Magyar Szárnyak, 1991 (20. évfolyam, 20. szám)
In Memoriam
Hosszabb üldözés után Debrödy leszorította ádozatát, látta sorozatait a törzsbe hatolni és az egyre sűrűsödő fekete füstcsóva nem hagyott kétséget a légiharc kimeneteléről. Ebben a pillanatban gépének páncélja darabokban hullott az ölébe, s kabinját elöntötte a füst. Hátulról meglepték ! A 109- es tehetetlenül csúszott lefelé, kísérőjétől leválasztva, teljesen magára maradt. Kioldotta a kabintetőt, de ugrani már nem tudott : mintegy 50 méterre feltűnt alatta a föld.Valahogy ösztönösen sikerült egy erdő mellé letenni gépét. A földre ugorva azonnal a fák felé iramodott, követve egy légvédelmi üteg ordítozó, hadonászó embereitől. Az erdőt elérve a fák között rohant, amíg lábai bírták, majd lihegve egy bozót alá lapult. A körülötte hallható hangok, csörtetés, kutyaugatás azt sejttette, hogy körülzárták az erdőt. Éppen köhögési inger gyötörte, amikor két katona találkozott alig két méterre búvóhelyétől. Mintegy hat óra hoszszat maradt ezen a helyen. Miután elcsendesedett a táj, óvatosan megkezdte a menetelést nyugat felé. Ritkulni kezdtek a fák, majd az ellenség jelenlétét újra eláruló hangok, zajok nyugtalanították. Egy tisztáson álló szalmakazalba fúrta magát, hogy megvárja a sötétedést. Már húsz órája nem evett, egyre jobban marta gyomrát az éhség. Váratlanul megjelent egy katona és a szalmát kezdte elhordani. Amikor meglátta a pilóta csizmáját, iszonyú nagyot ordított és elrohant. Debrödy is, de a másik irányba. Ekkor jött segítségére egy bombatámadás, aminek leple alatt zavartalanul folytatta útját nyugat felé. Fájó szívvel nézte a német gépeket, amint terhűktől megszabadulva, hazafelé vették az irányt. Ezalatt a századnál mindenkit Debrödy eltűnése tartott izgalomban, s Kovács őrmester sem tudott sorsáról biztosat mondani. Később szabadvadászat keretében a keresésére indultak. Tóth hadnagy szovjet vadászokat pillantott meg a Dnyeperen túl és kísérőjével nagy magasságból rájuk zuhant. Egy rövid sorozat, a Yak-l-es a földbe csa-pódott. A többi szovjet gép erre a magyar Kenyeres Miklós hadnagy (Szerző gyűjteményéből.) Balról: v. Molnár László és v. Debrödy György hadnagyok von Fassong főhadnaggyal, a német vadászszázad parancsnokával. (Szerző gyűjteményéből.) géppárra támadt, de Tóthéknak rövidesen sikerült őket magukról lerázni. (11) Közben teljesen besötétedett. Debrödy bátrabban haladt a Dnyeper irányába. Megbotlott egy tábori telefonvezetékben, késével elvágta. Nemsokára egy önálló katonát pillantott meg, aki feléje lőtt. Debrödy nem mozdult. A katona megnyugodott Végre elébe került a folyó. Ruhadarabjait felszerelését egy sífhanton talált fakeresztre kötözte, majd éjjeli két óra körül a jéghideg vízbe kényszerítette magát. A túlsó partra érve látta, hogy egy ellenséges katonákkal teli szigetre jutott. Ezek a Dnyeper főágán szándékoztak átkelni : öt nagy rohamcsónak volt a vizen. A túloldalról a németek hamarosan tüzet nyitottak. Elhatározta, hogy nem vár tovább. A folyóba ereszkedett és úszni kezdett. Ellökte magától a fakeresztet, minden erejét az úszásra összpontosította. Ez egyre nehezebben ment. Körülötte is fütyülni kezdtek a lövedékek. Az erős ár lassította az előrejutásban. Szemei előtt karikák táncoltak, minden összefolyni látszott, amikor lába végre földet ért. Zihálva mászott fel a parton. Nem messze előtte egy füstölgő kéményű parasztház bújt meg. Beesett az ajtón és a kimerültségtől összerogyott. Egy ukrán parasztasszony térítette magához, megitatta kecsketejjel, majd valahonnan előhúzott egy foltos nadrágot váratlan és pucér vendégének. Innen már csak pár percre volt egy német géppuskafészek. (12) Szeptember 28-án egy négyes raj szállt fel szabadvadászatra a Dnyeper keleti oldala fölé. Mintegy 45 km-re az arcvonal mögött, Perejeszláv környékén a csaknem zárt felhőréteg egyik foszlányos szakaszán Tóth hadnagy árnyékot látott elsuhanni. Átzuhanva a felhőn, mintegy húsz — vadászok által kísért — nyugatnak tartó Il-2-est vett észre. Azonnal támadva, Tóth a jobbszélsőt lelőtte, majd a mellette lévőre fordult és azt felgyújtotta. Fábián István szakaszvezető pontosan ülő gépágyúsorozata nyomán egy harmadik zuhant le égve. A meglepetés teljes zűrzavart okozott a szovjet kötelékben. Fábián egy újabb csatarepülőgéppel találta magát szemben; mindkét pilóta leadott egy hosszú sorozatot, de az eredményt megállapítani nem lehetett, mert ekkor már a szovjet vadászok is felocsúdtak és kettő mindjárt Fábián mögé került. Támadóit gyorsan lerázta magáról és 6 került lőhelyzetbe; nem törődve az elhárító tűzzel, ráragadt az egyikre és addig lőtte, amíg a Lagg-5-ös kigyulladt és lezuhant. A négy roncs egy kilométeres körzetben máglyaként lobogott a borús időben. (13) Csupán Debrödy hadnagy személyes teljesítményére hivatkozhatunk egyéb hiteles mérce hiányában : szeptemberben összesen 11 bevetést repült (egy hétig szabadságon volt) Karlovka, Poltava, Kiev és Uzin repülőterekről. (14) A gyakori áttelepülések, a rosszra forduló idő és az egyéb szolgálati tevékenység valószínűleg csökkentették az ellenség feletti feladatok ütemét. Októberről sincs sok adatunk, de 7-e sikeres napja volt a századnak. Ezen a napon lőtte le Molnár László hadnagy ötödik ellenfelét. Már alkonyodon, amikor a bevetett gépek átrepülték a Dnyepert. Rövidesen Kenyeres Miklós hadnagy ellenséges gépeket vett észre és kihasználva a vékony felhőréteget, a 55
