Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)
Évfolyamtörténetek, találkozók
Vigasztaljon bennünket az a tudat, hogy annyi év hallgatás után már róluk is beszélhetünk, s neveiket megörökíthetjük. Az örökre elszállottak onnan az égi magasságból, mi pedig itt a földön vigyázó szemekkel lélekben figyelemmel kísérjük a mostani idők taszári pilótáit, akiknek osztályrészül jutott hazánk égboltjának, függetlenségének és szabadságának védelme ! Büszkék lehetünk arra, hogy fogyatkozó veterán bajtársaink örökébe lépett egy új nemzedék pilóta gárdája, melynek szívében él és élni fog hősi halottaink példamutató helytállása! A költő szavaival búcsúzom és emlékezem hősi halottainkra: "CSAK AZ HAL MEG, AKIT ELFELEDNEK Г Adassák tisztelet a hősöknek 1 Ezután megemlékeztünk az emlékműként felállított MÍG 15- ösnél az ifjú boszorkányok a szolgálat teljesítése közben repülő halált halt bajtársairól, majd hálával telt szívvel álltunk Mocsáry István tavaly elültetett emlékfája előtt, hol ezek az ifjú boszorkányok múltunk becsülésén alapuló megható figyelmükkel ugyancsak egy aranybetűs szép kis emléktáblát helyeztek el. Az eddigi ünnepségen résztvett Tőrös István, a "Top Gun" folyóirat főszerkesztője is fotós és filmező törzsével. Estefelé Nagyberki egyik vendéglőjének az összes boszorkány számára (hozzátartozókkal kb. 65 személy) megterített különtermében gyülekeztünk, hol a házigazda Pinkóczi Józsi pezsgővel köszöntött bennünket vendégeit. Azután egy perces csenddel és a "vezérkar" hatszemélyes asztalán egy kb. 75 centis kopjafára tűzött és egész este égő gyertyával adóztunk Bajsa Bandi emlékének, akinek jelenlétére pedig úgy számítottunk. Végül vastapssal ünnepeltük magát Pinkót, aki bevallotta, hogy két napja töltötte be a négy X-et. A vacsora nagyon finom volt, dicsérvén szép háziasszonyunk jó ízlését a választást illetően és a pezsgő, valamint a jó borok hatása alatt egyre emelkedő hangulatben zajlott. Már eddig is úgy éreztük mi veterán boszorkányok, hogy az ifjak igazán megbecsülnek minket, sem időt, sem fáradtságot, sem pénzt nem sajnálnak, hogy azt ki is mutassák. Volt érzékük ahhoz is, hogy ebbeli igyekezetüknek csattanóját a bajtársi vacsora végére tartogassák. Pinkó felkérte a veterán boszorkányokat, tartsák egyik kezüket felemelve és kiosztott mindannyiunk között egy-egy kis fehér kartondobozt, melyet azonban csak egyszerre volt szabad kibontanunk. A hatás a meghatottságtól elnémuló és elragadtatástól lelkesedő között hullámzott. A dobozból egy kis piros bársonytok és abból egy, a ruhánkra kitűzhető, az eredeti új emblémának hűen kicsinyített mása, egy finom kivitelű, aranyozott seprűnyélen repülő boszorkány-jelvény bújt elő. Példamutató kedvességteket minden veterán boszorkány nevében ezúton is mégegyszer, igaz bajtársi és baráti szívvel megköszönöm ! Jó leszállást! Ghyczy Tihamér Jobbra : a közelmúltban elhúnyt öreg boszorkány: Bajsa Bandi bajtársunk három ifjú boszorkánnyal a tavalyi repülőnapon. További felvételek a túloldalon láthatók. Nemzetközi repülő bemutató Taszár-on A tavalyi bemutató sikere alapján idén is Taszár-on rendezték a kétnapos nagy nemzetközi repülő bemutatót, s így a "mi boszorkány századunk" is alaposan kivette belőle a részét. Nem érzem magam hivatottnak erről a nagy eseményről szakmai beszámolót írni, csinálják csak ezt erre alkalmasabb szakemberek. Néhány megjegyzés azonban toliamra kívánkozik. Egyesek szerint közel félmillió néző volt már az első nap is jelen a reptéren, valamint annak közvetlen környékén. A rendezés mégis olyan tökéletes volt, hogy sehol semmi fennakadás nem történt. A magyar veterán repülők számára egy 30 méteres sátor volt felállítva, körülötte nagy terület kordonnal lezárva, benn az árnyékban és előtte a gyepen sok-sok székkel a nézők számára. Csak egy bizonyult elégtelennek : egy nagy teherautónyi üdítő ital és sör, mely a kora déli órákra a nagy hőségben (30°C fölött!) — és felhőtlenül tűző napon az utolsó cseppig elfogyott. A lengyel, francia, olasz, svájci, angol és amerikai kötelékek műrepülő bemutatója a laikusok számára lélegzetállító, számunkra csodálatra és elismerésre méltó volt. Szívünket mégis legjobban a magyarok számbelileg szerény, de minőségében legalább is egyenértékű részvétele dobogtatta meg. Azok között is a legjobban Pinkóczi József alezredes — "boszorkány" századparancsnok — egyéni műrepülő bemutatója. Elöregedett típusú MÍG 21-ével bámulatba ejtett kivétel nélkül mindenkit. Az angolokat olyanynyira, hogy meghívták jövőre egy évfordulós repülő bemutatóra tevékeny résztvevőnek. Tudjuk, hogy több beosztottja hasonló boszorkányos ügyességgel vezeti repülőgépét, azon szomorkodtunk tehát többen szakmabeliek veteránok, miért nem kapunk mi magyarok is lehetőséget egy műrepülő kötelék gyakorlatban tartására — mert hiszen lényegében csak erről van szó, minden előfeltétel egyébként jelen van Taszár-on ! — és vehetnénk mi is becsülettel részt ily nemzetközi repülő vetélkedőkön. Egy kicsit bizony rösteltük, hogy csak nagyon szerény keretek között mutathattuk be a többiekkel legalábbis egyenrangú tudásunkat. Bízunk azonban kormányunk és honvédelmünk bölcsességében és ezen keresztül egy jobb jövőben ! Ghyczy Tihamér 132
