Magyar Szárnyak, 1991 (20. évfolyam, 20. szám)
In Memoriam
vitéz Nagymarosy Tibor 1920 — 1991 Tiborban egyik leglelkesebb, legodaadóbb és legértékesebb magyarországi munkatársunkat gyászoljuk, ő volt az, aki minden otthoni repülővonatkozású bőtől, eseményről késedelem nélkül értesítette Szerkesztőségünket, s ő volt az, aki minden kérésünket, kívánságunkat azonnal, maradéktalanul teljesítette, nem ismerve költséget és fáradságot. Lapunk Tibornak nagyon sokat köszönhet és végtelen hálásak vagyunk neki felmérhetetlenül értékes szolgálataiért Tibor dr. Nagymarosy Rezső m. kir. honvéd orvostábomok két fia közül az idősebb volt. A budapesti Szent Benedek bencés gimnáziumban tett érettségi után aLudovika Akadémiára nyert felvételt, de nem a repülőkhöz— ami szíve vágya volt — hanem a gyalogsághoz került. Félév múlva sikerült áthelyezteme magát a Ludovíka Akadémia П. főcsoportjához a Hűvösvölgybe, így álma megvalósult: mégis repülő lett. Ámde a sors kegyetlen volt hozzá: már mint a kassai Repülő Akadémia akadémikusa, 1940 nyarán Kishady Gáborral együtt, egy Bückerrel felszállás után — porlasztóhiba következtében — lezuhant és súlyosan megsérült. Háry "Tata" saját parancsnoki FW.58~asát küldte Kassára Tiborért, hogy őt a budapesti Honvédkórházban a lehető legjobb orvosi kezelésben részesítsék, Sajnos, félszemére 80 %-ban elvesztette látását, ezért nem fejezhette be pilótakiképzését, ami szörnyű csapás volt számára. Ezt azonban kifelé sohasem mutatta. 1941 augusztus 2Ö-án avatták hadnaggyá. A bombázó alakulatoknál szolgált Szombathelyen, Veszprémben, majd Debrecenben, s megjárta a keleti frontot is a híres "Boszorkány" alakulattal, majd annak utódjával. A háború után Nyugatról — ahová alakulatával távozott —1946 februárjában tért haza. Habár leigazolták, csak 1951- ben tudott nagynehezen az építőiparban elhelyezkedni, mert főleg magas katonai rangot viselő édesapja miatt piszkálták. Az építőiparban szorgalmas, megbízható munkája révén elismerték és hamarosan üzemmérnöki feladatokat látott el. Itt a legsötétebb elnyomás idején is — exisztenciáját kockára téve — azon dolgozott, hogy a politikai üldözötteknek menedéket nyújtson. Megnősült. Tizenhárom évi gyermektelen házasság után elvált. Minden szabad idejében a m. kir. honvéd Légierők történetének feltárásán dolgozott. Utazta az országot, tartótul a kapcsolatokat. életének utolsó néhány hónapjában a gyilkos kór leírhatatlan szenvedéssel sújtotta, de soha nem panaszkodott. Megváltás volt számára a halál. Temetésére nagyon sokan eljöttek. Ki kell emelni Bánhidi Tóni bácsit, aki 88 evesen kísérte el Tibort utolsó útjára. Tibor öccse a következő táviratot kapta: "Dr Nagymarosy Mihály, Visegrádi u. 10, Bp, Kérem fogadja őszinte együttérzésemet— .$ Tibor emlékét örökké őrizni fogom — Göncz Árpád a Magyar Köztársaság Elnöke." Mi is búcsúzunk Tőled kedves Tibor, Isten Veled, nyugodj békében f Bajtársaid szerte e világon 53
