Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)
Vajda József: Az első repülőgép. Egy elfelejtett magyar pionír: Ludwig Ede
Megmutatták a francia újságokban leközölt repülögépmodell rajzát is, melyet Ludwig Ede, egykori magyar lakatosinas, lángeszű feltaláló a Francia Akadémia pályázati kiírására tervezett és mellyel elvitte a babért a francia, angol, olasz, brazil, német és még sok más — mintegy 300 — pályázó elől ! ! ! Bemutatkoztunk egymásnak . . . Ludwig . . . Ludwig ... és "Édesapjuk becses neve ?"... "Ede” — válaszolták szerényen. Szédelegtem ! Egyszerűen el nem tudtam képzelni, mi is jutott a kezembe ! Egy több mint ötvenéves AEROPHILE eredeti példánya és az a tudat, hogy a kiírt pályázatot megnyerő modell egy szolnoki magyar mechanikus agyában született meg. Természetesen kölcsönkértem a lapokat, amelyeket meg is kaptam egy feltétellel : újak egy cikket Édesapjukról akármelyik sajtótermékben, mert . . . "öróla senki nem tud már, mindez olyan régen történt, hogy talán el is felejtették." Abban maradtunk, hogy mindenről, amit ez ügyben el tudok érni, be fogok számolni nekik, őszinte örömmel és barátsággal szorítottunk kezet. Még aznap éjszaka megírtam a cikket. Gondoltam, majd az OMRE-nél (Országos Magyar Repülő Egyesület) leadom Kovács Imrének. így is történt, s a cikk kisebb módosításokkal keresztül is ment a politikai tisztek szűrőin. Ezért újból és itt köszönetét mondok Kovács Imrének! Telt, múlt az idő ... semmi eredmény. Egyszerűen senki sem fogta fel, vagy érezte, hogy miről beszélek .. . mit hoztam napvilágra. Lehangoltan zsebrevágtam a semmibevevést, de nem adtam fel a harcot. Gondoltam, majd megpróbálom valamikor máskort és máshol. Eljött ennek az ideje is. Mintegy ü'z év múlva, 1959-ben, Kanadában a régi papírok és az OMRE-nek leadott cikk velem voltak. Ebben az évben Nova Scotia tartomány Bedeck falujában nagy ünnepség keretében tartották meg a SILVER DART — Ezüst nyíl — repülésének ötvenedik évfordulóját. Akarva, nem akarva, megint csak eszembe jutott Ludwig Éde, s az ő neve mellőzésének hatása alatt búnak eresztve magam nekiültem másodszor, hogy — most már angolul — megírjam történetét a világ számára. Cikkemnek a következő címet adtam : "Ideas of Sixty Years Ago — Still going Strong", szabadon fordítva : "Hatvan évvel ezelőtti gondolatok — még mindig aktuálisak". A tanulmányt beküldtem a svájci — négy nyelven : németül, franciául, angolul és spanyolul megjelenő, igen elismert — INTERA VIA repülő szaklap szerkesztőségének. Eltelt néhány hónap, mikor egyszerre csak felfedeztem cikkem címét a lap frissen kézbesített példányában. Lázasan belekezdtem olvasásába. Nagynagy csalódás ért : mindenkiről volt szó, csak Ludwig Edéről nem . . . !? A cikk nem is az enyém, csak a címét "sajátították ki". S nehogy bajba keveredjenek, "Sixty” (hatvan) helyett "Fifty"-t (ötvenet) írtak. Még azt sem értem el, hogy legalább közleményem egy részét beleillesztették volna a sok idegen feltalálóról szóló ismertetésbe. Azután harmadszor is nekiugrottam, tizenöt esztendővel később. Az impulzust a Quebec-i francia kanadai mérnökök egy Párizsban tett látogatása adta meg. Miután kiválasztottam egy ismert amerikai szakírót, felajánlottam neki, hogy saját neve alatt hozza le a történetet, mert annyira fontosnak tartottam, hogy Ludwig Ede neve és munkája a szakkörök tudomására jusson. Elküldtem neki az összes papírt. Sajnos, mr. O'Leary azóta is hallgat. Már arra is gondoltam, hogy talán meg sem kapta küldeményemet, talán levelem elveszett a postán ... Feltételezhető