Magyar Szárnyak, 1991 (20. évfolyam, 20. szám)

In Memoriam

lőtt le ! Örömét csak az zavarta, hogy kísérője eltűnt. Kereste egy ideig, de mivel üzemanyaga fogytán volt, hazafelé vette az irányt. A repülőtér fölött négyszer végigbillegtető gép láttán mindenki Molnár boxához sietett, hogy meghallgassa a rekordte­­lejesítmény történetét. Nemsokára megérkezett Kiss szakaszve­zető, aki egy vadászgépet is lelőtt. Molnárnak 68 bevetéséből ez volt a 9.-12-ik légigyözelme, Kiss részére pedig az első kettő. (27) Valamikor ebben az időben kerülhetett sor Tóth hadnagy ösz­­szecsapására egy Airacobrával. (28) Mélyen az ellenséges vonalak mögött portyázott Kiss Ernő szakaszvezetővel, amikor az egyik repülőtérről felszálló nyolc Yak-9-est vettek észre. Magasságfölé­nyüket kihasználva, azonnal rájuk támadtak. Tóth az egyikkel fordulóharcba kezdett, mialatt Kiss a hátát biztosította. Sikerült ellenfele mögé kerülni, amikor Kiss izgatott hangja jelentette, hogy jobbra Bell Airacobrák közelednek. Tóth hadnagy azonnal otthagyta áldozatát és emelkedni kezdett, hogy a helyzetet átte­kinthesse. Hat Airacobra úszott gyanútlanul az égen, az egyik a köteléktől kissé elmaradva. Tóth óvatosan, vigyázva közeledett feléje, nem akarta elszalasztani, mert magyar vadász eddig még nem lőtt Airacobrát. Miután besiklott a megfelelő pozícióba, a vöröscsillagos amerikai gépre fordított, ami rohamosan nőtt a fo­nálkeresztben. Végre az orosz pilóta észrevette a közelgő ve­szélyt, hirtelen felhúzott és ezzel a hátát mutatta. Tóth csak egy pillanatra nyomta le a gépágyú gombját és tisztán látta, hogy a nyomjelzők a kabinban tűntek el.. A gép megrándult, felszökött, majd egyre gyorsuló pörgéssel zuhant le és robbant szét egy kül­város házai között. (29) Január 11-én Debrődy kettős győzelmet aratott. Majd újabb két Il-2-es zuhant le, Molnár 13-ik és 14-ik áldozataként. Az élen­járó ászok közül Kenyeres hadnagy október eleje és február 3-a között 13 szovjet géppel emelte győzelmeinek számát. (30) Ezekből a napokból igen kevés hiteles információ maradt ránk és így az eredmények, veszteségek, egyéni és egység statisztikák további kutatást igényelnek. A haditettekről sem maradtak rész­letes feljegyzések, s ezekről főként az igazolt egyéni teljesítmé­1979. augusztus 17, több mint harmincöt évvel az események után. A Magyar Aero Múzeum évi közgyűlésére való megérkezés után az Oshawa-i repülőtéren. Jobbról: vitéz Debrődy György, vitéz Heppes Aladár, az "öregPuma" és Péterdi A. János. (Domonkos János felvétele.) nyékből és a kitüntetési felterjesztésekből értesülünk. Az ismer­tebb bravúrokról többször írtak az elmúlt évek folyamán, nagy­részt ugyanazon források alapján. Ezek egyik legszebb példája Kenyeres hadnagy egyedülálló tette. Február 1-én a szabadvadászaton lévő raj Yak-9-eseket pillan­tott meg. Két pilóta tüstént az ellenség felé fordult és Debrődy hadnagy az egyik vadászra csapott. Ez azonban az utolsó másod­percben kicsúszott gépágyújának tüzéből, mire megindult a haj­sza, mialatt Kenyeres a bajtársát fedezte. Az üldözés lázában Debrődy már csak akkor eszmélt rá arra, hogy bajban van, mikor hátulról