Magyar Szárnyak, 1991 (20. évfolyam, 20. szám)
In Memoriam
Gaál Gyula : Egy önálló vadászszázad életéből Az 5/1 vadászosztály parancsnokság beosztásában lévő 1/1 és 5/2 századok 1942. december és 1943. augusztus vége közötti működését a Magyar Szárnyak előző számaiban ismertettük. (1) Az időközben tudomásunkra jutott további adalékok azt tanúsítják, hogy a tavalyi számban felhasznált információk lényegében hiteles adatokon alapulnak, — bár a leírásban tárgyalt események további vizsgálatra, kiegészítésre szorulnak. Az eredményeket illetőleg, a légigyőzelmek száma mindössze hárommal tér el egy újabb forrás adataitól. (2) Az osztály parancsnokságnak és az 1/1 századnak az 5/2 századtól gyakorlatban való elválására pontos időpontunk nincsen, de gyanítjuk, hogy augusztus végén történt. Bizonyosnak tekinthetjük azonban, hogy formailag az 5/2 század még mindig az osztályhoz tartozott (talán november 22-ig), amikor az osztály törzse és az 1/1 század bevonult magyarországi állomáshelyére. (3) Heppes őrnagy osztályparancsnok utoljára november 18-án látogatta meg az 5/2 századot. Tehát valószínű, hogy az egység november második felében vehette fel az 5/2 önálló vadászszázad nevet, bár a körülmények nem tisztázottak. Ugyanis már október 5-től a 2. repülődandárt 102. repülődandárrá keresztelték és mindegyik hadműveleti területen tartózkodó repülő egység a dandár alárendeltségébe került. Ekkor a dandárparancsnokság Zsitomírban székelt, majd november elején Lembergbe (Lvov) települt. (4) Lehetséges, hogy a számozáscserével a repülő alakulatok mindegyike hadműveleti területen az új számot használta és v. Horváth Gyula százados egységének a neve is 102. önálló vadászszázadra változott. (5) A Kharkovból való kivonás után a század folytatta bevetéseit, először Poltaváról, majd Kievből, néha környékbeli repülőterekre kihelyezve. (6) A korabeli számítások szerint az osztály 1943. szeptember 5-én aratta 50-ik légigyőzelmét. (7) Ez egyben Tóth Lajos (Drumi) hadnagy első sikere is volt. Ez alkalommal Tóth és Tanács Sándor tizedes német zuhanóbombázókat kísértek Zenkov térségében. Alacsonyan repülő szovjet gépeket észlelve, a kíséret német géppárja azonnal leborított. A magyarok követték őket, de Tóth elvesztette kísérőjét. Gépét a zuhanásból kivéve, egy Lag-5-össel került pár perces fordulóharcba, majd midőn ellenfele északi irányba igyekezett leválni, utána vetette magát. Az üldözött kénytelen volt szembefordulni, de rövid fordulózás után találatot kapott, egy tisztásra zuhant és azonnal lángralobbant. Egy rádió figyelőörs végignézte a légiharcot és jelentette a légigyőzelmet. Közben Tanács csatlakozott a németekhez és biztosította őket hazatértükig. (8) Az 50-ik légigyőzelem méltatása során Heppes őrnagy megelégedését fejezte ki és hangsúlyozta, hogy az 1942. decemberben felállított osztály légigyőzelmeinek zöme az utóbbi három hónapra esett; de addig is, nem kevesebb önfeláldozást kívánó feladatokat végzett az 1/1 század a ritkán előforduló légiharcok idején. (9) Igaz — mondotta —, hogy a németek által elért magas teljesítmények mellett az 50 lelövés mérsékeltnek látszik, de a magyar egység szerényebb anyagi körülmények között, kevesebb géppel, előzetes tapasztalatok nélkül, többszörös túlerővel szemben verekedte ki ezt az eredményt, ami mindegyik — hajózó és földi — beosztott közös erőfeszítésének eredménye. Másnap újabb sikert könyvelt el a század. Ekkor Kőhalmy János főhadnagyot és Molnár László hadnagyot vetették harcba a Novaja Vodolaga térségben megjelent 38 gépből álló kötelék leküzdésére. Az Iljushin Il-2-eseket maguk alatt elengedve, a kísérő vadászokra csaptak. Hosszas fordulózás és tüzelés után Kőhalmy csővégre kapott egyet, ami csúszófordulóval eltűnt alatta. Ekkor azonnal a gyűrű alakzatban egymás mögött repülő üreseket támadta meg. Azonban megjelentek a szovjet vadászok is, akik elől Kőhalmy zuhanással tért ki, majd újra felhúzott és alulról vette tűz alá a kiszemelt csatarepülőt. Láng csapott ki belőle, darabok váltak le, de a Yak-l-esek már ismét mögötte voltak, lövéseik Kőhalmy gépének bal szárnyát lyukasztgatták. A többszörös túlerő ellen percek óta küzdő két magyar ekkor jobbnak látta kiválni a légiharcból. A földi rádió mindkét lelövést jelentette. Ezúttal nem szegődött Molnár hadnagy mellé a hadiszerencse, legalábbis nem úgy, ahogy szerette volna. Sikerült fordulóharcban lelőnie egy Yak-l-est, látta becsapódását az erdőbe, de tanú hiányában ezt nem igazolták. (10) Az ezt követő húsz napról egyelőre adatok nem állnak rendelkezésre, de egy szeptember 25-én történt esemény megindította Debrődy hadnagy lelövetéseinek kalandos, de főként szerencsés sorozatát. E nap reggelén Debrődy és Kovács Pál őrmester emelkedett a levegőbe német gépek kíséretére, amik azonban nem jelentek meg a megadott helyen a megadott időben. A két Messerschmitt Bf.l09-es a felhőalaphoz simulva körözött pár percig, amikor Debrődy hat mozgó pontot vett észre a keleti látóhatáron. A közeledő gépek közül kettő eltűnt a vastag ködben, a többi folytatta útját. A magyar géppámak sikerült megközelíteni őket, de a szovjet pilóták is érezhették a veszélyt, mert amikor Debrődy beült a jobboldali mögé, a Yak-9-esek zuhanásba kezdtek. Uzin, 1943. november. Magyarossy altábornagy szemléje. Balról: Heppes Aladár őrnagy, Horváth Gyula százados, Magyarossy Sándor altábornagy, Kálmán Elemér főhadnagy, Pávay-Vajna György és Debrődy György hadnagyok. (Szerző gyűjteményéből.) 54
