Magyar Szárnyak, 1991 (20. évfolyam, 20. szám)
Tarlós József: A hátsó ülésben
De azért úgy éreztük, mintha az erélyes hang egy kicsit erőltetett lett volna. Ettől kezdve hajnalban fél órával korábban kellett a reptérre indulnunk. A Flugleitung-on (Repülés irányítás) a hajózó személyzetnek kellett átvennie a leforrasztott acéllemez dobozban lévő bombagyújtófejeket és vagy személyesen becsavarni a bombába, vagy a bombaműszerészeknek a szemünk előtt kellett végrehajtani ezt a műveletet. Oda jutottunk, hogy nekünk kellett figyelni bajtársainkat — akikben egyébként vakon megbíztunk —, hogy nem manipulálják-e a gyújtókat. Az első felszállás előtt a gépet is tüzetesen át kellett vizsgálnunk : nem rejtettek-e el benne az éjszaka folyamán pokolgépet, vagy nem tapasztottak-e rá alul valahol egy mágneses aknát. Elóérzet. Nem voltunk babonásak, de ha valakinek lógott az orra, s a többieknek nem sikerült őt felrázni, az nem jelentett jót. Az ilyeneknek a gépe a következő bevetésről kevés esetben tért vissza a támaszpontra. Bevetési szünetben meghozták az ebédet, amit általában gépünk futóműburkolatára ülve szoktunk elfogyasztani. Gyuszi valahova eltekergett, úgy látszott máshol akart ebédelni. Egyedül eszegettem csajkámból Kövér Béla szakácsunk remekét. Láttam, hogy a mellettünk lévő gép futóján is csak a személyzet egyik tagja: Perjés Gábor rádiós szakaszvezető bajtársam ebédelget. — Mi van Gabi, a te pilótád is elcsavargott valamerre ? — szóltam át a cimborának. — Gyere át Jóska ! — szólt át Gabi. Átmentem hozzá és leültem a másik futóra. Gabi hálásan nézett rám. — Köszönöm, hogy átjöttél, valahogy nem szeretek most egyedül lenni. Ekkor láttam rajta, hogy teljesen le van törve. — Ne bolondozz Gabi, ne lógasd az orrod, élvezd a finom ebédet, a szikrázó nap-sütést és azt a pillanatnyi nyugalmat, amiben részünk van ! Nem sikerült felvidítanom. Alig fejeztük be az ebédet, megérkezett Szőr — aki ilyenkor a Flugleitungon szokott ebédelni — és : "Hajózók sorakozó !" Bevetés előtti eligazítás. Térképek a kézben, megkapjuk a rajonként meghatározott fő- és segédcélokat. Bevetés századkötelékben, elhárítás nem várható. Rövid ideig tartózkodhatunk a cél légterében, ezért zuhanás zuhanófékkel, 90*-os szögben, lazított utazókötelékben. A magyar századnak ekkor nyolc gépe és hat gépszemélyzete volt. Kb. tíz napja nem volt pihenőnapunk, kimerültek és fásultak voltunk Elindultunk bevetésre. Elhárítás valóban nem volt, a kétrajos magyar stukaszázad iskolarepülést hajtott végre az utazókötelékes zuhanás alatt is. Zuhanás közben Gyuszi hadarva mondott valamit, amit nem értettem. Gépünk egy szokatlan csavart figurát csinált, ami engem erősen igénybevett. Hirtelen egy különálló stukaszámy suhant el mellettünk felfelé s amint körülnéztem, mindenfelé géproncsokat láttam szálldosni. Ekkor ébredtem tudatára, mit mondott Gyuszi : két stuka összeütközött. A motorok gyorsabban, a sárkány darabok lassabban tartottak a föld felé. Ezek között átzuhant a mi rajunk, maga mögött hagyva a szabadesés gyorsulására lefékeződött kavargó roncsdarabokat. Leszállás után a következő hajózók sorakoztak Lévay Győző századparancsnok előtt: Pénzes Gyula őrmester, repülőgépvezető, rajparancsnok Csizmadia Imre szakaszvezető, repülőgépvezető Reményi Károly szakaszvezető, repülőgépvezető Kerling József szakaszvezető, hajózó távirász Eitler Ferenc szakaszvezető, hajózó távirász Szűcs József szakaszvezető, hajózó távirász Tarlós József szakaszvezető, hajózó távirász. Pénzes Gyulával ez volt a 142-ik bevetésünk, s — tudomásom szerint — közülünk mindenkinek legalább 80-100 bevetése volt. E bevetés után — a további intézkedésig — pihenőt kaptunk. Ezalatt Gyuszival négy bajtársunk visszahagyott holmiját vettük jegyzőkönyvbe, névszerint: Dévényi László szakaszvezető, repülőgépvezető Felvégi András szakaszvezető, repülőgépvezető Major László szakaszvezető, hajózó távirász Perjés Gábor szakaszvezető, hajózó távirász. Utószó. Ezzel 1943. évi harci tevékenységünk befejeződött. Kiképző repülőtérre telepítettek bennünket. Két pilótát és két rádióst az orvosi vizsgán további zuhanóbombázó szolgálatra alkalmatlannak találtak. A lecsökkent hajózó létszámot kiegészítették. 1944-ben — Pénzes Gyulával továbbra is egy gépen szolgálva — már mindketten őrmesterként — még 13 bevetésen vettünk részt, de az már egy másik történet. Repülő testvérek. A felvétel 1941. augusztusában készült a keleti fronton harcoló bombázó egységeknél és a következőket ábrázolja : áll: Kovács zászlós; ülnek, balról: Papp László főhadnagy, Taríczky György hadnagy és Tariczky Zoltán főhadnagy (testvérek), Nyárády Lajos főhadnagy és Tost Gyula százados. (Tariczky Zoltán gyűjteményéből.) 83
