Magyar Szárnyak, 1991 (20. évfolyam, 20. szám)

In Memoriam

Bf.l09-esek észrevétlenül ellenfeleik hátába kerültek. A szovjet pilóták csak akkor ébredtek rá a veszélyre, amikor a sorozatok már gépeiken pattogtak. Kenyeres a jobbszélsöre támadt, Molnár a vezérgépet vette célba. Ez szembefordult, de Molnár első sorozatára zuhanással igyekezett elmenekülni keleü irányba. Molnár követte és egy sorozatot nyomott bele. A Lagg-5-ös megrázkódott, lefordult és égve fröccsent szét a földön. Ez alkalommal Szeveréni Kálmán hadnagy igen ügyesen gazdálkodott a kincstári vagyonnal: beült egy Lagg-5-ös mögé, s midőn a szovjet pilóta ezt észrevette, minden további nélkül ejtőernyővel kiugrott a gépből! Nem került egy lövedékbe sem ! (15)

Nem sokkal ezután arathatta Molnár 6-ik és 7-ik győzelmét; a hatodikat egy biztosító bevetés után jelentette. A magyar Bf. 109-esek egy túlerőben lévő vadászkötelékkel kerültek kilátástalan légiharcba, s így Molnár és kísérője, Kovács Pál őrmester elszakadtak ellenfeleiktől és 5000 m magasságban kezdtek újabb áldozatokat keresni. Hamarosan egy kelet felé mozgó pontra lettek figyelmesek. Ez a vöröscsillagos gép nyugodtan repült 800 m-en és pilótája sohasem tudta meg, hogy mi történt vele. Egészen közelről, kitűnő helyzetből Molnár egy rövid sorozatot adott le összes fegyvereiből. Pillanatokon belül az égő tömeg a Dnyeper keleti partjába vágódott. A 7-ik győzelem ennek a megismétlése volt. Ezúttal Kamay hadnaggyal repült és egy magányos Il-2-est vett észre. Bár a csatagép lövésze tüzelni kezdett, Molnár csupán 100 méterről nyitott össztüzet, mire a gép szétesett a levegőben. Azonban a személyzet egyik tagjának sikerült ejtőernyővel földet érnie, ahol a németek elfogták.(16) Ezzel a légigyőzelemmel érte Molnár utói Szentgyörgyi törzsőrmester augusztusban elért lelövési rekordját.

Október 13-án Tóth hadnagyra jutott a sor, hogy meglepjék : mire körülnézett, már minden égett körülötte. Megkísérelte gépét földre tenni, de ez inkább egy töréses kényszerleszállásnak sikerült egy erdő mellett. Szerencsésen megúszta kisebb zúzódásokkal és egy mély sebbel a szemöldöke fölött. Rövid kábulat után kiugrott gépéből és — kiáltozó szovjet katonákkal a nyomában — az erdő felé rohant, akárcsak Debrődy három héttel korábban. Keresztültörve a sűrű bokrokon, egy kb. 40 m széles folyóhoz ért, amit azonnal átúszott és a másik oldalon búvóhelyet talált. Üldözői nem sokkal ezután érték el a partot, ahol a bokrokat szurkálták, kutatták, gondolván hogy ott bújkál. Két-három óra hosszat rejtekhelyén maradt, majd — amikor besötétedett —

megindult nyugat felé. Aránylag zavarmentesen érte el a Dnyepert. Ekkor már csak lovaglónadrágja volt minden ruházata. A víz rendkívül hideg volt, de beleereszkedett és úszni kezdett. Hirtelen világítórakéta szaladt fel a sötét égre; a víz alá süllyedt és sodortatta magát az árral. Végre a másik partra jutott, ahol a hideg iszapban lapulva próbált tájékozódni. Valahol a közelben egy őr járkált; megkockáztatta és németül rákiáltott. A válasz egy lövés volt. Úgy látszott, hogy egy hídfőbe jutott. Találomra teljes erejéből délnyugatnak rohant. Leereszkedett egy keresztben futó szakadékba, aminek túlsó oldalán egy tarló szélén találta magát, s a tarlót cserjés követte. Innen beszédmoraj, táborozó csapatok zörgése hallatszott. Ismét odakiáltott, — de megint csak oroszul jött a válasz ! Futni kezdett az ellenkező irányba. Rakéta röppent fel az égre, vad lövöldözés kezdődött. Hirtelen ütést érzett a kezén : meglsebesült. Végül is egy erdőbe ért. Iszonyú hideg volt, de a kimerültségtől ideges álomba szenderült, mígnem hajnalban vacogva ébredt. Folytatta útját, amíg el nem érte a második oltalmat nyújtó erdő szélét. Egy idő múlva a dűlőúton egy gépkocsit látott közeledni: szovjet Ford ! Tehát még mindig a hídfő területén volt. Néhány perc múlva azonban egy sivatagi sárgára festett Opel Blitz tűnt fel — németek ! Kirohant az útra. A németek fegyvert fogtak rá. Nehezen értették meg, hogy a sáros, véres alak magyar pilóta. Végül is minden rendbe jött, német rohamtüzérekhez vitték, ahol első segélyben részesítették és enni-inni kapott, majd egy nagy adag rum hatására álomba merült. Másnap egy Fieseler Fi. 156-os Storch vitte viszsza repülőterére. (17)

Sajnos e hónapról több nem maradt fenn az általunk ismert forrásokban. Ismét Debrődy hadnagy repülőleírását kell elővennünk : októberben összesen 25 bevetést repült, kettőt Kievből, a többit Uzinból. (18)

Október végéről keltezve ugyancsak van egy értékes teljesítménytáblázatunk, amire később visszatérünk. (19)

1943. novemberéről egyáltalán nincs anyagunk, kivéve Debrődy hadnagy rep. leírását. E szerint Debrődy ebben a hónapban — előttünk ismeretlen okokból — csupán négy bevetést repült. November 29-én Kalinovkáról indult bevetésre, de már új repülőterükön, Zsitomírban szállt le. (20) A századparancsnokságot december elején fehérgyarmati Kovács József százados vette át Zsitomírban, a pontos dátum nem ismert. (21) Ez a hónap legkevesebb két hősi halált és két légigyőzelmet hozott.

Tóth Lajos hadnagy lelövése előtt. Amint lelövése után visszatér és elmondja kalandját Hor(Szerző gyűjteményéből.) váth Gyula századosnak. (Heppes Aladár gyűjt.-bői.)

. . . és lelövése után. (Heppes Aladár gyűjteményéből.)

56