Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)

dr. Orosz Béla: A magyar Légierők teljesítményei a Kárpátoktól a Dnyeperig - naplókivonat

lyen is égett. Stryj bombázása nemcsak hatásaiban volt rendkívül eredmé­nyes, de a tapasztalatok terén is hasznothajtó volt. Pilótáink már az első alkalommal láthatták, hogy ilyen önálló feladatoknál a cél közelében biztosítás nélkül, nappal egyedül csak a felhőzet nyújthat megbízható védelmet. A későn felriasztott Ráták táma­dása elől tehát igen könnyen ki lehet térni, ha eltűnnek a felhők­ben és ezáltal láthatatlanokká válnak. Az eddigiekből láthatjuk, hogy a bombázókat rendkívül kocká­zatos a légiuralom biztosítása nélkül nappal hadászati feladatra, nagyobb mélységben egyedül alkalmazni. Rossz időben elvileg csak egyenként lehet bevetni őket és akkor is számolni kell az­zal, hogy az elemi csapások egész sorával kell esetleg megküzde­niük. Legkedvezőbb a támadásra az időjárás akkor, ha 2500 m körül van a felhőalap, mert ebből a magasságból optikai célzóké­szülékeink szerkezeti sajátosságainál fogva igen jó találati való­színűséggel vetünk és ugyanakkor a gyalogsági fegyverek hatá­sos tűzkörén is kívül vagyunk. Itt mindjárt megjegyzem, hogy — tudtunkkal — a németek a hadműveletek alatt sohasem vetet­tek be nappal nagyobb mélységbe bombázógépeket. Stryj bombázásával végetértek a megtorló támadások és ezzel lezárult a légierők hadászati alkalmazásának időszaka. További működésünk alatt a Kárpát-csoport hadműveleteibe kapcsolód­tunk be és azokat közvetve támogattuk. Emlékezetes, hogy a földierők július hó 1-én hajnalban kezd­ték meg előnyomulásukat az Uzsok-i szoros és Felsővisó terüle­téről. (1. sz. vázlat.) A Kárpát-csoportnak alárendelt repülőerők azt a feladatot kapták, hogy a Jablonicán át Mikuliczynra előretö­rő harccsoportokat támogassák és a Jablonica, Mikuliczyn, Tata­­row és Worochta községekben lévő magasabb parancsnokságo­kat, valamint Worochtánál a vasútvonalat bombázzák. A magyar légierők eddig legnagyobb arányú támadásában, két vadászszázad biztosítása mellett, parancsnokságom alatt 49 tonna bombával vettünk részt. A Kárpátok felett ritkaságszámbamenő napsütés­ben jól meglehetett figyelni a bombák becsapódásait. Utána a célterületeken a falvak mindenütt égtek. A megerősített bombázóezred következő nap is bevetésre ke­rült. Ez alkalommal — repülőszempontból — egyik legértéke­sebb feladatunkat hajtottuk végre. Az volt a parancsunk, hogy Zabie, Stanislau, Zaleszczyki és Sniatyn területén lévő csapato­kat bombázzuk és azokat szórjuk széjjel. (2. sz. vázlat.) НеЦzet■■ HQ A1. jcilius 2. Működési tér. 3/5.nB 16 (2. sz. vázlat.) Rekkenő hőségben indultunk el a Hajduböszörmény-i repülő­térről, hogy Máramarossziget légterében a 3/5 Ca. 135-ös század­dal és a vadászokkal egyesülve, a Felsővisó völgyén át Zabie--ra repüljünk. Elindulásunk után állandó és egyenletes emelkedés mellett a legrövidebb útvonalat választottuk északkeleti irányba. A Nyírséget délről tarkító erdőket a Szamos árterülete követte, ahol először csak gyéren, később mindinkább növekvő kiterje­désben cumulusfelhőkkel találkoztunk. Előnyomulásunk további folyamán a látási viszonyok fokozatosan rosszabbodtak. A he­gyek lábainál a Tiszát délről kísérő Kőhát 1000 m-t meghaladó