Magyar Szárnyak, 1991 (20. évfolyam, 20. szám)

Sági László: Visszaemlékezés az éjjeli vadászszázadnál eltöltött időmre

Az Ohlau-i repülőtéren, 1944. decemberében. Háttal: Sági László főhadnagy, pilóta, a kép jobbszélén Kecskeméti József szakaszvezető, hajózó távirász. (Néhai Kecskeméti József gyűjteményéből.)

Az éjjeli repülésre való átképzés oktató nélkül történt. Abból állt, hogy a sötétedés kezdetekor elindultak a gépek tíz iskolakör elvégzésére. Mire a negyedik-ötödik körre került a sor, teljesen besötétedett. Légvédelmi elsötétítésben, kormsötét éjszaka volt, de a felszállásnál segített a reptér szélétől kb. hat-nyolc km-re oszlopsorban elhelyezett fehér lámpákból álló fényhorizont. A fel- és leszállás fényösvény mellett történt., mely egymástól 50 m távolságra elhelyezett fehér lámpasorból állt, elején zöld, végén vörös lámpával. A reptér vörös szegélyvilágítása és a "Gefechtsstand" (harcálláspont, irányító szoba) tetején lévő fehér lámpa be volt kapcsolva, utóbbi a reptér Morse ismertetőjelét villogta.

Első esetben nehezen indult be az egyik motorom, így teljes sötétségben kellett elindulnom életem első éjjeli repülésére. Segített azonban a korábbi "ZZ" vizsgás tanfolyam és a szolnoki német vakrepülő iskola elvégzése. A további éjszakai repüléseinknél a fényhorizont bekapcsolása elmaradt.

Elkezdődtek az éjszakai vándorrepülések. Feladat: a rádión leadott irányváltoztatások végrehajtása, majd a végén QDM (mágneses megközelítési irányszög) irányítással hazatérés. Rádiósom (ekkor még Kaszás szakaszvezető) elfelejtette leengedni az uszályantennát, így a nagy távolság miatt nem tudott kapcsolatot létesíteni az irányítóval. Emiatt pánikba esett, teljesen használhatatlanná vált. Egyhelyben körözve, a térdblokkon jegyzett adataim alapján, kapcsolási navigációval próbáltam kiutat találni a helyzetből, majd elindultam a helyesnek vélt irányba. Szerencsére, a messzeségben, a koromsötét éjszakában megpillantottam egy Morse fényt adó lámpát, így a Liegnitz-i repülőtéren sikerült kényszerleszállnom. Begurulásnál a motorok — üzemanyaghiány miatt — leálltak.

Megkezdődtek az éjjeli "BAKE" műszerleszállási gyakorlatok, ezek már mind Bf.l 10-es gépeken. A "Roland" eljárást is gyakoroltuk. Ez egy navigációs rádióadóállomás fölötti körözést, esetenként az ebből folytatódó leszállást jelentette, a gépen lévő iránymérő "Zielflug" rádió segítségével.

Október 9-én éjjeli látásra vonatkozó orvosi vizsgán vettünk részt. Ezen Halmay főhadnagy és Kaszás szakaszvezető nem feleltek meg, őket hazaküldték Magyarországra. Pár hét múlva híre

jött, hogy Halmay főhadnagyot Kaszás szakaszvezetővel együtt nem sokkal hazatérése után Tiszafüred térségében a szovjet légvédelem lelőtte és hősi halált haltak.

Október 12-én, éjjeli gyakorlórepülés közben Bf.l 10-es géppel Barák Frigyes szakaszvezető és Nagy József honvéd a repülőtér közelében lezuhantak és repülő halált haltak.

Az október 15-i kormányzói proklamáció következményeként repüléseinket leállították. A viszony ennek ellenére is szívélyes maradt a németekkel. Miután rendeződtek a dolgok, a repülés október 25-én folytatódott. Itt jegyzem meg, hogy ottlétünkkor a kisszámú német éjjelivadász növendék nem repült benzinhiány miatt. Mi vasúti tartálykocsikban rendszeresen kaptuk a benzint hazulról.

Október végén került sor egy egésznapos kirándulásra egy közeli éjjelivadász irányítóállomásra. A németek egyszerűen "Raum"-nak (térség) nevezték. Hatástérsége egy 72 km átmérőjű kör fölötti légtér volt, a "Würzburg" lokátor által bepásztázható térség. A Raum-ban egy "Freya" és három Würzburg lokátor (radar) készülék volt, továbbá egy navigációs rádió adóállomás. A Freya hatósugara 120 km volt, antenna rendszere egy függőleges síkban, három vízszintes sávban elhelyezett nagyszámú dipolantennából állt, s a készülék vízszintes síkban végzett körforgást. Egyik sáv az adás, a másik a vétel, a harmadik pedig a saját repgépekben lévő Fu.G.25-ös rádióadó által sugárzott ismertetőjel vételére szolgált. A Würzburg készülék parabola antennával rendelkezett, nemcsak körforgást végzett vízszintes síkban, hanem függőleges síkban végrehajtott oszcilláció végrehajtására is képes volt.

Az irányító szobában helyezkedett el egy nagyméretű emelvényen az irányítás "lelke", a "Seeburg-Tisch" — Seeburg asztal. Ennek a kb. 2 m x 2 m-es asztalnak a felső lapja üveg volt. Ezen nagyon kevés vonalat, pontot tartalmazó, a környékre vonatkozó térkép volt, mely az átlátást nem akadályozta. Az emelvénynek az asztal-alatti része nyitott volt, ezen át, az alul elhelyezkedő női személyzet (Helferinek) műszerek segítségével felvetítette mérethűen az üveglapon lévő térképre a lokátorok mérései alapján, az észlelt gépek helyzeteit. A saját gépet zöld pont, az ellenségest piros pont jelezte. A gépek magasságát a szoba oldalfalán lévő táblán jelezték. A vadászirányító tiszt léptékvonalzó és szögmérő segítségével dolgozott, fejhallgató és gégemikrofon útján folyamatos beszéddel, közvetlenül irányította a repülőgépvezetőt. Az egyik Würzburg az ellenséges gépet, a másik a saját vadászt, a harmadik pedig az esetleg tartaléknak behívott másik saját vadászt fogta.

Amikor a vadászgép saját lokátorán — S.N.-2 típusú, két km hatósugarú — megfogta az ellenséges gépet, jelentette a Ralimnak, s az ekkor leállt az irányításról. Ezután már a rádiós irányította a repülőgépvezetöt.

A Raum három nyolcórás műszakban teljesített szolgálatot, így létszáma nagy volt. A személyzetet — az irányítótisztek és karbantartók kivételével — nők képezték.

Az itt látottak, hallottak a későbbiekben nagyban elősegítették a harceljárási feladatok elsajátítását.

November elején megkezdődött a harceljárások gyakorlása, előbb nappal, később mindig éjjel. Eddig lokátor nélküli gépeken repültünk, ezután már lokátorosakkal. Ezek a gépek Fu. G.10, Fu.G.16, Fu.G.25 rádió adó-vevőkkel, Peil G.6 iránymérővel, S.N.2 lokátorral (elől négy, hátul egy dipól antennával), BAKE műszerleszálló berendezéssel és lokátor elven működő magasságmérővel (két mérési tartománnyal) voltak felszerelve.

A fegyverzet a gép orrában elhelyezett két db. MG-20-as géppuskából, két db. MK-30-as gépágyúból, a pilóta- és a rádiós ülése között elhelyezett, rézsútosan előre felfelé — a vízszintessel 75*-ot alkotó — tüzelő két db. MG-20-as géppuskából

87