Magyar Szárnyak, 1991 (20. évfolyam, 20. szám)
Tass Károly: A "Derventai Oroszlán" igaz története
Mielőtt erre rátérnék, megpróbálom tisztázni az előzményeket. 1944. november 16-án a felső hadvezetés értesült arról, hogy Apatinnál az oroszok átkeltek a Dunán és ott egy hídfőt építettek ki. Ennek azonnali bombázására riasztottak egy Budapest-környéki reptéren állomásozó Junkers Ju.87-es köteléket és ezek biztosítására egy veszprémi vadászszázadot, a mi századunkat. Ekkor változik meg a "Retek" századnak a jászberényi légtérbe beütemezett terve. Itt ráz fel Szentgyörgyi mély álmomból és veszi kezdetét a fent leírt események sorozata. Tudnunk kell még azt is, hogy a németek ekkor már feladták a Balkánt. Jugoszláviában csupán a Belgrád-Zágráb vasútvonalat tartották úgynevezett "sündisznó" állásokban, amit a románok átállása folytán az ottszorult Weichs-hadsereg esetleges visszavonulására biztosítottak, illetve tartottak fenn. Máskülönben itt már Tito partizánjai uralták a terepet. Ezek egyik kis csoportja közé pottyantam én ejtőernyőmmel, Derventától néhány kilométerre. Derventáról láttak engem és azt hitték, hogy egy német pilóta ugrott ki. Annak megmentésére azonnal útnak indítottak egy páncélozott terepjáró gépkocsit, ami abban a pillanatban ért oda, amikor a partizánok engem egy fára húzogattak, azaz akasztgattak. A németek pillanatok alatt szétlőtték az engem elfogó bandát, feldobtak a kocsira és visszavittek Derventára. Itt aztán egy magyarul is jól beszélő patikus resuscitált, azaz feltámasztott. Ez lett volna az a bizonyos Tass Károly "kalandos repülése". Csupán annyit szeretnék még hozzáfűzni, hogy Derventáról Brod-ba szállítottak, ahonnan Zágrábig az idegen légió "Kockás Pierre" regényeihez hasonló kalandokon mentem keresztül. A Kulpa folyó túloldalát már a németek uralták és ott hihetetlen rend uralkodott. Zágrábig egy amerikai foglyokkal megtömött vagonban utaztam. Ezeket mind Magyarország felett, vagy onnan a támpontjukra való visszarepülés közben lőtték le. A mi nemzetközi nyelvünkön, azaz kézzel-lábbal társalogtam velük. Hej, de sok olyan légigyözelmet igazolhattak volna ezek, amiket vagy a "légfúrósoknak", vagy senkinek sem ítéltek oda. Engem csak úgy "Beck dzsek Dzsani"-nak (Black Jack Johnny. Szerk.) szólítottak (Fonetikusan írom, ahogy hangzott.) Volt közöttük egy néger Mustang pilóta is, akit november 16-án Brod közelében egy Messerschmitt Bf.l09-es lőtt le. Nem akarok felvágni, de ki lőhette le ? Ejtőernyővel ugrott ki 6 is, de elfogták a németek. Nem állítom, hogy én lőttem le, mert szinte vaktában lőttem, majd kabinom megtelt füsttel, de akkor és abban a légtérben csak egyetlen Messer volt. De hát vannak még csodák is. Ezt aztán Veszprémben meg sem említettem, nehogy azt mondják, hogy messziről jött ember azt mond, amit akar. Márpedig én akkor elég messziről jöttem, talán már a túlvilágból. Mindenesetre november vége felé, amikor visszakerültem Veszprémbe, azzal fogadtak, hogy : Ni-ni, mégiscsak előkerült Hubus, A DER VENT AI OROSZLÁN. Ültniü' Ja’/f Mknltt MÄ Atrrul.'i Félegyhaas SxLl UUir. Вовгоде 73
