Magyar Szárnyak, 1991 (20. évfolyam, 20. szám)

Ghyczy Tihamér: Magyar repülőhagyomány

Az ünneplő közönség. (Ghyczy Tihamér gyűjteményéből.)

lyekre csak mély alapú tudása birtokában adhatott kielégítő válaszokat.

A tanterem falának egyik fő-helyén függ bekeretezve a mi hozzájáruló okiratunk a "Boszorkány" név átvételéhez Inokai András barátommal és mellette nyolc boszorkányos veterán Debrecenből kelt beleegyező nyilatkozata. Ehhez a két okmányhoz most még koronaként járult az osztályparancsnok özvegyének ajándéka: férjéről készült festmény felnagyított és bekeretezett fényképe. Pinkóczi újra eltűnt, a repülő nap "fehér asztal melletti" befejező jelenését rendezendő, illetve ellenőrzendő. Helyét átvette Gőgös repülő ezredes — az osztály parancsnoka, egyben Pinkóczi századparancsnoki elődje — és még néhány érdekes adattal egészítette ki szakmai érdeklődésünket.

A fegyelmezett és nagyszerű benyomást keltő sorfal között újra elvonulva, a már ismert nagy étteremben kötöttünk ki. Itt azonban most ünnepélyes sorrend szerint mi ketten Inokai Bandival, tehát a névadó keresztapák, ültünk a főhelyen, Bandi balján Gőgös ezredes, az én jobbomon pedig Pinrös István főszerkesztő a 'Top Gun" című új magyarnyelvű nemzetközi repülő magazin részéről és a Televízió kiküldött kis stábja, kiknek rövid képriportját névadó repülő napunkról az ország híreket néző közönsége már az esti adásban láthatta.

Közben a bemutató repülések egyre hatásosabbá váltak. A századparancsnok vezetésével felszállt hét db. MÍG 21-es és kötelékbe rendeződve először többszöri nagyon szép díszfelvonulást mutattak be, majd szétválva két géppár külön-külön támadó harcmozdulatokat végzett a hármas kötelék ellen. A nap repülő fénypontja Pinkóczi századparancsnok egyéni műrepülő bemutatója volt, melynek legszebb záró mozdulatait a közben 7/10-re sűrűsödött felhőzet szemeink elől — sajnos — nagyrészt eltakarta.

Visszatérve a laktanyába, a repülő emlékműnél — egy öreg MÍG 15-ösnél — Pinkóczi őrnagy rövid ünnepi beszédet tartott, megkoszorúzták repülőhalált halt bajtársaik emléktábláját, majd a régi "Boszorkány" század 1942. augusztus 14-én az Uryw-i kanyar fölött repülő hősi halált halt osztályparancsnokának, Mocsáry István repülő őrnagynak emlékére akkori özvegyének — azóta már sajnos Balássy Miklós repülő vezérkari alezredes özvegye is — Rudolffy Klára úrasszonynak közreműködésével egy emlékfát ültettek el. A Szózat hangjai után a repülő osztály személyzetének tisztesi és honvéd sorfala között vonultunk fel a század pilótáinak elméleti tantermébe.

A nagyon impozáns tanteremben Pinkóczi őrnagy tartott rövid, de igen értelmes, laikusok számára is érthető magyarázatot századának szervezetéről (pilótáik mind tisztek, akik a Szovjetúniőban három és fél- négy esztendőt tanultak) és repülő életük olyan mozzanatairól, melyek nem esnek a kötelező katonai titoktartás határain belül. Azután bizony a jelenlévő veterán szakemberek részéről elhangzott néhány olyan szakmai technikai fogas kérdés, mekóczi őrnagy foglalt helyet.

Pinkóczi őrnagy beszédében igen nagy szeretettel üdvözölt kettőnket, névadókat és a megjelent vendégeket, majd névszerint bemutatta századparancsnoki elődjét és beosztott tisztjeit, ö maga nyolcadik a sorban, elődjeinek neveit és beosztásait egyelőre nincs jogom nyilvánossá tenni. Ezután kérte, hogy mi is mutassuk be a jelenlévő régi boszorkányokat, ennek teljesítése azonban a nagy nyüzsgésben elmaradt.

Kettőnkön kívül jelen voltak : Bajsa Andor főadnagy — akinek Ju.88-as gépét 1943. május 27-én, harmadik bevetése közben végrehajtott alacsonytámadáskor a légvédelem lelőtte és fogságba esett —, Lukács János zászlós — 1942-ben, a Caproni-Egy fiatal "boszorkány" a veterán "boszorkányok"között, közvetlen mellette állnak: Inokai András a jobbján és Bajsa Andor a balján. (Ghyczy Tihamér gyűjteményéből.)

49