Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)
Csóka István: Az 1942-es évfolyam rövid története
Csóka István Az 1942-es évfolyam rövid története Folytatás. Szerkesztő megjegyzése: E visszaemlékezés első része — hasonló címmel — tavalyi számunk 153-156-ik oldalain jelent meg. 1944 március elején Börgöndön megkezdődött vadászkiképzésünk Focke Wulf FW.56-OS Stösserrel, WM.21 Sólyommal és Héjával. Feladatunk a géptípusokkal való ismerkedés, műszaki és teljesítményadatok megtanulása volt. Kezdetben Bückerrel iskolaköröztünk és helyismeretre tettünk szert. Március 10-e körül tragikus esemény történt : Gévai Károly bajtársunk szerelmi bánatában öngyilkos lett, szolgálati pisztolyával agyonlőtte magát. Két napig kerestük és járőrökkel kutattuk át a környéket, mig végre a nádasban találtunk rá. Éppen ügyeletes voltam március 18-ról 19-ére virradó éjszakán, amikor a németek hajnalban megszállták Hazánkat. A repülőtérre ejtőernyősök ugrottak le, berontottak az épületekbe, felzavartak álmából mindenkit és hiányos öltözetben a hangár elé tereltek le bennünket. Tisztet kerestek. Hoy Tibor szakaszvezető ügyeletes értesítette Jablonszky Elemér főhadnagy iskola parancsnok helyettest, s ő tárgyalt a németekkel. Rövidesen parancsot kaptunk arra, hogy Pápára települünk át. A gépeket és a műszaki felszerelést elvihettük, az épületek berendezése, felszerelése ott maradt. A gépeket átrepültük, a műszaki személyzet gépkocsival települt át. Oktatóink voltak az 1941- es évfolyamból Hoy Tibor, Krascsenics Lajos és Donkó szakaszvezetők. A pápai repülőtéren az épülő ejtőemyőszárító helyiség szobáiban helyezkedtünk el. Szalmazsákokat tömtünk, a még ablaktalan nyílásokat bedeszkáztuk és ideiglenes ajtókat eszkábáltunk össze a csupasz szobákba. Se víz, se villany. WC és mosakodási lehetőség az ejtőernyősök körletében volt engedélyezve, akik igazi bajtársakként fogadtak be minket. Kiváló mosdási lehetőség adódott még a repülőtéren átfolyó kis patakban. Rövid idő alatt összebarátkoztunk az ejtőernyősökkel. Eleinte tőlük kaptuk az élelmet is, s náluk melegedtünk, mert a mi konyhánk csak egy hét múlva kezdte meg áldásos működését egy sátorban. Megkezdődött a kiképzés. A napi feladatokat egy táblára felírva kaptuk meg : milyen feladatot, milyen géppel, milyen sorrendben, stb. Stősserrel műrepültünk, Sólyommal iskolaköröztünk. Oktatóm Hoy Tibor szakaszvezető volt, aki nem sokat teketóriázott. Tíz iskolakor után egyedül elengedett azzal a tanáccsal, hogy : "vagy megtanulsz vele repülni, vagy odavered magad." Nem vertem oda magam. Reggel korán keltünk, négy órakor már repültünk, mert kilenc óra után már megérkeztek az amerikai bombázók. Veszélyes volt a repülőtéren tartózkodni a bombázások és alacsonytámadások miatt. Kimentünk a repülőtér szélén lévő erdőbe és a fák alól figyeltük a légiharcokat, ahogy a Pumások rácsaptak a Boeingekre, a Liberatorokra és vívták bátor harcukat a túlerőben lévő Mustangokkal. Május 9-én Budapesten voltunk repülő orvosi vizsgán. A "magassági kamrát" jól bírtam. Sajnos évfolyamtársaim közül többen rosszul lettek, s oxigéncsutorával fejezték be a vizsgálatot. Letiltották őket a repülésről. Elbúcsúztak tőlünk, s más alakulatokhoz helyezték át őket. Május 1 -vei valamennyiünket tizedessé léptettek elő, amit meg is ünnepeltünk. Szerencsénkre jó melegre fordult az idő, amit kihasználva, a repülőtér város