Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)
dr. Orosz Béla: A magyar Légierők teljesítményei a Kárpátoktól a Dnyeperig - naplókivonat
egy szobában lakott Alexái Andrással aki IV. Károly király hazahozatalának aktív részese volt. Emiatt — a puccs elbukása után — a Prónay különítmény elöl rejtőznie kellett, amíg a kedélyek meg nem nyugodtak. Nemsokára Székesfehérvárra helyezték ahol a REMOSZ — Repülő Motorszerelő Iskola — megszervezésével bízták meg. Ebbe az iskolába akkor elsősorban a háború folyamán hősi halált halt altisztek és legénységi állományúak gyermekeit vették fel. A REMOSZ — kiváló kiképzési és oktatási rendszere folytán — rövidesen országos hírnévre tett szert, nemcsak a Légierők kebelében, de polgári körökben is. Ebben az időben vette feleségül Édesanyámat, Vassel Károly légvédelmi tüzér altábornagy — egyidőben a titkos Légierők parancsnoka — nevelt lányát. 1927. november 22-én gyakorlórepülés közben egy Bristol vadászgéppel Szeged mellett sűrű ködben leszállás közben egy gémeskútnak ütközött. A gép egyik szárnya tőből levált, majd kb. 50 m-re felemelkedve lezuhant. Édesapám súlyosan megsérült a homlokán, olyannyira, hogy 10 napig volt eszméletlen, s azt hitték, hogy meg fog halni. Mikor homloksebe gennyesedni kezdett, felvitték Budapestre és Wintemitz professzor kezelte hosszú ideig. E sérülése miatt orvosilag repülésről végleg le kellett volna tiltani őt, de mivel ismerték repülés iránti rajongását a szakorvosi vizsgákon mindig átengedték. Az 1930-as évek elején helyezték fel Budapestre, a hűvösvölgyi Ludovika Akadémia II. főcsoporthoz, ahol a "repülő század"nál eleinte tanár volt, majd annak parancsnoka lett. Onnan került 1935-ben — már mint őrnagy — Szombathelyre, kezdetben ezredparancsnok-helyettesi, majd ezredparancsnoki beosztásban. Közben alezredessé léptették elő, s az újabb átszervezés folytán alakulatával : a nehézbombázó ezreddel Veszprémbe került. Az ezred egyik osztálya Veszprémben, a másik Tapolcán állomásozott. Akkoriban történt a Felvidék, majd Erdély és végül Délvidék egy-egy részének visszacsatolása, s ezekkel az eseményekkel kapcsolatban az ezred többször települt ki hadirepülőterekre. 1941 június végén családunk egy hét szabadságra készült Kárpátaljára, mikor bekövetkezett Kassa bombázása. A szabadságból nem lett semmi, Édesapám azonnal bevonult ezredéhez, mely akkor már — riasztás után — Debrecenbe és Hajdúböszörménybe települt. Innen vezette a kezdeti bombatámadásokat, majd rövidesen kinevezték a Szovjetunió elleni hadműveletekben résztvevő gyorshadtest repülő parancsnokának. E beosztásában szerzett tapasztalatairól írta meg a háború után hosszú évtizedekig tiltott listán szereplő "A magyar Légierők teljesítményei a Kárpátoktól a Dnyeperig" című hadinaplóját. Ezt a pályadíjnyertes munkát 1942-ben a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja adta ki. A szakirodalomban az elmúlt öt év folyamán sok hivatkozás történt erre a naplóra, de újból nem adták ki. Egy eredeti példány a család birtokában van, s a ma is élő Édesanyám bátorságát dicséri, hogy azt a legszömyűbb korszakban is rejtette, hasonlóképpen annak a Bristol gépnek a törött légcsavarját is, amellyel Édesapám azt a súlyos balesetet szenvedte. 1941 augusztus végén váratlanul hazarendelték és kinevezték a kassai Repülő Akadémia parancsnokának. Itt érte őt 1942. április elsejei hatállyal ezredessé való előléptetése. Az elkövetkező években Szentkirályszabadján kezdték meg az új Repülő Akadémia építését, amely 1944 tavaszán — úgy-ahogy — részben be tudta fogadni az akadémikusokat; az Akadémia átköltözött oda és Veszprémbe. 