Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)

dr. Orosz Béla: A magyar Légierők teljesítményei a Kárpátoktól a Dnyeperig - naplókivonat

vitéz Járomy Árpád főhadnagy 1941. július 3-án, bombázó bevetése után jelentést tesz vitéz Orosz Béla alezredes, ezredparancsnoknak.

(Dr. Orosz Béla gyűjteményéből.)

135-ös század parancsnoka távbeszélőn jelentette, hogy félútról visszatértek a gépei. A Kárpátok felett viharzóna volt és ítéletidő uralkodott. Azt tanácsolta, hogy rádión azonnal rendeljem vissza a Ju-86-os rajt is. Javaslatának gyakorlati értéke nem volt, mert az eltelt idő után Nyárády főhadnagy raja már akkor vagy túljutott a Kárpátokon, vagy a vihar áldozatául esett. Jó kezekben volt a raj, a hír után azonban mégis ólomlábakkal kezdett járni az idő. Nehéz azt elmondani, milyen féltő aggodalommal és ideges nyugtalansággal vártuk őket vissza. Aki nagyobbarányú repülőszerencsétlenségen már maga is keresztülment, vagy aki ítéletidőben gyakrabban repült, csak az tudja átérezni a mi lelkiállapotunkat. Nagy kő esett le a szívünkről, amikor 21 óra után Nyárády kivilágított helyzetlámpákkal szerencsésen megérkezett a repülőtér fölé. Katonás szerénységgel jelentette, hogy a feladatát két géppel végrehajtotta. A harmadik gépe időközben visszafordult. Ez a két gép a Kárpátok felett ítéletidőbe került, a viharban ismételten jegesedni kezdett és ráadásul még két villámcsapás is érte őket. Azt kérte, hogy rádiójuk kijavítására soronkívül intézkedjem, mert a készülékek tönkrementek és a vezetékek is több helyen elégtek. Arra a kérdésemre, hogy a személyzetnek nem történt-e baja, a gép rádiósa válaszolt, aki jelentette, hogy a villámcsapásoktól az ujjain kisebbfokú égési sérüléseket szenvedett. Ezek a küzdelmes órák, — melyeket méltán lehetne nevezni az időjárással szemben folytatott közelharcnak — repülőinknél semilyen tekintetben nem befolyásolták a feladat teljesítését. Nyárádynak a Kárpátokon átjutott gépei eredményesen bombázták az Okopy pályaudvaron veszteglő vasúti szerelvényeket és a Hotin közelében lévő állandó jellegű vasúti és közúti hidakat. E mellett ugyanakkor megfigyelték, hogy a bolsevikiek Okopynál egyidejűleg két hadihíd építését is megkezdték.

Bár közben az idő kedvezőtlenre fordult, igen szép eredménynyel működtünk közre a következő napokon is a hadműveleteknél. Kamenyec-Podolszkíj, Husiatyn, Czortków, Buczacz és a Dnyeszter által határolt területen kellett felderítenünk. A felderítés súlya a Dnyeszter és Szeret átjáróin nyugodott. Kisebb kötelékek naponként több feladatot hajtottak végre és ilyenkor az úgynevezett felderítési folytonosságot alkalmaztuk, melynél először megvártuk mindig az ellenség fölé kirendelt rajok jelentését és csak azután indítottuk el feladatukra a következő gépeket. A bevetésnek ez a módja azzal az előnnyel járt, hogy mindvégig követni tudtuk a különböző lépcsőkben visszavonuló ellenséges földierők súlypontját.

Később mind szorosabb együttműködésbe kerültünk a Kárpátcsoport Zaleszczyki környékén harcoló erőivel. E közben célterületeink megint a Dnyeszter és Prut által határolt területekre vándoroltak vissza. A felderítések, bombázások és alacsonytámadások hosszú sora követte ezután még egymást egészen addig, amig saját csapataink éle Zaleszczyki-nél el nem érte a Dnyesztert, a Kárpát-csoport jobb és bal szomszédaival fel nem vette az összeköttetést és a németek el nem foglalták Husiatyn városát. Ekkor az összekötővonal hossza, valamint a saját és német csapatok térnyerése miatt parancsot kaptunk, hogy a további bombatámadásokat szűntessük be.

Az első hadműveleti időszak — még néhány felderítés kivételével — ezzel lényegében végleg lezárult. Kétségtelen, hogy sok olyan megsemmisítő támadásunk volt élő és holt célok ellen, melyeket csak a levegőből tudtunk megfigyelni és amelyekről közelebbi adatok nem állanak rendelkezésünkre. Ezt a kiküszöbölhetetlen hátrányt akarom a repülök harcának értékelésénél részben pótolni azzal, hogy egynéhány összesített teljesítményadatot ismertetek.

Nyilvántartásaink alapján a támadásokaban résztvett összes bombázógépek:

187,865 liter üzemanyagot használtak fel.

145 repülőgép végzett ellenség feletti repülést és 113.165 kg robbanó bombát dobtak le a különböző célokra.

A bombatámadások megszűntetése után meg kellett válnom az ezredemtől. Július 7-én kaptam a parancsot, hogy törzsemmel együtt induljak útba Kolomeára és az ott megalakult repülőterek felett vegyem át a parancsnokságot. Boldogan mentem Ökörmezőn és Stanislaun át a gyorshadtesthez, hogy új beosztásomat elfoglaljam.

165

II. A második hadműveleti időszak.

Tudnivaló, hogy július 7-én a Kárpát-csoport kötelékéből a gyorshadtest kivált és Mihalcená\ átkelt a Dny esz téren. Ezzel az újabb fordulattal kezdődött a második hadműveleti időszak, amelyet nálunk a földierők és a harci repülőerők legszorosabb együttműködésével, vagy másképen a német szövetséges hadseregnek történt alárendelésünkkel is jellemezhetünk.

A hadtest közvetlen repülőerök eleinte a VII. és X. közelfelderítő századokból és a 2/3 vadászszázadból állottak. Ezen kívül még a hadtest repülő csoport parancsnok alá tartozott három légvédelmi gépágyús félszakasz, egy légvédelmi ágyúsüteg, két gépkocsioszlop és egy mozgó repülőgépjavító-műhely. Megérkezésünkkor a VII. közelfelderítő század teljesen, a X. közelfelderítő századnak pedig csak a légi része érkezett be Kolomeára, többi részei mozgásban voltak s így a századok működéséhez nélkülözhetetlenül szükséges repülő-üzemanyag, lőszer- és műszaki anyag utánpótlásával a rombolásokkal előidézett szállítási zavarok miatt, legalább is egyelőre számolni nem lehetett. Ez időtájt a századoknál majdnem teljesen kifogyott már a repülőgépolaj és a géppuskákhoz szükséges lőszer. A sok ismeretlen és előre nem látható tényezőkre való tekintettel, tájékozódásom után azonnal helyzetjelentést terjesztettem fel és arra kértem a légierők parancsnokságát, hogy sürgősen küldje el a legszükségesebb anyagokat légiszállítással Kolomeába.