Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)
dr. Orosz Béla: A magyar Légierők teljesítményei a Kárpátoktól a Dnyeperig - naplókivonat
Gyakran előfordult később is, hogy az utánszállítási nehézségek miatt soronkívül fordultam ilyen kérésekkel a légierők parancsnokságához. Hálával gondolok arra, hogy a parancsnokság gyors intézkedéseivel mindenkor idejében a segítségünkre sietett. Ezzel nagymértékben hozzájárult, hogy a Dnyesztertől a Dnyeperig lezajlott hadműveletek alatt minden alkalommal végre tudtuk hajtani a legkülönbözőbb feladatokat. Sok magyar és germán vér kiontását akadályoztuk meg ezzel. A németeknek történt alárendelésünk után a gyorshadtest hadműveletei általában a Zbucz folyótól keleti irányban indultak meg, csapataink július 11-én már Kamenyec-Podolszkíj területéről széles arcvonalon támadtak Dunajevcke. Tőlünk északra a 17. hadsereg, a Dnyesztertől délre a kanyarodó szárnyon pedig a 11. német hadtest harcolt. A nap folyamán a légitevékenység mindkét oldalon megélénkült. Már a kora reggeli órákban három orosz vadászgép Borszcsóvon hosszú sorozatokkal tüzelt a hadtestparancsnokságra és a Tluste-i műúton megtámadta az előnyomuló lovasdandárunk részeit. Ma sem értjük, hogy ennek az alacsony támadásnak mindössze csak két hősi halottja volt. Elszenvedett veszteségünk nem maradt sokáig megtorlatlanul. Vitéz Vámos hadnagy néhány órával később, portyázás közben lelőtt egy ellenséges vadászgépet. Tevékenyek voltak a felderítőink is. Különösen értékes volt az a jelentés, amelyet a VII. közelfelderítő század a késő délutáni órákban hozott. Megtörtént ugyanis, hogy egy erős ellenséges gépesített oszlopot, amelyet a mi repülőink viszszavonulni láttak, a német felderítök ellenkező menetiránnyal előnyomuló csapatnak jelentettek. A két ellentétes jelentés után bizonytalanná vált, vájjon jelentékeny erők átkarolni akarják-e a balszámyunkat, vagy tőlünk távolodnak és visszavonulásukat északkeleti irányban folytatják. Fontos volt tehát, hogy az oszlop menetirányát tisztázzuk. Nagy elégtétellel állapítottuk meg, hogy nem mi, hanem a felderítő szolgálatban is különben kitűnően működő német bajtársak tévedtek. A gyorshadtest csapatainak gyors térnyerése és a Zbrucz folyó elérése után a VII. közelfelderítő és a 2/3 vadászszázadokat a Jezierzany repülőtérre telepítettem át. Egyelőre mindkettő csak a légi részével tudott előrejönni, mert a megáradt Dnyeszter vize miatt átmenetileg szünetelt a folyón való átkelés. Közben jelentést kaptam, hogy az 1/3 vadászszázad földi része Kolomeába megérkezett. A légierők parancsnoksága intézkedett úgy, hogy a haditapasztalatok bővebb kiterjesztése érdekében a két közelfelderítő századot az I. és III. közelfelderítő század, a 2/3 vadászszázadot pedig az 1/3 vadászszázad váltsa fel. A következő nap mind a repülők, mind a földierők szempontjából jelentős események történtek. (4. sz. vázlat.) Július 12-én reggel megállapították felderítőink, hogy Dunajevci-ről és Zsvancsik-TÓl Minkovci-ra összefüggő ellenséges gépkocsizó és fogatolt oszlopok vonulnak vissza. A hadtestparancsnok úr ezekre a célokra elrendelte a támadást. A feladatra bombázóerők hiányában felderítőket rendeltem ki és a repülőtéren magam tartottam meg az eligazítást. Az igen erős ellenséges vadásztevékenységre való tekintettel, a VII. közelfelderítő század bombatámadásához vadászbiztosítást rendeltem ki. Támadócsoportunkból elsőnek a vadászrepülők érkeztek meg Zsvancsik légterébe, ahol váratlanul egy ellenséges bombázó rajt VIll.Kf. 1/3.V. ЮООт. vitéz Vámos Győző hadnagy akadémikuskori fényképe 1939-ben. (vitéz Elekes Jenő gyűjteményéből.) pillantottak meg, körülbelül egyenlő erejű vadászbiztosítás mellett. Az ellenséges harccsoport délkeletről északnyugati irányban velük egymagasságban repült és úgy látszott, hogy a balszárnyon előnyomuló gépkocsizó dandárunkat akarta megtámadni. A gépek villámgyorsan különváltak és kemény párharc fejlődött ki a két vadászkötelék között. A pillanatok alatt megtörtént első összecsapás után vitéz Vámos hadnagy hosszú sorozattal tűz alá vett egy vele szemben támadó Rátát és az utolsó pillanatig várt, hogy a nekirepülő gép kitérjen előle. Már csak néhány méter választotta el a két ellenfelet egymástól, amikor vitéz Vámos hadnagy hirtelen mozdulattal felrántotta a gépét. Az összeütközést azonban már nem tudta elkerülni. Repülőgépének futószerkezete a szó szoros értelmében lefejezte az orosz pilótát. Természetesen az ütődés következtében Vámos hadnagy gépe is súlyosan megsérült, így kormányozhatatlanná vált és dugóhúzóba került. Vámos hadnagy ejtőernyővel próbált ebből a helyzetből menekülni. Vitéz Szobránczy százados, aki ugyanakkor szintén megvívta eredményesen ellenfelével a maga párharcát, a kinyílt ejtőernyő mellé repült és azt esés közben mindaddig kísérte, amíg az ernyő egy erdőben földet nem ért. A nagy sebesség ellenére is jól meg tudta figyelni, hogy az ejtőernyő az erdőben egy fán fennakadt és a rajta csüngő Vámos hadnagy feje lehanyatlott. Szobránczy százados lehetségesnek, sőt valószínűnek tartotta, hogy bajtársa súlyosan megsebesült, s ezért megkísérelte, hátha a motor zajával magához tudja téríteni őt. Alacsonyan kétszer elrepült mellette, a harmadszori kísérletnél azonban meglepetve azt látta, hogy már csak az ejtőernyő van fenn a fán, aki rajta csüngött, az nyomtalanul eltűnt. Vitéz Vámos hadnagy ugyanis időközben jobban lett, leoldotta magáról az ejtőernyő hevedereket és elindult az erdőben tájékozódni. Először nyugatnak tartott, próbálkozása azonban nem járt eredménnyel, mert amikor az erdő szegélyére ért, váratlanul tüzet kapott. Utána keletnek fordult és ment még egy darabig, de az erdőben a kimerültségtől már csak az első csőszkunyhóig tudott vánszorogni, oda bement, lefeküdt és elaludt. Vitéz Szobránczy százados ezalatt repülőgépével próbálta felkutatni alárendeltjét és csak miután ez többszöri kísérlete után sem járt eredménnyel, Dunajewcy leqiharc 1911. julius 12 Á közvetlen váddszbnlositíi 1500m.s/* (A. sz. vázlat.. légtere. 166
