Magyar Szárnyak, 1991 (20. évfolyam, 20. szám)

Csonka Pál: Kezdő szárnypróbálgatások

gárban volt még egy nagy rakás zubbony, pantallló, sapka, s akinél a méret nagyon elütött a testalkattól, annak engedélyezték a cserét. Barátaimtól hallottam, hogy szigorúan veszik ha egy gomb hiányzik, vagy a gallérról a szárnyas légcsavar, a sapkáról a sas, stb. Gondoltam, ezt megelőzendő, levágok egy-két ilyen apróságot a halomban heverő ruhákról, így vagy magamat, vagy bajtársaimat szükség esetén ki tudom segíteni. Amint buzgón vagdostam ezeket a kellékeket, nem vettem észre, hogy az újonckiképzést ellenőrző tiszt — egy főhadnagy — erősen figyeli tevékenységemet. Természetesen felelősségrevonás következett: — na nem kihallgatásra rendelés, hanem — Zombori szakaszvezető felügyelete alatt egy másfél-kétórás csuklógyakorlat kellett végeznem, amit "felügyelőm” örömmel meg is tett, mert egy kicsit irigykedett ránk, HMNRA-s növendékekre, akik rangbeli hátrányuk ellenére már öreg repülőknek számítottak a még alapkiképzés előtt álló tisztesekkel szemben. Húsz éves voltam, a csuklőgyakorlatot "túléltem" és rövidesen el is felejtettem.

Az ungvári repülőtér parancsnoka ebben az időben Somogyi százados volt.

REGVI oszt.parancsnok: Forró Jenő százados

Segédtiszt: Vasady László főhadnagy

1. század parancsnok : Fraunhofer József főhadnagy

Oktatók : A nevekre nem emlékszem.

2. század parancsnok : Bartos Béla főhadnagy

Oktatók : Kurtz Róbert hadnagy

Váradi Sándor őrmester Kun Béla őrmester.

A többi oktató nevére nem emlékszem.

Az alaki kiképzés kb. hat hétig tartott, megtanultuk a katonás mozgást, tisztelgést, díszmenetet, különböző fegyverfogásokat, melyek korábbi polgári életünkből már valamennyire ismertek voltak, mert hiszen a hetenkinti levente-oktatásokon oktatóink megtanítottak bennünket erre is. Csak hát itt Ungváron ezeknek az ismereteknek az elsajátítása és az elsajátítás visszakövetelése sokkal keményebben, "katonásabban" ment, mint a civil életben. A kiképzés természetesen fűszerezve volt több-kevesebb "kemény" gyakorlattal is, mint pl. "feküdj-fel", "kúszás", "repülő", "békaügetés" és egyéb apróságok, melyek a kiképzés menetét változatosabbá tették. Hasonlóképpen változatosságot jelentett a menetelést megkönnyítő katonanóták megismerése, elsajátítása és végnélküli gyakorlása.

A gyakorlati kiképzéssel párhuzamosan elméleti oktatás is folyt, melynek alapvető részét a Szolgálati Szabályzat lényeges fejezeteinek, főleg az őrszolgálattal kapcsolatos kötelmek ismertetése képezte. A fenti ismeretek elsajátítása után elérkezett a hivatalos eskütétel napja, aminek megtörténte után "valóságos" katonákká váltunk. Ez számunkra azt jelentette, hogy minden szombaton, vagy vasárnap őrszolgálatot kellett adnunk a repülőtéren. Természetesen az őrség parancsnoka és a felvezető "öreg" katona volt. Időben megkaptuk a kimenő-ruhánkat és így reménykedhettünk abban, hogy esetenként a városba is kimehetünk és ismerkedhetünk Ungvárral.

Városi szálláshelyünket — előttünk ismeretlen okból — el kellett hagynunk és valami iskolába költöztettek bennünket, ami szintén nem volt sorolható az elsőosztályú szállodák közé. Nem volt megfelelő tisztálkodási lehetőségünk, ezért havonta egyszerkétszer a városi gőzfürdőbe irányították a társaságot. Persze, ha alkalmunk nyílt rá, kimenők alkalmával egyénileg is meglátogattuk a fürdőt.

Eskütétel után azt reméltük, hogy most már repülőgép közelébe is kerülhetünk. Ez be is következett : nézhettük, hogy az osztály kétmotoros Focke Wulf FW.58-as "Weihe" gépével miként végez szinte minden repülésre alkalmas napon műszerrepülő

gyakorló repülést Forró Jenő százados osztályparancsnok és segédtisztje Vasady László főhadnagy. Nézhettük azt is, hogy az egyes alakulatoktól kiképzésre odavezényeltek miként repülik iskolaköreiket a Bü.l31-es és Fokker FCVD gépekkel. Akkor a REGVI osztály csak ezzel a két típussal rendelkezett — az egy FW.58-ason kívül.

