Magyar Szárnyak, 1991 (20. évfolyam, 20. szám)
Sági László: Visszaemlékezés az éjjeli vadászszázadnál eltöltött időmre
Bf II 0G-4c/R3 G-4/U5 G-4c/R4 A Messerschmitt Bf. 110 G-4 típusú éjjeli vadász háromnézeti rajza. (William Green : Warplanes of the Third Reich, 588-ik old. nyomán.) (Schräge Musik = ferde zene) állt. Egy REVI (REflexVIsier) fényhatású célzókészülék a pilóta előtt, egy pedig a feje felett helyezkedett el. A gépek Kurssteuerung-gal is fel voltak szerelve. A rádiósnak hátrafelé tüzelő 7.9 mm-es géppuskája volt. A "Raum-vadászat" gyakorlása két géppel történt, egyik a célgép, a másik a támadógép szerepében. Világos éjszakán, oldalról indulva, a célgéppel egyszintben kellett indítani a tüzesapást. Sötét éjszakában alulról, mivel csak a támadó felett lévő gép volt látható, lefelé semmit nem lehetett látni. Ezek természetesen csak célzási gyakorlatok voltak. Sok gyakorlásra volt alkalmunk, kellően ki tudtuk képezni magunkat. Egy alkalommal a földi légvédelemmel közösen megtartott gyakorlatra került a sor a Breslau feletti légtérben. A teljes magyar csoport levegőben volt, 4000 m felett, a gépek 200-300 mes szintkülönbséggel. Kb. 20-30 db. fényszóró igyekezett megfogni bennünket. Az erős fényből a sötétbe és a sötétből vissza az erős fénybe való repülés nagyon zavarta a látásunkat, szemünk nehezen alkalmazkodott a csak UV (ultraviolet) fénnyel megvilágított műszerek leolvasásához. Ennél a gyakorlatnál egymásra végeztünk célzási gyakorlatot. Napirendünk általában délelőtti alvásból, pihenésből, majd délutáni tantermi foglalkozásból állt. Este időjárási helyzetismertetés következett, ezután a készültségi szobában eligazítás a feladatokra. Ennek során soha el nem mulasztott téma volt az, hogy aki "Luftnot"-ba (légi veszélyhelyzetbe) kerül — rádiókapcsolat elvesztése vagy eltévedés következtében —, azonnal kezdjen helyben körözni és kapcsolási navigációval próbáljon szorongatott helyzetéből kijutni. Amennyiben repülőteret talál, leszállás előtt igazolja magát az aznapra érvényes jelzőrakéta és vészhelyzetet jelentő vörös rakéta kilövésével. Minden rádiós az eligazításon megkapta a napi érvényes jelzőrakétákat. December 5-én éjjel eltűnt a Göcsei Lajos őrmester - Loós István szakaszvezető gépszemélyzet gyakorlórepülés közben. Délnyugati irányban, a csehországi Pardubitz térségében észlelték őket utoljára. A balszerencse-sorozat folytatódott: december 7-én éjjel rádióhiba miatt — Döbrössi törzsőrmester rádióssal — eltévedtünk. Telihold volt és jó látási viszonyok. Ismét egy Morse fényt adó 88 G-4/U6 G-4c/R3 G-4a/RI G-4b/R3 G-4d/R3 lámpa vezetett el egy Brieg melletti, csak szükségvilágítással felszerelt reptérre, ahol fényösvény nélkül, csak szegélyvilágítás mellett szálltam le. A rádiók meghibásodása nagyon gyakori volt. December 12-én — ugyancsak éjjel — tűnt el a Derencsényi Tibor hadnagy - Fekete Károly szakaszvezető gépszemélyzet. Gépüket Strehlen térségében észlelték utoljára. Mindkét eltűnés rejtély maradt előttünk (előttem még ma is az). Mi lett velük ? Mindnyájan el voltunk látva "Femsprechausweis"-el (távbeszélő-igazolvány), így ejtőernyővel való kiugrás, sebesülés vagy halál esetén — amennyiben ez német területen történt — azonosíthatók voltunk. Hollós százados számtalan érdeklődése sem járt eredménnyel. A harcászati gyakorlatok mellett folyamatosan folytak a műszerrepülési és műszerleszállási gyakorlatok, mivel a Raum egyidőben csak két géppel tudott foglalkozni. Ugyancsak állandósult a szimulátorokon való gyakorlás is. December 18-án kapta meg a megmaradt tíz gépszemélyzet a teljesen új, éjjelivadász felszereléssel ellátott, azonnal hadrafogható Messerschmitt Bf.110 G gépeit. Másnap berepülés keretében ismerkedtünk velük. December 22-én települt át a század kilenc gépe Wienemeustadt repülőterére, de csak nyolc gép érkezett be. A Zimmermann József szakaszvezető - Kecskeméti József szakaszvezető gépszemélyzet a Sopron magasságában, kötelékben végzett felhőáttörés közben elszakadt és eltévedt. Végül Dinnyés térségében szovjet légvédelmi találat miatt kényszerleszálltak és fogságba estek. Az én gépem motorhibás volt, gyári szerelő jött megjavítani és december 24-én repültem Wienemeustadtba. Wienemeustadtban a most már csak kilencgépes századot az ott állomásozó, ugyancsak Bf.ll0-es gépekkel felszerelt német éjjelivadász osztály kötelékébe osztották be. Volt közöttük egy 49 légigyőzelmes és több 20-30 légigyőzelmes pilóta is. Ez az egység korábban a Ferihegy-i reptéren is volt települve. Január végén a német osztályt Ulm-ba helyezték át és helyébe csak egy század jött, velük voltunk mellérendeltségben. Magasabb parancsnokságunk a bécsi székhelyű vadászhadosztály volt, a bevetési parancsokat onnan kaptuk.