csúcsait is már csak néha-néha egy-egy pillanatra láttuk alattunk feltűnni. Máramarosszigetet 2000 m magasságban repültük át és miután néhány kört leírtunk a Tisza fölött, parancsot adtam az előnyomulás folytatására. Az erősen szaggatott erdős hegyvonulatok között a Tisza felső folyásához értünk. A folyó völgye itt rendkívül meredek és a vi­dék is magashegység jellegű. A Visó torkolatával egymagasság­­ban pillantottuk meg az előttünk tornyosuló gomolyfelhők kö­zött az Iván-havas (Pop Ivan) és a Mencsely (Д1380) napfényben csillogó, hóval borított csúcsait. Az óriási havas úgy tűnt fel előttünk, mint egy roppant kiterjedésű, hatalmas, leküzdhetetlen akadály. Az általános időjárási helyzet megítélése alapján nem lehetett kétséges, hogy a Galicia-i felföldön is ugyanolyan idő uralkodik, mint amilyen a Hajdúságban volt, s ezért ott is legfel­jebb csak zivatarokkal találkozhatunk. Biztosan tudtam tehát, hogy feladatunkat végrehajthatjuk. De már nem is habozhattam sokáig. Az Iván-havas gerincéhez rohamosan közeledtünk és az összeütközés valószínűsége a távolság csökkenésével folytonosan nőtt. Elhatároztam tehát, hogy nekivágunk a Kárpátoknak és erő­teljes emelkedéssel belerepülünk a havasokat borító összefüggő felhőkbe. 3200 métert mutatott magasságmérő műszerünk, amikor az emelkedést abbahagytuk és vízszintes repülésbe mentünk át. A folytonos vakrepülés alatt, a műszerek feszült figyelése közben hirtelen téliesre fordult az idő. Eleinte még csak gyéren, később mindig sűrűbben és nagyobb pelyhekkel kezdett havazni. A gép belsejében is hópelyhek szállingóztak. Hóviharban voltunk. A repülőgép felületéire ütköző túlhűtött vízcseppek jégkéreg formá­jában rakodtak le a szárnyakra s ezzel fellépett a jegesedés veszé­lye is. Felejthetetlen benyomást és kimondhatatlan örömöt okozott, amikor az ezeréves határoknál a Nagy Kőhavas (Pietros) 2022 m és a Hóvár (Hoverla) 2058 m magas hegyóriásai felett egy hatal­mas, több kilométer kiterjedésű, minden oldalról zárt felhőkat­lanba jutottunk és ott valamennyi gépünket velünk egyvonalban láttuk úszni a levegőben. "Együtt vagyunk mind !" — kiáltottuk boldogan egymásnak a gépben. Öröm, dicséret, aggodalom és a harcos akarat mellett a legőszintébb bajtársiasság volt ez a fel­kiáltás. Megsokszorozódott önbizalommal repültünk most már to­vább. Egy idő múltán úgy ítéltük meg, hogy már átjutottunk az Erdős Kárpátok legveszedelmesebb szakaszán, egyenletes magas­ságvesztéssel tehát süllyedni kezdtünk. Iránytűszögünk és számí­tásunk szerint már a völgy felett kellett lennünk. Ezen a részen a Kárpátok nyúlványai rendkívül meredeken lejtenek északkelet­nek, s így a hegyek csúcsai is nagy magasságkülönbséggel csök­kennek a Felföld felé. Még mindig csak a műszerek irányítottak, amikor süllyedésünk közben 2000 m-en a felhők ritkulni kezd­tek, 1800 m-en pedig megláttuk Kuty városát és a Prut-ха. nyíló völgyet. Mind Kuty-nál, mind Sniatyn-nál igen erős gépágyútűzbe kerültünk. Az Eszterháza-i lőgyakorlatokról is jól ismert jelleg­zetes, szaggatott piros csíkokat a gondola közvetlen közelében láttuk felvillanni. Feladatunk szerint Sniatyn-ről Horodenkára, onnét Zaleszczy-4/4-n B. 9 tonna Gyülekezési tér. Össxekölóvonal bossxa: 354 km. Üres 11h­h30* 162

Next

/
Thumbnails
Contents