A mi szerepünk a repülés befejezése után következett: Lóránt Sándor törzsőrmester, hangármester rendelkezett velünk. Tisztán kellett tartanunk a hangárt a gépszerelők és segédszerelők irányításával. Tisztára kellett mosni a repülőgépeket is. Szerencsések voltak azok, akiket a Bücker gépek és a FW.58-as tisztítására osztottak be. Jaj volt azoknak, akiknek az öreg Fokkereket kellett leápolni! A Jupiter motorok szórták az olajat: a törzs, az alsó szárny, általában a sárkány alsó része ricinus olajjal volt borítva. Ezt csak mosóbenzinnel, ил. "Mischung"-gal lehetett lemosni. Enyhe időjárásban nem is volt ez oly borzasztó művelet, de amikor a hőmérő a fagypont körül mozgott, az elpárolgó "Mischung" pillanatok alatt meggémberítette kezünket, s persze ha szerét ejthettük, menekültünk a Fokkerektől. Legjobban járt az, aki a műhelybe nyert beosztást. A műhely a félköralakú betonhangár oldalsó toldalék-épületében volt, elképzelhetetlenül szegényes szerszámgépparkkal. Például a fémesztergapadot nem gépi-, hanem emberi erővel kellett meghajtani ! Ehhez legalább kétfőnyi "hajtóerőre" volt szükség. Az esztergályosnak roppant kellett vigyáznia a fogásmélységre, mert egy kissé nagyobb mélység, vagy szélesség vételekor a "motor leállt". Ez a fajta esztergálás sem volt könnyű munka, de sokkal jobban kedveltük, mint a Fokkermosást.

Közben beköszöntött az esős ősz, majd a tél. A romló időjárás miatt megritkultak a repülési napok, majd leesett a hó.

November végén ismét költöztünk, s ezúttal kivételesen ragyogó szálláskörletet kaptunk a város legszebb lakónegyedében, az u. n. "Galagó"-ban, egy három szoba összkomfortos lakást. A "Galagó" egy nagy, köralakú, négyemeletes épülettömb volt, két- és háromszobás, összkomfortos lakásokkal, parkettás szobákkal, beépített fafűtéses cserépkályhákkal. Rendkívül jól éreztük magunkat, ágyak nélkül a parkettára raktuk szalmazsákjainkat, s a konyhában még főzőcskét is játszhattunk, ha volt mit főzni. Nagy hiba volt az elégtelen tüzelőellátás, lévén 0.46 kg fa fejenként naponta. Ez, 25 főre átszámítva, napi 11.5 kg-ot jelentett három szoba fűtésére, ami jóformán a nullával volt egyenértékű. Ezért oktatóink kiadták az "ukáz"-t : minden nap mindenki fával teletömött kenyérzsákkal jöjjön haza a repülőtérről. Mi aztán eszerint ügyeskedtünk is és biztosítottuk szálláskörletünk megfelelő, kellemes hőmérsékletét. Esténként pizsamára vetkőzve kártyáztunk, olvastunk, beszélgettünk. Valamelyik élelmes társunk még egy kis apró termetű korcs kutyát is szerzett, mely igen jól érezte magát közöttünk.

A repülőtéri egységek tisztjei és tiszthelyettesei közül is többen laktak az épülettömbben, nősök, nőtlenek egyaránt. Ez lett a vesztünk. Beköltözésünk után néhány héttel nem várt vendég lépett be körletünkbe : Forró Jenő százados, REGVI osztályparancsnok. Kiskutyánk igen "kemény hangon" fogadta őt, 6 pedig megkérdezte : "Kik maguk itt ?"— Jelentettük, hogy Horthyalapos legénységi állományú repülő növendékek vagyunk. — "Hogy kerültek ide ?" — "Ide költöztettek bennünket." — válaszoltuk. Forró százados úr szó nélkül eltávozott. Éreztük, hogy ez a látogatás semmi jót nem hoz részünkre, rövidesen megszűnik a jólét. így is lett, december közepetájt ismét költöztünk, ezúttal az ungvári törvényszék, egy rideg komor épület, első emeletére. A börtön közvetlen szomszédságában, a szobánk előtti folyósó ablakából gyönyörködhettünk a rabok körsétájában. Az etage rendszerű melegvizes központi fűtés viszonylag elviselhető volt, de a fűtő éjszaka nem erőltette meg magát, ami azzal a következménnyel járt, hogy este lefekvéshez nem vetkőztünk le, el95