felöli oldalán lévő téglagyári tóba jártunk fürödni. Tutajt építettünk, ahonnan egymást lökdöstük a vízbe. A városnak nagyon szép strandfürdője volt, szívesen mentünk volna oda is a lányokkal ismerkedni — ha a pénztárcánk engedte volna. Júniusban már rendszeresen látogattak bennünket az amerikai vadászok. Két-háromszáz méteren elhúztak a repülőtér felett, de egyelőre nem kaptunk bombatámadást. Sok éjjeli riadónk is volt, s hogy az éjszakai erdöbe-költözésnek elejét vegyük, már este kimentünk oda és az éjszakát ott töltöttük. A nappali riadókat ugyanott, kártyázással, olvasással, vagy "snúrozással" ütöttük el. Június 27-én már kora reggel jelezte a rádió a légi veszélyt, majd riadót. Többszáz amerikai bombázó és vadászgép támadta az országot. A Pumások ismét felvették a harcot a túlerővel, s a Balaton térségében egész délelőtt folyt a küzdelem. Pápa légterében az amerikai vadászok lelőttek egy magyar Messerschmitt Bf.l09-es vadászt. A gép olajhűtője kapott találatot, erősen füstölt és a repülőtér szélén hasraszállt. A pilóta a füstölő gépből kiszállva igyekezett attól minél messzebbre elkerülni, de a bekötött ejtőemyőzsinór fogva tartotta. Azonnal odaszaladtunk, kiszabadítottuk és az erdőbe vittük a kényszeleszállt pilótát. Amikor levettük a fejvédőjét, gyerekkori barátomra és repülő klubtársamra, Nagy József szakaszvezetőre, becenevén "Juju"-ra ismertem. Sérülése nem volt komoly. Az oldalát és a hátát fájlalta. A riadó után a pápai repülőtérparancsnokság értesítette a Puma osztályt a kényszerleszállásról. Még a délután folyamán egy Focke Wulf FW.58-as "Weihe" jött el Jujuért és hazavitte. Betegszabadsága alatt Tatabányán találkoztam Jujuval, aki elmesélte lelövése történetét. A pilótaülés-mögötti védőpáncél is találatot kapott, s a lemez deformálódása gerinccsigolyarepedést okozott. Juju rövid lábadozás után bevetésre jelentkezett. Kiképzésünk tovább folyt. A Sólyommal és a Héjával fel- és leszállásokat gyakoroltunk. Július elején Krascsenics, Hoy és Donkó szakaszvezetők befejezték a vadász harci iskolát és elbúcsúztak tőlünk. Krascsenics és Hoy a Pumásokhoz kerültek, sorsuk ismert. Július 12-én mürepülésre voltam beosztva Stősserrel. Már reggel rosszul éreztem magam, de nem gondoltam komoly betegségre. Műrepülés közben a gyomromat jól felkavartam, erős hányinger gyötört. Leszálláshoz készültem, de az iskolakörbe már nem tudtam besorolni. A leszállási iránnyt keresztezve szálltam le. A földetérésre már nem emlékeztem, mert elájultam. Hála a kis Stőssemek, az — a levett gáz mellett — szépen leszállt. Gépkocsi jött ki a géphez, mert a motor járt ugyan, de a gép nem gurult vissza az indulási vonalra. Ájultan szedtek ki a gépből és az ejtőernyősök gyengélkedőjére vittek be. Én voltam a negyedik növendék, akit tőlünk gyomormérgezéssel vittek oda. Egy hétig csak ricinus olajat kaptunk. Az orvosi vizsgálat megállapította, hogy a szakácsok romlott gyümölcsízt használtak a tésztára. Összesen hatan lettünk komolyan betegek, de sokan kaptak hasmenést. A szakácsokat "elkapták" mert sok volt a panasz rájuk — közben már figyelték őket, mert lopták a nyersanyagot. Július 19-én parancsot kaptunk a pápai repülőtér elhagyására. Ideiglenesen kitelepítettek bennünket a várostól nem messze lévő Ihász pusztára. Július 23-án egy részünket — velem együtt — átvezényelték a Rábakecskéd-Kenyeri repülőtérre. A másik részleg 213