az is, hogy mégis valahol, valamelyik sajtótermékben leközölte cikkemet, s ezt nem hozta tudomásomra. Nem nyomoztam tovább utána, összeroppantam a sikertelenségek hatása alatt, s úgy éreztem, hogy Ludwig Ede végleg a papírkosárba került. Dehát mindeme fiaskók után lássuk végre Ludwig Ede helikopterének történetét az AEROPHILE és a VIE SCIENTIFIQUE nyomán. Ugyancsak tárgyalni fogom a találmánnyal kapcsolatos reflexiókat a nyilvánosságra hozást követő korban kifejlődő repülőtechnika viszonyában, immáron közel egy évszázad — a modem repülés eddigi életideje — elteltével. Idézetemet az AEROPHILE 1896-os márciusi számából veszem "A magánszektorban működő mérnökök lelgutóbbi ülésén Brancher úr bemutatta egy billenthető lapokkal felszerelt szárnyszerkezetű helikopternek a modelljét, melyet a gépészeti tudományokban való jártasságáról ismert, nagyon is méltó megjegyzésekre érdemes úr, Ludwig Ede tervezett, ö maga a kormányozható és erőtani alapokon repülő gép nevet adta a modellnek, de úgy látszik hogy találóbb volna az orthohelikopter elnevezés." "A helikopter egy személyt tud magával vinni. A törzs keretszerkezete nagyon könnyű fémcsövekből van megépítve. Az alapszerkezethez két csöves tartónyúlvány csatlakozik, az egyik függőlegesen felfelé, a másik vízszintesen előre, mindegyiken két légcsavarral. A gép törzséhez közelebb eső légcsavarok nagyobb átmérőjűek, mint a külsők. Egy impresszív jellegzetessége a találmánynak az, hogy a légcsavarok forgási iránya egymással ellenkező. A vízszintes síkban forgó légcsavarok az emelést, míg a függőleges síkúak az előre-, illetve hátra való haladást eredményezik. A gép két mozgatható szárnnyal van ellátva, melyek meghajtásukat a törzskeret aljára függesztett és a légcsavarokat is meghajtó motorról kapják. A strukturális szerkezet vízszintes irányban (hátrafelé) való meghosszabbítása a farok rész (vízszintes vezérsfk) mereven csatlakozik a törzshöz. Mind a szárny, mind a farokrész selyemszövettel van bevonva." "Az egész gépterv nagyon tiszta logikájú alapgondolatot tükröz, mely pontos számításokra van alapozva és feltételezi, hogy ha egy alkalmas, könnyű és erőteljes villamos hajtóegység megépítése lehetséges, akkor a helikopter igazolni fogja létjogosultságát." Az 1897. március 27-i VIE SCIENTIFIQUE az AEROPHILE- hez hasonló hangon nyilatkozott: "Nincs más megoldás a levegőnél nehezebb testek repülésének valóraváltását illetően, mint az a gép, melyet Ludwig Ede úr tervezett. Éppen ezért, az 6 kísérletét az egész világnak illőképpen el kell ismernie." Ez a két idézet egyöntetűen és félreérthetetlenül igazolja Ludwig úttörő elgondolásának korszakalkotó jelentőségét, mellyel az elkövetkezendő közel egy évszázad tartamára kijelölte a fejlődés irányvonalát. Ludwig modellje a mai repülőgépeknek az u. n. VTOL (vertical take-off and landing = függőlegesen fel-és leszálló), illetve STOL (short take-off and landing = röviden fel-és leszálló) gépek csoportjába tartozik. Az 6 elgondolása volt az előfutára ama géptípusoknak, melyek a fenti címcsoportba tartoznak. Mindenkinek — aki követi a rendelkezésünkre álló történelmi evidenciákat — el kell ismernie azoknak a Ludwig által alkalmazott ötleteknek a létjogosultságát, melyek a későbbi VTOL repülőgéptípusok működési alapszabályaivá váltak. A helikopter mozgatható felsőszámyas, a törzs rácsos csőszerkezet (nem az Alexander Bell által alkalmazott geodetikus rácsforma), a vízszintesen húzó légcsavarok egymással ellentétes irányban forognak. A farokrész elrendezési formája — mely a 109
