Magyar Szárnyak, 1991 (20. évfolyam, 20. szám)

In Memoriam

kívül minden pillanatban várhatták, hogy portyázó ellenséges vadászba botlanak éppen akkor, amikor kieresztett futókkal és ledobott kabintetövel úgyszólván magatehetetlenek. Kenyeres érzés szerint tartotta az irányt, s igyekezett megállapítani: hol is vannak ? Örökkévalóságnak tetsző idő után végre észrevett egy felszálló repülőgépet és megismerte az Uman-i repülőteret. Figyelmeztette Debrödyt, hogy leszállás következik. Egyre csökkent a légnyomás, amint lejjebb kerülve sebességét a leszálláshoz csökkentette. Kenyeres óvatosan húzta hasra a botot, majd eltűnt előle a látóhatár ... amikor a futók a földet érintették, kikapcsolta a motort, s hagyta kifutni a gépet. Megérkeztek.

Perceken belül mindenki a Messerschmitt körül tolongott, s némi meglepetéssel látták, hogy az "állva vezető pilóta" mögött egy másik személy is kuporgott a pilótaülésben. A bajtársiasságnak eme eszményi példája mindenkiből csodálatot váltott ki, s az eseményt a német alakulat hadinaplójában díszesen megörökítették. Bármilyen megrázó volt is az élmény és bármenynyire is megviselte őket a kaland, Kenyeres és Debrődy egy második bevetést repültek ezen a napon, bombázó-biztosító és szabadvadászat feladattal. (31)

Másnap Debrődy megsemmisített egy La-5-öst, majd február 3-án ismét Kenyeressel került bevetésre. A kedvezőtlen időjárás és az alacsony felhőzet a szokásosnál lejjebb szorította őket. Egy erdő széléről erős légvédelmi tüzet kaptak és Kenyeres gépét súlyos találat érte. Debrődy halálravált arccal látta a gép hasán előtűnő lángnyelveket, majd a kabin fölött megjelenő Kenyeres alakját, amint elrúgta magát a géptől. Ejtőernyője csaknem azonnal nyílt. Debrődy leszállóhely után nézett, s nem vette észre, hogy magassága máris 200 m-re csökkent és légvédelmi lövedékek robbantak körülötte. Az ejtőernyő az erdő egyik magas fáján akadt fel —, Debrődy semmit sem tehetett baj társáért. Azonban képtelen volt magára hagyni és ott körözött a légtérben, amíg üzemanyaghiány miatt Novo Archangel mellett kényszerleszállt.

Közben Kenyeresnek nagy nehezen sikerült elgémberedett tagjaival földet érni. Perceken belül egy lovasjárőr jelent meg és a legeredményesebb magyar vadász ász fogságba esett. A kozákok nem bántak vele kesztyűs kézzel; megszabadítván órájától, bekecsétől és egyéb személyes holmijától, csizma nélkül hajtották maguk előtt a hóban a fogolytábor felé. (32)

Egyéb híjján ismét Debrődyre vagyunk utalva; tudjuk, hogy február 16-án két Il-2-est pusztított el, s ezután már csak egy bevetést repült a keleti arcvonalon, február 21-én. Repülő leírásának következő napi bejegyzése már a hadműveleti területről való hazavezénylését tanúsítja. Molnár hadnagy is ebben az időben tért haza. (33)

Ismereteink szerint a század március 1-én Umanból Kalinovkára, majd másnap Proskurovba települt. Március 12-én riasztották a készültséget, melynek során Tanács Sándor szakaszvezető is bevetésre került vadászoktól oltalmazott Il-2-es csatagépek ellen. A köteléket Proskurovtól keletre vették észre. Először a vadászokat támadták meg. Tanács sorozata a Yak-l-est súlyosan megsebezte és a gép lángcsóvát húzva zuhant a földre. Tanács most emelkedni kezdett az Il-2-esek irányába. Alájuk vagy mögéjük kerülni már nem volt ideje, s így szemből támadott. Ellenfelének fegyverei rövid szünetekkel tüzeltek a nagy sebességgel közeledő gépből, mire Tanács is lőni kezdett. Látta, hogy lövedékei a motort és a számytőt érték. A következő pillanatban Tanács gépe hatalmas csattanással megrázkódott, önkéntelenül teljes gázt adott és hasra húzta a botot, mire gépe erős emelkedésbe kezdett. Szemét elöntötte a vér és a páncélüvegen keresztül éles szél vágott az arcába. Erős szédülése ellenére sikerült megfelelő kényszerleszálló helyet találnia, ahol hasra tette gépét. Német katonák emelték ki az ülésből. Fejlövést kapott, s az orvos szerint menthetetlen volt. Tüzetes vizsgálat után azonban kide-59

Kovács József százados, századparancsnok. (Szerző gyűjteményéből.)

rült, hogy a fáradt lövedék a homlokán a bőr alatt végigcsúszva elhagyta hátul a fejet. Kórházi kezelés után Tanács ismét repült. (34)

Ezután alig tudunk valamit a század tevékenységéről. Feltehetően ebben az időben váltották le a kharkovi csata veteránjait. Egy összeállítás szerint, március közepén az egységet Lembergbe (Lvov) helyezték, ahol mintegy két hétig maradtak. (35) Itt új pilótákat kaptak, akik rövid gyakorló repülések után főként magyar és német bombázó kötelékek munkáját biztosították. A vadászok és a bombázók között az első időkben hiányzott a megfelelő együttműködés. Ekkor a bevetések zömét Brody, majd áprilistól Luck térségében végezték. (36) A kimutatások szerint a századparancsnok — Kovács József százados — április 1-én egy Il-2-est lőtt le Kovel környékén. (37) Egy másik adat azt tudatja, hogy 1944. május 30-án az 5/2 önálló vadászszázad számát 102/1 századra változtatták. (38) Ugyan a századparancsnok és néhányan a beosztottak közül az egységnél maradtak, június 1- től számíthatjuk — legalábbis papíron — a 102. vadászosztály megalakulását, amihez az osztálytörzs és a másik század később csatlakozott. Mindenesetre a 102. vadászosztály megalakulását, illetve a 102/1 és a 102/2 vadászszázadok tevékenységét egy másik fejezetben kíséreljük meg összeállítani.

Mint a fenti leírásból láthatjuk, az 5/2 önálló vadászszázad

1943. szeptembere és 1944. júniusa közötti "története" lényegében nem más, mint néhány kiemelkedő epizód krónikája. Az előző egységtörténetekkel ellentétben az eredmény-táblázat felállítása is nehézséget okoz. A gyér adatok ellenére megpróbáltuk a veszteségeket és az eredményeket szemléltetően bemutatni. Ebben az alakulat egykori tábori újságjában közreadott lelövési listákra támaszkodunk. Ezek egyike 1943. október 29-ig bezárólag sorolja fel az elért légigyőzelmeket. (39) Ugyancsak hivatkozunk néhány későbbi iratra, felterjesztésre. (40)