Magyar Szárnyak, 1991 (20. évfolyam, 20. szám)

Gaál Gyula: Gyorsbombázók: adalékok és kérdések

még sehol sem voltak.

Békeidőben a Tisza árterületén fekvő (tiszalöki) tábori repülőterük elképzelhetetlen lett volna, de a háború viszontagságai folytán a repülőknek sok mindenhez hozzá kellett szokniok. Átmentek egy bizonyos lelki krízisen is, mert rövidesen bombáik már magyar földön robbantak, a szovjet csapatok már Erdélyben jártak. A század első támadása Nagyváradtól délre, Nagyszalonta térségében történt páncélosok ellen. A Bodó százados vezette kötelék 800 m-en úszott a szürke felhők között, s nem egy pilóta könnyezett, mikor a már magyar földön álló ellenséges elhárítás gépágyúinak a torkolattüzei kísértetiesen villogtak a plexiüvegben. Kezelőik azonban alábecsülték a Me.210-es sebességét, a lövedékek a kötelék mögött robbantak. Veszteség nem volt. (13)

A hajózók rendszeresen végezték bevetéseiket az őszi napokban. Még egyszer átrepülték a Kárpátokat és utoljára megbombázták Kolomea repülőterét A rendkívül erős légvédelem miatt a gépek 6000 m magasságban oszlopban közelítették meg a célt, mielőtt zuhanni kezdtek.

Szeptember vége, október eleje körül helyezték a századot Ferihegyre, ahonnan az alakulat folytatta feladatait. (14) Működési területük : főleg a Tiszántúl, az öcsödi híd, a szarvasi repülőtér, egy kőrösmenti kastély (amiben egy magasabb parancsnokság székelt), Eger, Hatvan, Szolnok, újra Öcsöd, Debrecen, Hortobágy. A bevetési számokkal együtt növekedtek a veszteségek. Október 15-én a válság nem sokáig tartott, 13:30 órakor már ismét levegőben voltak az alakulat gépei; ezúttal egy tiszai szovjet átkelésnél vizi jármüveket bombáztak. (Itt ellentmondás észlelhető a Csapó-Kovács-Fontos cikkel szemben, Wagner valószínűleg tévedett. Szerk.)

Háry: bevetési parancsot csak október 17-én kaptunk

Ebben az időben a század már együtt harcolt a 102/1 századdal, de mindkét egység önálló alakulat maradt. Október 17-én és 18- án a két század tiszaföldvári átkelőhelyek és a vezsenyi hídfő ellen intézett zuhanóbombázó támadásokat. (15) Október 20-án Nagy főhadnagy lövésze, Csorba szakaszvezető Szarvasnál lelőtt egy Lavochkin La-5-öst. (16) (Csorba Ferenc bajtársunk szerénységére jellemző, hogy ezt a tényt, hivatalosan igazolt légigyőzelmét, visszaemlékezéseiben meg sem említi. Szerk.) A gyorsbombázók két zuhanóbombázó és alacsonytámadó bevetésen Törökszentmiklós térségében akadályozták az ellenség átkelési próbálkozásait. Másnap Kecskemét és Szarvas környékén szovjet repülőtereket bombáztak. 23-án Orosháza felett a magyar Me. 210-esek és a Szarvasról felszállt La-5-ösök között légiharcra

A Me.210-est álcázott tárolóhelyére tolják. (Szerző gyűjteményéből.)

41

*«

került sor. (17) Az ellenség egyre közelebb nyomult a fővároshoz és bázisaikat légvonalban csupán percek választották el egymástól. Zavaró gépeik kisméretű bombáikkal nyugtalanították Ferihegyet.

Az egyik korabeli lap érdekes statisztikát őrzött meg egyes személyzetek bevetéseiről. Az alábbi hajózók október 28-ig bezárólag a következő bevetéseket repülték:

Bodó Pál százados pilóta 74 + 14

Nagy Dezső főhadnagy pilóta 41+ 15

Wágner Károly hadnagy pilóta 44 + 14

Zuna Edgár hadnagy pilóta 42+ 13

Csapó Béla zászlós pilóta 141 + *8

Pintér János őrmester lövész 155+ 15

Szente Győző őrmester lövész 81 + **8

Csorba Ferenc szakaszvezető lövész 111+ 16

Az első számjegy az előző, felderítő alakulatnál végzett bevetéseket, a második a gyorsbombázó alkalmazásban végrehajtott bevetéseket jelenti. (18)- Szeptember 5-e óta — kartörés miatt nem repült bevetéseket. + Pilótája kiesése miatt szept. 5-e óta nem repült bevetéseket.

A század mozgása itt kissé zavaros. Ferihegyről az egység Budaörsre, majd másnap Várpalotára települt, ahol a gyorsbombázó századok osztályba tömörültek.

Háry és Csapó: az áltelepülés Budaörs kihagyásával egyenesen Várpalotára történt.

A 102/1 és 102/2 századok, valamint a RKI romboló alakulatából megalakított 102/3 gyorsbombázó század a november 1- én felállított és Martini Albert őrnagy parancsnoksága alatt működő 102. gyorsbombázó osztály beosztásába került. Nem teljesen világos, hogy a földi részleg és a repülő részleg mikor érkezett Várpalotára. Egyes közlemények szerint november 1-én (19), mások szerint november 14-én. (20) (A november 1-i dátum tűnik fel helyesnek, mert arra emlékszem, hogy amikor a 102/3 század parancsnokságát november 8-9-e táján átvettem, a Háry és a Bodó alakulat már Várpalotán állomásozott. Ugyanezt megerősíti Szabó Andor bajtársunk visszaemlékezése is. Szerk.)

Háry: Várpalotára minden kétséget kizáróan 1944. november 1 -én települtünk át. A két század légi része együtt hagyta el Ferihegyet. Az lehetséges, hogy a 102/2 század földi részlegének az áttelepülése elhúzódott, tekintve azt, hogy tehergépkocsikkal elég gyengén álltak, azonkívül Ok Veszprémbe települtek a családokkal együtt.

Várpalotát a pilóták rosszabbnak találták, mint Tiszalököt. Nehezebb gépek ezt nem is használták, természetesen semmiféle állandó berendezés, felszerelés itt sem volt, csupán egy köves fennsík a Bakony lábánál. A fel- és leszállások általában sikeresek voltak, egyet kivéve. November végén kötelékben végrehajtott felszállás közben, teljes bombateherrel és 2200 liter üzemanyaggal a szárnyakban, az egyik gép motorja hajtókarszakadást szenvedett. A pilóta Isztimémél, egy fasorral kettéosztott domb tetején szerencsésen kényszerleszállt, s annak ellenére, hogy a jobb szárny levált és a gondola felszakadt, a személyzet sértetlenül mászott ki a gépből. (21)

November 4-én a gyorsbombázók utánpótlást szállító gépkocsioszlopokat támadtak Sári és Alsónémedi kö