Magyar Szárnyak, 1991 (20. évfolyam, 20. szám)
In Memoriam
Bombázó kísérettel egybekötött szabadvadászaton, december 1-én Debrödy egy Yak-9-est lőtt le. Az egység elsötisztje, Kálmán Elemér főhadnagy december 4-én hősi halált halt; 64 bevetésből négy elismert légigyőzelmet tulajdonítanak neki. Beosztását Kamay Árpád főhadnagy vette át. Remélve az időjárás javulását, december 14- én a hajózók a repülőtéren várakoztak, amikor váratlanul géppuska- és gépágyútüz hallatszott, majd egy minden csőből tüzelő, földközelben száguldó Il-2-es tűnt fel. Szerelőitől követve, Debrődy a gépéhez rohant, de mivel bevetésre a kedvezőtlen időjárás miatt nem számítottak, ejtőernyőjét nem találta az ülésben. A szerelők gyorsan összehajtogatták a számytakarót és — az ejtőernyőt mint ülőpámát pótlandó — azt az ülésre helyezték. Két perc múlva Debrődy a levegőben volt, s könnyen megtalálta a földközelben repülő csatagépet, aminek sebezhetőségével teljesen tisztában volt. Szinte kényelmesen figyelte, amint annak olajhütője egyre növekedett a fonálkeresztben, majd — még közelebb kerülve — tüzet nyitott. Látását a szétfreccsenő olaj elsötétítette. Az Il-2-es erősen felívelt, majd az orrára bukva a földbe csapódott. Mire Debrődy Zsitomír fölött — a légigyőzelmet jelezve — billegtetni kezdett, a német figyelők már jelentették a szovjet gép megsemmisítését. (22) A század ezen a napon vesztette el gróf Wenckheim Dénes karpaszományos őrvezetőt. (23) Debrődy e napon még két bevetést repült, az egyiket Wenckheimmel. Az alacsony felhőalap miatt feladatuk végrehajtása után földközelben igyekeztek hazafelé, amikor a szovjet vonalak fölött átrepülve erős tüzet kaptak; Debrődy két találattal megúszta, kísérőjét azonban eltalálták és gépe a saját oldalon zuhant le. (24) Debrődy decemberben összesen tíz bevetést repült. Zsitomírból 27-én Kalinovkára, majd másnap Vinnyicára települtek. (25) Itt mondtak búcsút az 1943. évnek és ünnepelték az új esztendőt. Debrődynek január 1-én volt a születésnapja is, aminek megülését nehezítette az a körülmény, hogy hajnaltól készültségre volt kijelölve. A szerelők azonban megígérték neki, hogy szükség esetén idejében felkeltik. Alig húnyta le szemét, máris rázni kezdték. Bombarobbanások törték meg a szürke hajnal csendjét. Gépéhez sietett és látta, hogy valamivel arrébb Molnár hadnagy is a gépébe száll. Nem volt komoly szél, így helyből vágott keresztül a repülőtéren és csak félúton vette észre a szembejövő, felszállni készülő német Junkers Ju.88-asokat. Sikerült előttük a levegőbe emelkednie — mintegy két méterrel húzott el a bombázók felett. Az izgalom nem volt hiábavaló, mert egy II- 2-essel csökkentette a szovjet légierő számát. Molnárt nem kísérte szerencse : tűzfegyverei felmondták a szolgálatot. (26) Négy nappal később Debrődy egy La-5-ös lelövését jelentette. 1944. január 8-án került sor a Szugacsova térségében lezajlott légiharcra, melynek folyamán Molnár hadnagy és Kiss Ernő szakaszvezető féltucat szovjet gépet semmisítettek meg. Barátságtalan időben repülték át az arcvonalat és rövidesen tíz vadásztól kísért, mintegy 30 ellenséges csatagépet pillantottak meg. Miután a kötelék gyanútlanul elsuhant alattuk, Molnár parancsot adott a támadásra és bukófordulóval az Il-2-esek alá zuhant. Áldozata egészen közel imbolygóit előtte, amikor ujjai lenyomták a géppuskák és a gépágyú gombját. A csatagépből láng és füst csapott ki és égő fáklyaként zuhant a föld felé. Tőle jobbra egy másik gép zuhant égve lefelé, Kiss szakaszvezető első győzelme. A felocsúdott kísérők a magyar géppárt igyekeztek befogni, de Molnár a hátukba került, majd ismét az Il-2-esek alá zuhant. Nagygróf Wenckheim Dénes karpaszományos őrvezető, aki 1943. decemberében hősi halált halt. (Endre Lóránt gyűjteményéből.) szerű lőhelyzetben találta magát, s ezért az irányába küldött sorozatokra sem volt hajlandó áldozatát otthagyni. Az olajhűtő pontosan ült a célzókészülékben, amikor tüzet nyitott. A csatagép azonnal balra billent, lángnyelv és fekete füstcsóva vágódott ki belőle, majd meredek zuhanás után robbant darabokra a földön. De ekkor már Molnár fölött is megszólaltak a gépágyúk, s ezért éles ívben fordulva, merőlegesen nyomta a Bf.l09-est és végiglőtte az egyik La- 5-őst, ami eltűnt alatta. A szeme sarkából látta, hogy többen zuhannak feléje, de elkerülte őke) és hátukba jutott, majd megint a bombázók alá zuhant. A legközelebbi kissé oldalt feküdt, lövésze vadul tüzelt. Molnár nyugodt célzás után megnyomta a lőbillentyűt: egy robbanás és az B-2-es egyenes vonalban zuhant a földnek. Ezután Molnár felhúzott a felhőalapig, de kísérőjét sehol sem találta. Viszont hat ellenséges vadászt vett észre. Ráfordult a baloldali géppárra, mire mindkettő zuhanásban keresett menedéket Felülről azonban már két másik próbálkozott a Bf.l09-est befogni. Molnár látta, hogy elegendő előnnyel rendelkezik a menekülő La-5-ösök egyikének utólérésére. Nyomjelzői a jobbkísérő gép kabinjába hatoltak. A pilóta mindent megkísérelt, de nem tudta Molnárt lerázni, aki ellenfelére tapadt és tüzet nyitott. A gép tehetetlen pörgéssel közeledett a föld felé, majd felrobbant a hófedte mezőn. Hirtelen üres lett a légtér, csupán a földön lángoltak a roncsok. Molnár ekkor eszmélt rá, hogy ebben a légiharcban négy gépet 57 Nemcsak harcból áll az élet! Molnár László hadnagy és a falu szépe. (Szerző gyűjteményéből.)
