Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)

Vajda József: Az első repülőgép. Egy elfelejtett magyar pionír: Ludwig Ede

1. sz. kép. Az 1896-ban szerkesztett Ludwig-féle helikopter modellje. (Szerző gyűjteményéből.)

vízszintes irányú stabilitást biztosítja — mind a mai napig használatos. Ludwig ösztönös zsenialitással választotta a szembenforgó légcsavarokat, hogy ezzel ellensúlyozza az egyirányú nyomatékot. Eme elrendezés modem megoldásának tanúi vagyunk a sokkal későbbi — 1930-as években épített —Macchi Castoldi MC-72 sebességi világrekordot felállító vizigépnél, ahol a húzóerő megkétszereződése vált lehetővé ugyanakkora homlokellenállás mellett (parasite drag = parazita ellenállás) a tandem formában összekötött két motornál.

A szárnyak három főtartósak és ezek között helyezkednek el

2. sz. kép. Ludwig elképzelésének modem és végleges megoldása a STOL Fairey Rotodyne. Merevszámyú két turbinalégcsavaros húzóegységgel és egy 27 m ármérőjü négyágú rotorral. 1947-60 között volt kísérleti stádiumban. 1962-ben azonban a programot törölték.

A végleges kivitel 75 személyt fogadott be. (Szerző gyűjteményéből.)

négy sorban a billenthető lapocskák (flap), zárt helyzetben folyamatos számyfelületet szolgáltatva. Függőleges leszállásnál az egész számyfeliilet pámahatást — fékezést — fejt ki. Természetesen a lapocskák nyitott helyzetében a felszállás megkönnyítése érdekében a függőleges tengelyű rotorok maximális hatásfokkal dolgoznak. A két véglet között a lapocskák tetszés szerinti szögbeállítása volt elérhető, a szükséges repülési állásszög elnyeréséig. Ezek a mozgatható lapok a fékszámy (flap), a zavarólap (spoiler), a számyrés (slat) és billenthető szárny (tilt-wing) elődjei voltak (1. sz. kép).

A legszembeötlőbb példái a Ludwig alapgondolatnak a Fairey Rotodyne (2. sz. kép), az Ellehammer helikopter (3. sz. kép), a korai La Cierva autogyro (4. sz. kép), a Breguet 940/41 STOL (5. sz. kép), a Kamov 25 (6. sz. kép) és a Macchi Castoldi MC-72, de egy különbséggel: a Ludwig gép a számymanipuláció — a szárny hordképességének be- és kikapcsolása, vagy változtatása — közben a függőleges tengelyeken forgó rotorokra van felfüggesztve, melyek a hossztengelyben és a súlypontban vannak elhelyezve, éppen úgy, mint a rotodyne-nél. Amikor a gép eléri a megkívánt magasságot, a szárnylapocskák bezáródnak, a rotorokat a pilóta leállítja, s a vízszintes tengelyeken forgó légcsavarok veszik át a most már Wright, vagy Blériot által kidolgozott formájú gép horizontális irányú mozgatását előre, vagy hátra.

A törzs és a rotorok között van elhelyezve a szárny, mely két külön, egymástól független egységből áll. Felsőszámyas rendszer lenne a mai helyes meghatározás. Eme egységek — elnyújtott ellipszisek — a hossztengely felett jönnek össze, de nem csatlakoznak. Mindkét szárny belső vége csapágyakban nyugszik, melyek a törzs vázszerkezet jobb, illetve bal oldalába vannak erősítve. A szárny csapkodását hajtókar útján idézi elő a motor. A

110