Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)
dr. Orosz Béla: A magyar Légierők teljesítményei a Kárpátoktól a Dnyeperig - naplókivonat
lyen is égett. Stryj bombázása nemcsak hatásaiban volt rendkívül eredményes, de a tapasztalatok terén is hasznothajtó volt. Pilótáink már az első alkalommal láthatták, hogy ilyen önálló feladatoknál a cél közelében biztosítás nélkül, nappal egyedül csak a felhőzet nyújthat megbízható védelmet. A későn felriasztott Ráták támadása elől tehát igen könnyen ki lehet térni, ha eltűnnek a felhőkben és ezáltal láthatatlanokká válnak. Az eddigiekből láthatjuk, hogy a bombázókat rendkívül kockázatos a légiuralom biztosítása nélkül nappal hadászati feladatra, nagyobb mélységben egyedül alkalmazni. Rossz időben elvileg csak egyenként lehet bevetni őket és akkor is számolni kell azzal, hogy az elemi csapások egész sorával kell esetleg megküzdeniük. Legkedvezőbb a támadásra az időjárás akkor, ha 2500 m körül van a felhőalap, mert ebből a magasságból optikai célzókészülékeink szerkezeti sajátosságainál fogva igen jó találati valószínűséggel vetünk és ugyanakkor a gyalogsági fegyverek hatásos tűzkörén is kívül vagyunk. Itt mindjárt megjegyzem, hogy — tudtunkkal — a németek a hadműveletek alatt sohasem vetettek be nappal nagyobb mélységbe bombázógépeket. Stryj bombázásával végetértek a megtorló támadások és ezzel lezárult a légierők hadászati alkalmazásának időszaka. További működésünk alatt a Kárpát-csoport hadműveleteibe kapcsolódtunk be és azokat közvetve támogattuk. Emlékezetes, hogy a földierők július hó 1-én hajnalban kezdték meg előnyomulásukat az Uzsok-i szoros és Felsővisó területéről. (1. sz. vázlat.) A Kárpát-csoportnak alárendelt repülőerők azt a feladatot kapták, hogy a Jablonicán át Mikuliczynra előretörő harccsoportokat támogassák és a Jablonica, Mikuliczyn, Tatarow és Worochta községekben lévő magasabb parancsnokságokat, valamint Worochtánál a vasútvonalat bombázzák. A magyar légierők eddig legnagyobb arányú támadásában, két vadászszázad biztosítása mellett, parancsnokságom alatt 49 tonna bombával vettünk részt. A Kárpátok felett ritkaságszámbamenő napsütésben jól meglehetett figyelni a bombák becsapódásait. Utána a célterületeken a falvak mindenütt égtek. A megerősített bombázóezred következő nap is bevetésre került. Ez alkalommal — repülőszempontból — egyik legértékesebb feladatunkat hajtottuk végre. Az volt a parancsunk, hogy Zabie, Stanislau, Zaleszczyki és Sniatyn területén lévő csapatokat bombázzuk és azokat szórjuk széjjel. (2. sz. vázlat.) НеЦzet■■ HQ A1. jcilius 2. Működési tér. 3/5.nB 16 (2. sz. vázlat.) Rekkenő hőségben indultunk el a Hajduböszörmény-i repülőtérről, hogy Máramarossziget légterében a 3/5 Ca. 135-ös századdal és a vadászokkal egyesülve, a Felsővisó völgyén át Zabie--ra repüljünk. Elindulásunk után állandó és egyenletes emelkedés mellett a legrövidebb útvonalat választottuk északkeleti irányba. A Nyírséget délről tarkító erdőket a Szamos árterülete követte, ahol először csak gyéren, később mindinkább növekvő kiterjedésben cumulusfelhőkkel találkoztunk. Előnyomulásunk további folyamán a látási viszonyok fokozatosan rosszabbodtak. A hegyek lábainál a Tiszát délről kísérő Kőhát 1000 m-t