1944. október 15-e, a nyilasok hatalomrajutása után Édesapámat letartóztatták és Sopronkőhidán bebörtönözték "Nemzetvezető-sértés, hazaárulás és szolgálati helyének elhagyása" vádjával. Bizonyítékok hiányában — a vizsgálat folytatása mellett — 1945. március 15-én szabadlábra helyezték. Visszakerült az akkor a sárvári cukorgyárba települt Repülő Akadémia törzséhez, melylyel Németországba távozott, ahonnan — családjával együtt — 1945 október végén tért haza Magyarországra. Nem sokáig volt nyugalma, mert egy volt beosztott tisztje (a kassai Repülő Akadémián) feljelentette. Népbíróság elé került, ahol volt tiszt-társai és ismerősei vallomása alapján felmentették. Ezután következett az igazi nyomor : se nyugdíj, se állás. Veszprémi lakásából családjával együtt kitelepítették Révfülöpre. Mint szőlőmunkás dolgozott a Badacsonyi Állami Gazdaság "Citromtelepén" (ekkoriban határozták el Rákosi "elvtársék", hogy megváltoztatják a természetet). Rövidesen azonban onnan is kidobták, mert osztályidegen volt. Azonban nemcsak őt, hanem Édesanyámat, húgomat és engem is figyelt az ÁVO. 1958-ban visszakapta legminimálisabb nyugdíját, állást azonban nem. Én támogattam Szüléimét, s magam mellé vettem húgomat, akit 1956-os magatartása miatt 1958-ig internáltak 1965-ben — oldalági hozzátartozótól való öröklés folytán — anyagilag elfogadhatóbb körülmények közé került, s ekkor lelkileg némiképp megnyugodott. 1971-ben agyér trombózist kapott, abból Budapesten a klinikán nagyjából rendbehoztuk. 1976. december 31-én halt meg cukorbetegség és érszűkület következtében. Végezetül : Édesapám életét összefoglalva, ez volt az életfilozófiája : "Nem elég a szorgalom, tudás és tehetség, az életben a boldoguláshoz szerencse is kell!" Büszke vagyok, hogy ilyen apától származom. Neki nem volt szerencséje, nekem igen. Köszönöm a Magyar Szárnyak Szerkesztőségének, hogy halála után 15 évvel megemlékeznek erről a végtelenül hazaszerető székely emberről. Budapest, 1992. február 14-én. Dr. Orosz Béla Kivonatok a hadinaplóból. BEVEZETÉS. A szovjet hadjáratban résztvett magyar repülőerők alkalmazása terén szerzett tapasztalataimat két nagy hadműveleti időszakban foglalom össze. Az első időszak azokat a támadásokat öleli fel, amelyeket a parancsnokságom alatt volt bombázóerők a magyar medencéből a Dnyeszter, Szeret és Zbrucz területén feltalált célokra hajtottak végre. Ez volt a magyar légierők első hadászati alkalmazásának időszaka. A második hadműveleti időszakban viszont azokat az eseményeket ismertetem, amelyeket a magyar és német földierőkkel szoros együttműködésben a gyorshadtest kötelékében szereztem, (sic.) A két időszak között csak a légierők alkalmazása tekintetében vonható ilyen éles határvonal, a földi események szempontjából azonban nem, mert a hadműveletek folyamán a Kárpát-csoporttal is együttműködtünk, márpedig ez az alkalmazásunk — az én beosztásom szerint — még az első hadműveleti időszakra esik. Tanulmányomban a repülőerők sűrű bevetése és alkalmazása miatt csak azoknak az eseményeknek az ismertetésére szorítkoztam, amelyeket a leszűrt tapasztalatok megvilágítása és a magyar légierők kimagasló teljesítményei szempontjából jónak láttam kiemelni. I. Az első hadműveleti időszak. Az első hadműveleti időszak Stanislau és Stryj bombázásával, tehát az úgynevezett megtorló támadásokkal kezdődött. Magyarország alig szakította meg Szovjet-Oroszországgal a diplomáciai viszonyt, amikor Kassa bombázása után néhány órával — ponto160
