Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)
Évfolyamtörténetek, találkozók
1В о ШШ1Ю$ A Taszár-i vadászbombázó "Boszorkány" század tisztikara Pinkóczi József alezredes vezetésével újra tanujelét adta a hagyományok iránti mély szeretetének és a kettős nagy nemzetközi repülőbemutató előestjén, augusztus 7-én vacsorával egybekötött bajtársi-baráti együttlétre hívta meg az elérhető összes veterán boszorkányt hozzátartozóikkal együtt. Jelen voltak : Mocsáry István őrnagy özvegye (törött nagy-lábujjal sántikálva Debrecentől Taszárig és vissza), a két "keresztapa : Inokai András feleségével és Ghyczy Tihamér; továbbá a debreceni veterán boszorkányok szinte kivétel nélkül s ugyancsak hozzátartozóikkal. Szállásról gondoskodtak a házigazdák Kaposvárott és buszról a közlekedéshez. Volt néhány nem boszorkány veterán is a meghívottak között, mint például Háry Kálmán, Rekettyés László és érdemei alapján nagyon a szívünkhöz nőtt repülő történészünk Debrecenből: Vasváry József. Gyülekezés után, sokadmagunkkal a reptér többi tisztjei közül is, levonultunk a központi épület elé, ahol Pinkóczi József bevezető ünnepi beszédével megnyitotta annak az emléktáblának a leleplezését, melyet ők, az ifjú boszorkányok vésettek arany betűkkel a veterán boszorkányok II. világháborús hősi halottainak emlékezetére. A rang- és koridős veterán, Inokai András leplezte le a gyönyörű emléktáblát; az ifjú boszorkányok, majd a debreceni veterán boszorkányok helyeztek el egy-egy koszorút, végül Vasváry József történészünk mondta el szép ünnepi beszédét: Tisztelt Parancsnok Úr! Nagyrabecsült vendéglátó taszári Bajtársak Kedves Veterán Barátaim ! Mindnyájunk közszeretetbem álló Klárikája ! Szívvel hazavágyó egykori "Boszorkány" Parancsnokok! Z1DA I Hősi halottaink kegyeletére és a róluk való megemlékezésre jöttünk össze ezen az emlékhelyen. Hálás köszönet érte a taszári parancsnok gárdának és a beosztottaknak — kiemelve Pinkóczi alezredes urat —, akik nemes gesztusként lehetővé tették, hogy itt méltó módon megörökítést nyert a hősi halottak iránti megbecsülés ! Egyforma szívvel és lélekkel, azonos gondolatokkal hajtunk fejet a Don-menti és a taszári elesettek előtt, hiszen immáron eggyéforrott bennünk a két különböző helyen hősi halált haltak méltó tisztelete ! Volt Légierőnkben a tiszteletadás egyik formája volt, hogy a hősi-, vagy repülő halált halt bajtársak sírja felett egy iskolagép raj körözött és koszorút dobott az elhunytak sírhantjára. Ezt a szép szokást a második világháború eltörölte; a délvidéki események miatt ilyenre nem kerülhet sor. Ezt a külsőséges kegyeleti megnyilvánulást azonban felválthatja az, hogy ki-ki saját gondolatvilágában, nemes érzülettől vezéreltetve lerója a tiszteletköröket, amiket a magyar égbolton most ideiglenesen nem repülve hajtunk végre. Egykoron pótolhatjuk ezt itt, Taszáron, sajnos a harcmezőn elesettek névtelen sírjai felett ezt nem tehetjük meg. A "Boszorkány" veteránok a taszáriak hősi emléktáblájának megkoszorúzása után a MlG-15-ös előtt Első sorban, nyakkendőben Inokai András, tőle jobbra Ghyczy Tihamér és Bogdándy Sándor. Inokai András mögött nyakkendőben Vasváry József. A hátsó sorban jobbról a negyedik Háry Kálmán. (Vasváry József gyűjteményéből.) 131