meghaladó csúcsait is már csak néha-néha egy-egy pillanatra láttuk alattunk feltűnni. Máramarosszigetet 2000 m magasságban repültük át és miután néhány kört leírtunk a Tisza fölött, parancsot adtam az előnyomulás folytatására. Az erősen szaggatott erdős hegyvonulatok között a Tisza felső folyásához értünk. A folyó völgye itt rendkívül meredek és a vidék is magashegység jellegű. A Visó torkolatával egymagasságban pillantottuk meg az előttünk tornyosuló gomolyfelhők között az Iván-havas (Pop Ivan) és a Mencsely (Д1380) napfényben csillogó, hóval borított csúcsait. Az óriási havas úgy tűnt fel előttünk, mint egy roppant kiterjedésű, hatalmas, leküzdhetetlen akadály. Az általános időjárási helyzet megítélése alapján nem lehetett kétséges, hogy a Galicia-i felföldön is ugyanolyan idő uralkodik, mint amilyen a Hajdúságban volt, s ezért ott is legfeljebb csak zivatarokkal találkozhatunk. Biztosan tudtam tehát, hogy feladatunkat végrehajthatjuk. De már nem is habozhattam sokáig. Az Iván-havas gerincéhez rohamosan közeledtünk és az összeütközés valószínűsége a távolság csökkenésével folytonosan nőtt. Elhatároztam tehát, hogy nekivágunk a Kárpátoknak és erőteljes emelkedéssel belerepülünk a havasokat borító összefüggő felhőkbe. 3200 métert mutatott magasságmérő műszerünk, amikor az emelkedést abbahagytuk és vízszintes repülésbe mentünk át. A folytonos vakrepülés alatt, a műszerek feszült figyelése közben hirtelen téliesre fordult az idő. Eleinte még csak gyéren, később mindig sűrűbben és nagyobb pelyhekkel kezdett havazni. A gép belsejében is hópelyhek szállingóztak. Hóviharban voltunk. A repülőgép felületéire ütköző túlhűtött vízcseppek jégkéreg formájában rakodtak le a szárnyakra s ezzel fellépett a jegesedés veszélye is. Felejthetetlen benyomást és kimondhatatlan örömöt okozott, amikor az ezeréves határoknál a Nagy Kőhavas (Pietros) 2022 m és a Hóvár (Hoverla) 2058 m magas hegyóriásai felett egy hatalmas, több kilométer kiterjedésű, minden oldalról zárt felhőkatlanba jutottunk és ott valamennyi gépünket velünk egyvonalban láttuk úszni a levegőben. "Együtt vagyunk mind !" — kiáltottuk boldogan egymásnak a gépben. Öröm, dicséret, aggodalom és a harcos akarat mellett a legőszintébb bajtársiasság volt ez a felkiáltás. Megsokszorozódott önbizalommal repültünk most már tovább. Egy idő múltán úgy ítéltük meg, hogy már átjutottunk az Erdős Kárpátok legveszedelmesebb szakaszán, egyenletes magasságvesztéssel tehát süllyedni kezdtünk. Iránytűszögünk és számításunk szerint már a völgy felett kellett lennünk. Ezen a részen a Kárpátok nyúlványai rendkívül meredeken lejtenek északkeletnek, s így a hegyek csúcsai is nagy magasságkülönbséggel csökkennek a Felföld felé. Még mindig csak a műszerek irányítottak, amikor süllyedésünk közben 2000 m-en a felhők ritkulni kezdtek, 1800 m-en pedig megláttuk Kuty városát és a Prut-ха. nyíló völgyet. Mind Kuty-nál, mind Sniatyn-nál igen erős gépágyútűzbe kerültünk. Az Eszterháza-i lőgyakorlatokról is jól ismert jellegzetes, szaggatott piros csíkokat a gondola közvetlen közelében láttuk felvillanni. Feladatunk szerint Sniatyn-ről Horodenkára, onnét Zaleszczy-4/4-n B. 9 tonna Gyülekezési tér. Össxekölóvonal bossxa: 354 km. Üres 11hh30* 162