egy tüzes csík sistergett el mellette, majd robbanás rázta meg gépét és érezte az égő olaj szagát. Fejreállította gépét és maga mögött hagyta a barátságtalan légteret, de ekkor már füst ködösítette el látását. Megrántotta a nyitókart, a kabintető nagy csattanással hátra vágódott. Ekkor látta, hogy alig 200 m-en van és egy pillantás a lankás tájra megérttette vele : leszállóhelyet kell keresnie. Erre azonban nem volt idő. A gép hasa máris sú­rolta a talajt, freccsent a hó és a fagyott rög, egy erős zökkenés . . . előrevágódott, majd a gép csúszkálva megállt és csend lett. Nagyobb baja nem történt. Kioldotta magát a gépből. Most erős motorzúgással közeledett üldözője, akit viszont Kenyeres köve­tett. Egy robbanás és a győzelemtől mámoros szovjet pilóta — szerencsésebb áldozatának szeme láttára — a földnek vágódott. Nagy ívben húzott el Kenyeres az erdő fölé, Debrődy szomorúan intett búcsút utána. Éppen a rádióját próbálta használhatatlanná tenni, amikor a földről kezdtek tüzelni rá. Ugyanekkor ismét motorzúgást hallott és megdöbbenve látta, amint a talajt csak­nem súrolva, Kenyeres húzott el felette. A 109-es eltűnt a dom­bok mögött, a motor elhalkult, majd csökkentett sebességgel, földközelben megjelent — kieresztett futókkal! A közelmúltban Kenyeres elmondta, hogy akkoriban csaknem révületszerű álla­potban, automatikus mozdulatokkal tette le a gépet a hóborítot­ta, ismeretlen talajra, érezvén : a háború minden írott és íratlan törvénye tette ellen szól. De ekkor már el volt kötelezve, cseleke­detének minden következményével. A másodpercek perceknek tűntek és agyában lüktetett a kérdés : hogy reagál az amúgy is ideges Bf. 109-es ? Bírják-e a futók és mi rejtőzik a hó alatt ? ... A gép engedelmeskedett Kenyeres re­pülő érzékének, a futók kibírták a leszállást és vele volt a katonaszerencse. Ledobta a félig nyitott ka­bintetőt, majd ezt az ejtőernyő követte. Ezalatt Deb­­rödy fumi kezdett feléje, de megszólaltak a hirtelen feltűnő szovjet katonák kézifegyverei is. Elsőnek Debrődy ült a gépbe, lábait felhúzva. Kenyeres az ölében igyekezett elhelyezkedni s addig nyomta ma­gát hátra, amíg valahogy tudta a bot- és lábkor­mányt mozgatni. Ezután benyomta a gázkart... a gép megindult és gyorsuló sebességgel gurulni kez­dett. A máris érezhető légellenállás miatt Debrődy kétségbeesetten kapaszkodott bajtársának szőrmegal­lérjába. A gép egyre gyorsult a havas terepen, ami­kor egy befagyott csatorna tűnt fel előttük. Ke-nye­­res önkéntelenül hasrahúzta a botot... a gép át-ug­­rott a csatornán, majd visszaesett. A futók kibírták ezt a próbát is. Néhány pillanat múlva levegőben voltak. Az alájuk futó katonák dühösen fékeztek, fordultak és hevesen lövöldöztek feléjük, de a "majdnem hadifoglyok" pillanatokon belül lőtávo­­lon kívül voltak. Ezután kezdődött az elemek elleni igazi küzdelem. Az arcába vágódó jeges széltől Debrődy szemei könnyeztek, tagjai gémberedni kezdtek. Fogcsikorgat­va kapaszkodott bajtársába, aki úgyszólván álló hely­zetben, fejével a védelmet nyújtó szélvédő üveg fe­lett, a kegyetlen hideg szélben vezette a gépet. Ezen­58

Next

/
Thumbnails
Contents