Magyar Szárnyak, 1991 (20. évfolyam, 20. szám)

Sági László: Emlékek az ejtőernyős szállítórepülő életből

Kecskeméti József bajtársunk 1943. július 17-én a Charkov- Osnava-i repülőtéren — habár súlyosan sebesülve, de — élve került ki ebből a roncsból. Jól látható a képen, hogy a négy főnyi személyzetet befogadó kabin teljesen "leradírozódott".

Hősi halált halt Vető Péter főhadnagy és Frank József őrvezető. Posch György zászlós, pilóta könnyebben sebesült

(Néhai Kecskeméti József gyűjteményéből.)

A következő történeteknek résztvevője, vagy szemtanúja voltam Pápán :

— Az 1940. nyarán megtörtént eseményhez egy kis előismertetés szükséges.

Ejtőernyősökhöz csak önkéntes jelentkezés alapján lehetett bekerülni. Az elsőéves sorkatonák csak az alaki újonckiképzés után vonultak be az ejtőernyős zászlóaljhoz és itt ejtőernyős újoncként kapták további kiképzésüket. Ennek során megtanulták az ejtőernyő összehajtogatását. Mindegyikük azzal az ernyővel ugrott, melyet egy társa segítségével őmaga hajtogatott össze. Az ugrásokhoz kirendelt Caproni Ca.l01-es gépek a kiguruló betonpálya mellett, a "startvonalon" álltak. Itt történt a beszállás a gépekbe. Az ugrásra várakozók a közelben tartózkodtak. Az első ugrások "bekötött" ugrások voltak — a nyitókötél vége a gép kabinjában volt megkötve, innen származott a neve — 700 m magasságból. Gépenként egy oktató és öt ugró volt.

— Az egyik újoncnak nem nyílt ki az ernyője és halálra zúzta magát. A helyszíni vizsgálat után Bertalan Árpád őrnagy zászlóaljparancsnok — aki az esetnél jelen volt — a láthatóan megdöbbent újoncoknak beszédet tartott, melynek lényege az volt, hogy a szerencsétlenül járt saját maga volt oka tragédiájának, mivel rosszul hajtogatta össze az ernyőjét. A helyszínre hozott halált okozó ernyőhöz ötletszerűen kijelölt két újoncot, akik ellenőrzés mellett a betonpályán összehajtogatták az ernyőt. Bertalan őrnagy ezt magára vette és ugyanúgy bekötve, 700 m-röl kiugrott vele, s símán földet ért. Újból beszédet tartott az újoncoknak, akiken látható volt a megkönnyebbülés. Ezután az ugrások folytatódtak.

— Szintén ezen a nyáron került sor "fékemyős" ugrások kísérletezésére. A Hehs-féle hátemyő átalakításával — melynek zsákja mellett egy kisebb zsákban egy kisebb felületű "fékemyő” volt — folytak a kísérletek. Mindkét ernyőt külön-külön, kézi oldással lehetett nyitni. A fékemyő feladata az volt, hogy a nagy magasságban történő kiugrás után a levegő vízszintes áramlása ne vigye el nagy távolságra az ugrót. A szabadesésben 200 km/óra

feletti sebességre gyorsuló emberi test zuhanását a fékemyő kb. 40-50 km/óra-ra csökkentette. Mintegy 100 m-re megközelítve a talajt, került sor a normál hátemyő nyitására. A hasemyő — mint mentőemyő — itt is fel volt csatolva. A kísérleti ugrás kockázatos volt — itt nem volt lehetőség fabábúval való próbára- nem volt megoldható a hátemyő zuhanás közbeni nyitása.

Az esetre élénken emlékszem, én vezettem azt a Capronit, melybe Bertalan őrnagy és még három nagy gyakorlatú ugró szállt be. Emlékezetem szerint 3000 m-ről ugrottak. Az ernyők — egy kivételével — normálisan működtek. Az egyik ugró — Elek Gábor őrmester — nyitott fékemyőjébe a hátemyő nyitás után belegabalyodott, sőt az ezután kinyitott hasemyő is hasonlóan járt. A három, részben nyitott ernyő lefékezte az esést anynyira, hogy az ugró életben maradt, de súlyos belső sérülései miatt pár nap múlva meghalt.

Bertalan Árpád a veszélyek vállalásában, a példamutatásban mindig élen járt, ez magyarázza példátlan népszerűségét katonai körökben.

1942-ben, vagy 1943-ban történtek a következő események :

— Kézikioldású ugrások folytak Caproni gépekből. Ennek során az egyik ugró a gép elhagyásakor túl korán nyitotta ernyőjét és ez rácsapódott a gép farkára. A zsinórzat több szála a víz-szintes vezérsík és a magassági kormánylap közötti résbe ékelődött. Az ugró a gép mögött lebegett pár méterre. Félelmében kinyitotta a hasemyőjét, de az a nagy légellenállást nem bírta ki, cafatokra szakadt szét. A reptéren megállt az élet, mindenki érezte, hogy egy halálos tragédiát lát. A gép vezetője Kovács György törzsőrmester volt, nagy gyakorlatú, jókezű pilóta. Észrevette, hogy a gép a megmozdíthatatlan magassági kormány nélkül is kormányozható a gázadagolás változtatásával. Nagy kört írt le, majd úgy végezte el a leszállást, hogy a fennakadt ejtőernyős a síma reptéri talajon érjen földet. Sajnos, a halál mégis bekövetkezett.

— Hasonló eset történt később, ahol már a korábbi tapasztalat jó irányba hatott. Szintén kézikioldású ugrás volt. Az utolsó ugró az ajtó előtt megbotlott, reflexszerűen maga elé kapta a ke92