegőben volt, amikor Ankershoffen parancsnok — látva, hogy minden növendék a földön van — megkérdezte : ki repül olyan szépen ? Akkor derült ki, hogy Schmidt Gyula szerelő az, aki olyan szépen repül. Begurulás után szabályosan jelentkezett Rittmeister Ankershoffennél, aki elfordult tőle és csak annyit mondott : "Fogdába !" Elvezették, de egy óra múlva a parancsnok kihozatta a fogdából és gépbe parancsolta. Repülnie kellett. Mondani sem kell, feladatát kifogástalanul végigrepülte és mintaszerű leszállást végzett.

így lett pilóta Schmidt Gyulából (72), aki 1916 júniusában már az olasz fronton a 19. felderítőszázad pilótájaként Brandenburg felderítőgéppel repült, többek között Madarász (Hauser) László (19, 72) megfigyelővel is, aki a későbbiekben az első világháború eseményeiről írt könyvet.

Schmidt Gyulától ezután a fiatal és tehetséges Száva Péter szerelő tizedes vette át a javítóműhely vezetését.

Akik az Etrich Taube gépeken a kiképzést eredményesen elvégezték, tovább kerültek a kétfedeles Lohner gépekre, melyekbe 100 LE-s Daimler vagy Hiero motorok voltak beépítve. Ezekkel az ugyancsak együléses gépekkel folytatódott a kiképzés, aminek keretében 1000 m-es magassági- és egyéb feladatrepüléseket is

végeztek.

1916 tavaszán egy napon Schmatz János vizsgafeladatként parancsot kapott egy Lohner C típusú géppel végzendő magassági repülésre. Schmatz az 1000 m-t a volt Honvéd kórház (ma П. sz. kórház) fölött érte el. A starton lévő szerelők és a többiek arra lettek figyelmesek, hogy a motor fordulatszáma felgyorsult, teljes gázzal járt és a gép kb. 45'-os szögben, egyre gyorsulva repült a föld felé, majd a Kenderfonó gyár kötélverő üzeme mögötti kertek laza talajába zuhant. A motor kb. egy m mélyen fúródott a földbe. Az első szegedi repülő tragédia bekövetkezett, Schmatz János lett a szegedi repülés, a repülőtér első hősi halottja. Utólag megállapítást nyert, hogy Schmatz a felszállás előtt a konyhán feketét kért állítólagos gyomorpanaszai miatt. Feltehetően odafönt rosszullét fogta el és elájult, testével a magassági kormányra dőlt, azt előrenyomva a gépet zuhanásba vitte.

A szegedi repülőiskolán 1915 és 1918 között alapfokon kiképzett pilóták számát, névsorát nem ismerjük, hivatalos irat, századnévsor vagy napló ebből az időből nem került még elő. Száva Péter emlékezetében megmaradt néhány név kevés talán abból a százat is meghaladó létszámból, akik vágyaik közül egyet, a repülést sajátították el a békés szegedi kék égen, majd bátran, hadipilótaként harcoltak, repültek tovább hazájukért az olasz és az orosz frontvonalak felett, sokan hősként fejezve be fiatal életüket. Közéjük tartozott az 1897-ben született szegedi diák, Nagy Endre is, aki érettségi után önként állt be katonának és jelentkezett repülőnek. "A Magyar Repülés Története" című könyvben neve nem található a repülőszázadok hiányos névsorá-271