Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)
Halottaink
Fraunhofer József százados 1910. II. 8 — 1992. I. 20. Tiszta német hangzású neveddel ellentétben szívedben és jellemedben talpig magyar voltál. Talán a legelsők egyike akit már nem polgári ruhában "légügyi ellenőr"-nek, hanem a magyar királyi honvéd Légierők hadnagyi egyenruhájában avattak. Nem volt olyan repülőtér ahol fiatalon Neked ajándékozott "Csanya" neveden ne ismertek volna, de talán nem volt olyan a Légierőknél szolgáló egyén sem, aki nem ismerte volna ezt a nevet és nem tekintett volna tisztelettel, megbecsüléssel annak viselőjére, a repülést és a gyengébb nemet alázatosan és gavallérosan tisztelő Csanyára ! Fiatalok százait nevelted, oktattad a repülés tudományára, egyben bajtársiasságra, egyenességre, jellemességre. Nem ismertél kivételt. . . egyformán bántál egyszerű, vagy nemesi családból származókkal is. Nem adtad be a derekad akkor sem, amikor a Kormányzó kabinetirodájából telefonon "protekciót" igényeltek Tőled. Maradt a fogdában — az egyébként mindannyiunk által kedvelt — főúri családból származó bajtársunk, sőt a szállodából gépkocsin odaszállított külön étkezését is letiltottad. Imponált ez mindnyájunknak, s mi több : Téged sem ért semmiféle hátrány emiatt a kiállás miatt. Jóval később az idős grófné — amikor már fia életét adta a hazáért — köszönetét mondott Neked, mert embert faragtál Fiából. Béke és háború volt osztályrészed. Példamutatóan álltái helyt mind a báltermekben bókok közepette, mind pedig mint közelfelderítő századparancsnok a harctéren, ahol hihetetlen magasszámú ellenség feletti repüléseddel messze megelőztél minden magyar repülőt. S hogy milyen alaposan kivetted részedet a harcokból, azt jól jellemzi, hogy a németek kórházi ágyadnál adták át Neked a vaskeresztet. Derekasan rászolgáltál minden kitüntetésedre, s mikor nagyszerű harci cselekményeid, példamutatásod, s nem utolsó sorban nyelvtudásod révén a testvér német egység parancsnoksága a német hadseregbe történő átvételeddel együtt kiemelt rendfokozatot ajánlott fel, akkor mutattad ki igazán magyarságodat azzal, hogy nem-et mondtál. A kőkemény, izzó tekintetű Ősanyában ekkor bizonyára újjáéledhettek a "cőgeráj" napjai, itt mutatkozott meg igazán katonai nevelése és magyar virtusa. Ugyanezen jellemzőid vezettek a háború-utáni elképzelhetetlenül rögös évtizedeinkben is, amikor kilenc évre rabolták el szabadságodat. Egyéniségedre jellemző vidámsággal említetted, ha ez szóba került: "Kilenc év két részletben ! — Recsken és az Országos Börtönben." Szókimondó, megtörhetetlen jellemű magatartásod sok sunyi, falmelléki, "hunyorító" társadnak nem tetszett. Te azonban rendíthetetlenül kitartottál jogosan és kiérdelmeten elismert álláspontod mellett. Nem acsarkodtál, nem Írogattál ide-oda, gyengébb tartású, repülés nélkül az ég felé törő személyek ellen, még akkor sem, ha álláspontodat kézzelfogható és cáfolhatatlan bizonyítékokkal tudtad alátámasztani... csupán megvetetted őket. Meg nem érdemelten ragaszkodtál hozzám földretiport éveimben is, ugyanígy "szilvakék köpenyében" 129 bevetést maga mögött tudó ".Bel-Ami"-s Feri édesbátyámhoz is, akit kitüntetései "súlya" idő előtt a sírba vitt, akit — meggyilkolt idősebb bátyámhoz hasonlóan — tragikusan vesztettem el. Templombajárásod nélkül is hívőnek ismertünk. így, ilyen férfiasán készültél a halálra is. Még jókedvűen is, számtalanszor nálunk tartott sörözéseken, amikor már gyanúsan langyosítani kellett az italt. A kór még a Te fájdalmat és fáradtságot nem ismerő szervezetedet is kikezdte és elfogyasztotta. Pontosságoddal mindent elrendeztél magad körül — mondottad. Amikor az USA-ból és Argentínából érkezett bajtársakkal való találkozás után melléd szegődtem és Téged átölelve kísértelek, megszólaltál : "Ne ölelj át, csontváz vagyok. Isten veled Gézukám !" Megfordultam és a napba néztem. Nagyon lassan bandukoltam, mélyen a múltba visszaszállva, s én is mormoltam : Isten veled Ősanyám, nyugodj békében 1 . . . (Farkasréti temető, urna sírhely 27 VI. p. 01. sor, 33. sírhely.) 12 Dr. Lakos Géza Hát Te is itthagytál minket Csanya ? Azt hittük, hogy mindannyiunkat túl fogsz élni, mert erős fajta voltál. Lelkiekben annyira erős, hogy ebben a mi panaszkodós világunkban talán Te voltál az egyetlen, aki soha, semmiért sem panaszkodtál, pedig lett volna rá okod. Fizikálisán pedig azén hittük, hogy hosszú életre vagy hivatott, mert Édesanyád is, akit öcséddel együtt példamutatóan támogattál, több mint százévesen ment előre, most már nyilvánvalóan azért, hogy odaát is elsőként üdvözölje hazatérő fiát, mint tette azt a mi ámyékvilágunkban nyolcvanegy éven keresztül. Nem kell Neked tartanod a megméretéstől Csanya, mert már a harmincas évek közepétől — amikor megismertelek — olyan barát voltál, akit fiatal és öreg egyaránt szeretett, aki mindenkinek, a parancsnoktól a közlegényig, csak "Csanya" voltál, de nem tiszteletlenségből, hanem mert mindenki a közelségedet kereste, mert sugárzott Belőled a hű bajtársi érzésnek, a kötelességtudó magyar embernek manapság oly nagyon hiányzó önzetlen, semmiért viszonzást nem váró baráti szeretete. Emelt fővel állhatsz odaát is parancsnokaid elé, mert vallom, hogy Te voltál a legderekabb magyar repülők egyike — ha nem az első —, mert amit Te műveltél a Légierők egyik leglassúbb, tehát az egyik legsebezhetőbb masinájával az ellenség legvédettebb helyeinek kifürkészésénél, vagy az előtted járó bombázók
