Magyar Szárnyak, 1991 (20. évfolyam, 20. szám)

Ghyczy Tihamér: Magyar repülőhagyomány

A hétgépes MIG 21-es kötelék bemutatórepülése. (Ghyczy Tihamér gyűjteményéből.) évben hajózó szerelő őrmesterem —, Perjéssy István — 1942- ben hajózó távirász őrmester, egészségi okokból a repülésről le­tiltva, csodálatraméltó eredményeket produkáló gazdaságellátő szolgálatvezetőnk lett. Ott voltak továbbá a debreceni aláírók kö­zül : Nagy János tartalékos hadnagy pilóta, Bogdándy Sándor őrmester szerelő, Ábrók János hadnagy műszerész, Balogh Béla őrmester gépkocsivezető és Máthé János törzsőrmester rádiós (ő maga Taszárról). Ha valakit a névsorból kihagytam volna, kérem bocsásson meg, de a műsor nagyon sűrű volt, nem lehettem pre­cíz. Inokai Bandi a "Boszorkány" század születéséről beszélt Szom­bathelyen Czékus Ferenc parancsnoksága alatt még mint éjjeli bombázókról, majd a minket megelőző debreceni időszakáról az alakulatnak. Schiller József — Móni — őrnagy osztálypa­rancsnok és az én hazatérésem után a név még hivatalosan med-A "Boszorkány" osztály második világháborúban hősi halált halt parancsnokának, Mocsáry István őrnagynak emlékfáját ülteti el ünnepélyesen özvegye, Rudolffy Klára úrasszony. (Ghyczy Tihamér gyűjteményéből.) dig élt, az a történelemkutatás tárgya kell hogy legyen. Rövid beszédemben kifejtettem, hogy minden történelem­­magyarázó számára ki kell jelentenem : mi nem a németek érdekében, hanem kizárólag a kommunizmus ellen harcol­tunk teljes meggyőződéssel. Hogy nem oktalanul, annak bi­zonyítéka az elmúlt négy és fél évtized. Szerencsére akkor még nem tudtuk azt, hogy ha a német nácizmus valami cso­da folytán mégis győzött volna, hazánk 80 százalékban né­metajkú lenne és mi valahol a sztyeppéken legeltethetnénk, vagy az uráli bányákban nyögnénk. Ez biztosan megzavarta volna lelkivilágunkat. Gőgös ezredes előzőleg elmondott élményeihez csatlakozva — mely szerint négyesztendős kiképzésük folyamán a szov­jet oktató szakszemélyzet az összes 8-10 nemzetiségű pilóták és földi szakszemélyzet között messze a magyarokat tartotta a legtehetségesebbeknek — én is utaltam franciaországi zu­hanó-repülő átképzési élményeinkre ("Zuhannak végre a bo­szorkányok" — Magyar Szárnyak 1981 évi 10-ik számában a 36-ik oldalon), amikor is a porosz lovagkeresztes osztály­­parancsnok segédtisztje jelenlétében elismerte, hogy a ma­gyar repülő személyzet egyedeiben lényegesen értékesebb a németnél. A továbbiakban Pinkóczi kérésének szellemében már csak saját további sorsomról mondtam el néhány adatot. Kihangsú­lyoztam azonban, hogy én vetettem fel először a Magyar Szár­nyak hasábjain annak vágyát, hogy az otthoni fiatal magyar repü­lő gárda és főleg a Nyugaton élő veterán repülök nyújtsanak vég-Pinkóczi József őrnagy a hősi halált halt Mocsáry István őrnagy festményének fényképével, melyet özvegye ajándékozott a taszári alakulatnak. (Gyhczy Tihamér gyűjteményéből.) 50

Next

/
Thumbnails
Contents