Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)
dr. Orosz Béla: A magyar Légierők teljesítményei a Kárpátoktól a Dnyeperig - naplókivonat
Helyzetiül iüli us 3. Tnus te. 4/3.n.B4 (3. sz. vázlat.) CíOrtkow [Tónílfekíe. !Ak)0 3 tonna é.Ji.n.B, te* 17 tonna Összekötovonal hossza.- ÁOOkm tin-та vezető műút is beleessék. A térkép szerint a bolsevikeknek ez volt egyik fő visszavonulási útvonaluk. (3. sz. vázlat.) Erre a támadásra Telbisz Lóránd századost rendeltem ki, aki 16 órakor tért vissza és jelentette, hogy Zaleszczyki-Jagielnica és Skala területén sikerült elérnie a visszavonuló szovjet oszlopokat, különösen a gyorsanmozgókat és a vasúti szerelvényeket. A zömöket azonban nem itt, hanem Kamenyec-Podolszkíj területén találták meg. Páncélgépkocsik, csapatok, harckocsik, tüzérség és gépkocsik, sűrű sorokban meneteltek egymás mellett a hotini műúton, a Kamanyec-Podolszkíj-i pályaudvaron több gőz alatt álló szerelvényt láttak és a város is tele volt csapatokkal. Ezeket a kitűnő célokat azonban már nem tudták megtámadni, mert a Szeret és Zbrucz között ledobták bombáikat. A századparancsnok jelentése után a 4/4 és a 3/5 bombázó századokat azonnal szigorú készültségbe helyeztem. A napszak szerint már eléggé későre járt az idő, július elején ugyan még mindig van annyi világosság, hogy 21 órakor rádióirányítás nélkül is hazatalálnak a gépek, de számolnom kellett azzal, hogy működési sugarunk külső határán vannak a célok és újabb bevetésnél a legrövidebb összekötővonalon is 800 km-t kell a századoknak repülniük. Később a katonaszerencse úgy hozta magával, hogy a földről is megtekinthettem azt a rombolást, amit ez a két század a levegőből végzett. Mindenekelőtt meggyőződhettem arról, hogy a támadásnál nemcsak a célzás, de a hatásmegfigyelés is kitűnő volt. Ugyanolyan mértani pontossággal feküdtek a sorozatok a Hotin-i és Kamenyec-Podolszkíj-i műúton, mint amilyen pontosan jelentették megfigyelőink a támadás végrehajtása után. A becsapódó bombák megsemmisítettek több páncél- és szállítógépkocsit. Kamenyec-Podolszkíj főterén és a folyó partján több emeletes épület omlott össze. A pályaudvaron telitalálatok érték a raktári épületeket és több vasúti kocsi is szénné égett. Nem áltatjuk magunkat, hogy amit a Kamenyec-Podolszkíj pályaudvaron láttunk, az egyedül a mi bombázásunk eredménye volt. Készséggel elismerjük, hogy a bolsevikiek a földön jobban és tökéletesebben tudtak rombolni, mint mi a levegőből. De a németül beszélő lakosság és a foglyok is egyöntetűen azt vallották, hogy a támadásunk hatása megsemmisítő volt. A továbbiak folyalmán a Kamenyec-Podolszkíj-nál elért sikereinket már csak rövid ideig tudtuk kimélyíteni. A Ju-86-os re-3./5.П.В. Хлтегиес-Podokkj Működési tér. pülőgépeknek nem egészen korszerű teljesítményei miatt, 880 km volt az egész út, amelyet biztonsággal együtt meg tudtak tenni. Ezen a bajon a repülőalapok előretelepítésével átmenetileg ugyan segíteni lehetett volna, ha a bombázógépek számára előkészített összes hadirepülőterek az esős tavasz és a későbbi rendellenes csapadékképződés miatt egyelőre használhatatlanokká nem váltak volna. Szerencsére ezt a hátrányt még egyideig ki tudtuk küszöbölni, mert a Ca-135-ös gépeknek 200 km-rel nagyobb volt a sugaruk, s így a folyton távolodó célok még egy darabig a mi működési területünkön belül mozogtak. Számoltunk azonban már azzal, hogy néhány napon belül a Kolomea-i repülőtérre áttelepülhetünk, mert július 4-én a Kárpát-csoport elérte Stanislaut és közeledett Kolomea felé. A bombázóerők további alkalmazásánál a kényszerítő körülmények hatása alatt, nálunk eddig még nem használt új harceljárást vezettünk be. A nagy távolságok és az ellenséges gépesített kötelékek gyors helyzetváltoztatása miatt szükséges volt, hogy — a németeknél is különösen a tenger felett olyan nagy sikerrel végzett — fegyveres felderítést mi is alkalmazzuk. Ennek a harceljárásnak az volt az igen nagy előnye, hogy a célterület külső határán mozgó ellenséges gépesített kötelékeket felderítésük után azonnal bombázhattuk. Bár sorozatosan hajtottunk végre ilyen feladatokat, a sok közül Nyárády főhadnagy rajának repülését külön is ki kell emelnem. Nyárádynak, a dandárparancsnokság parancsára a hotini műút hídját kellett rombolnia. Ugyanakkor egy Ca-135ös raj is, másik paranccsal a Kárpátokon át hasonló feladatra indult. A Ju-86-os gépek 17 óra 30 perckor hagyták el a repülőteret. Indulásuk után nem telt el másfél óránál több idő, amikor a Ca-164 Telbisz Lóránd százados (Magyar Aero Múzeum gyűjteményéből.)
