Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)
Sommer Zoly: Hogyan lesz Amerikában valakiből Boeing 747-es repülő mérnök?
baloldali oldalablakon kinézve gyönyörű egyenruhájában szinte lenézi az egész világot odafentről. Nem is kell mondanom tovább, hogy nyomban az átkapcsolásról gondolkoztam, mármint hogy az ejtőernyőzésről a repülésre. Abban az időben Rákosi bátyánk bizony egyre hirdette a híres Sztálini sólymokat. Fiatalok, gyertek repülőnek ! Sajnos ehhez egy kicsit lekéstem, mert az életben minden dolognak van értelme. Az értelemhez az tartozik, hogy mindig a kereslet kívánja az ajánlatot. Egyszerűen hangzik, de milyen jó aranymondás ez, ami életem folyamán többször is bebizonyosodott. Az ötvenes évek elején szükség volt az új hadsereg részére megalapítani az állományt, így vele együtt a légierőt is. Abban az időben a húsz év körülieknek volt szerencséjük. így aztán a tömegből kimaradtam. Túl fiatal voltam akkor, később pedig túl öreg ehhez a műfajhoz. Vitorlázórepüléssel töltöttem el a következő jó pár évet, kisebb-nagyobb buktatókkal. Rájöttem, hogy a légiforgalomra abban az időben gondolni sem lehetett. Még mindig a szemem előtt van a TWA — Trans World Airlines — hármas osztott vezérsíkú Super Constellation-ja, amit egy híradóban láttam a moziban. Gyönyörű madár volt ez és a világ minden sarkába elrepült. Dehát felejtsd el ezt így ! Majd egy másik világban talán ? Köszönet Gulyás Feri bátyánknak és Szőts Tibornak — akik abban az időben a magyar vitorlázó- és motoros^repülést irányították —, hogy velem az egészet megutáltatták. így aztán életem útja egészen másfelé fordult. Egy akkori hírneves motoros géppel — egy ZL1N 326-ossal — életem első önálló motoros repülését hajtottam végre a szabad világba — ahogy akkor neveztük Ausztriát. Ötvös Pista fiatal "B" vizsgás barátommal jöttem el, akitől sokat tanultam azokban az időkben és tisztelettel gondolok rá a mai napig is — Isten nyugosztalja. Vele együtt kezdtük el a nyugati modem életet. Az Egyesült Államokban kötöttünk ki, s a kaliforniai Los Angelesben találtuk magunkat. Alig egy évvel később, 1967-ben aztán kezdtük megérteni, hogy mit is jelent a kereslet és a kínálat viszonya. 29 éves fejjel ráNemzeti színűre festett ZLIN 326-osommal. Teslvérgépe annak a típusnak, mellyel szabad földre jöttünk 26 évvel ezelőtt. A gép magyar lajstromjele HA-TRZ volt. (Szerző gyűjteményéből.) jöttem, hogy nincs semmi keresnivalóm a repülésben — mármint oly értelemben, hogy pilótáskodással pénzt keressek. Ugyanis nyelvtudás és a szükséges pilótavizsga hiányában bizony háttérbe szorultam. Kiderült, hogy sok 18-20 éves fiatal sokszor többezer óra repült idővel kilincsel ugyanazért az állásért, amihez én is szerettem volna hozzájutni. Mit tudok én így az én 560 óra vitorlázó időmmel elérni ? így tehát erről örök időkre le kellett mondanom. Na de ne keseredjünk el azért. Élvezzük az életet, hiszen fiatalok vagyunk még. Kalifornia az örök tavasz hazája, gyönyörű ez a hely ! Nézzünk körül egy kicsit itt ! Autószereléssel kezdtem meg életem útját itt Amerikában. Alapjában véve nem kell papírral bebizonyítani, hogy tudsz valamit, itt a gyakorlat embere érvényesül. Ha tudsz produkálni, eredményt felmutatni, akkor megalapoztad jövődet. Soha nem tanultam az autószerelő szakmát, de jól jött az, hogy már kilenc éves koromban tudtam hogy működik a négyütemű motor, a szelepek mikor nyitnak és zárnak, meg hogy mikor mennyi előgyújtás kell, stb. A többi pedig koszos, olajos fizikai munka. Az a lényeg : tudd bemutatni, hogy "már jó a gép" — ahogy Erdős Misi barátom szokta mondani. Erdős Misiről soha nem felejtem el, amikor Tapolcán a repülőtéri öreg Csepel Vöröskeresztes mentőautónkból kifogyott a benzin egy délutáni borospince látogatásból hazatérőben. Hogy a helyzetet mentsük, az útszéli árokból kisebb-nagyobb köveket az üzemanyagtartályba helyeztünk és még bizony bele is kellett pi. . .kélnünk, hogy a benzin szintet feljebb emeljük, a szívócső végét elérendő. De beértünk a repülőtérre. Valószínű, hogy az élete végéig így üzemelt ez az autó, de élelmesnek áll a világ. Feltaláltuk magunkat akkor is és így csináltuk ezt később is Kalifornia, Sunnyvale, 1973. — Lefoglalt a munka. Időközben nem is gondoltam a repülésre. Közben megnősültem, jöttek a gyerekek és dolgozni kellett értük. Aztán egy péntek este azt mondtam a feleségemnek, hogy most már unok másnak dolgozni, úgy gondolom, én magam többre vihetem. Másnap, szombaton már ki is béreltem egy helyet, ahol hétfőn már egy új cégtábla hirdette az én autószerelő műhelyemet. 35 dolláromba került az engedély és már "működtem" is. Elsőnek egyik jóbarátom autómotorját újítottam fel. Attól kezdve nem volt megállás. Sokszor 20 kocsi várt munkára. Sokat dolgoztam, keményen. Sokszor csak pár órát aludtam a műhelyben, mert nem volt időm hazamenni. Sokszor feleségem hozta be a műhelybe az ennivalót. Aztán megint elkezdtem kacsintgatni a repülés felé. Először egy lengyel Cobra vitorlázógépet vettem, majd egy Beechcraft négyszemélyes motoros géppel gazdagult a család. Mivel a motorokhoz és repülőgépekhez értek — gondoltam 218
