Magyar Szárnyak, 1991 (20. évfolyam, 20. szám)
Gaál Gyula: Gyorsbombázók: adalékok és kérdések
zött, majd a rájuk csapó Jak-9-esekkel vívtak légiharcot; ennek folyamán több gép megsérült és kettő kényszerleszállt. (22) November 7-én a szajoli vasútállomást támadták az osztály Me. 210-esei, 8-án pedig a Debrecen-Tiszafured-i útszakaszon zuhanóbombázással és alacsonytámadással ellenséges gépkocsioszlopoknak okoztak veszteségeket. (23) Háry: november 8-a biztos dátum, mert én is résztvettem ebben a támadásban. A rep. leírásom szerint 120 percet töltöttünk a levegőben. Ennél hoszabb idejű bevetésem nem volt és ez a bevetés Várpalotáról történt. Orbán törzsőrmester és Vörös szakaszvezető november 13-án két Jak-9-es vadászt lőtt le. (24) Ez valószínűleg a 102/1 és 102/2 századok két bevetésével függ össze, amikor Debrecen és Tiszafüred között páncélosokat és jármüveket támadtak. Egykori jelentés szerint egy páncélos, 10-12 löveg, négy tehergépkocsi és mintegy 30 fogatolt jármű esett áldozatul a Me.210-eseknek. (25) Egy leírás szerint a Tigris századtól három gép szállt fel Várpalotáról Tömör László százados vezetésével. Ujszásznál 14:15 órakor kirakodó szerelvényeket, vasúti kocsikat és raktárakat lőttek szét A rövidesen feltűnt Jak-9-esek légiharcot kezdeményeztek, melynek során Halmay főhadnagy és lövésze, Kaszás .... hősi halált haltak. Ugyanez a forrás légigyözelmekről is ad hírt. (26) Tömör századosnak a bevetésen való részvétele azt sejteti, hogy a december végi századparancsnoki kinevezése nem lehetett annyira váratlan, mint azt általában feltételezik. (November 13-án már néhány napja a 102/3 századnál teljesítettem szolgálatot. Habár a századok elhelyezésileg meglehetősen el voltak különítve egymástól, tudtunk arról, ami az osztály keretében történt. Határozottan emlékszem arra, hogy sem ebben az időben, sem ezután egészen lelövésemig, 1944. december 23- ig, nem találkoztam Tömör századossal, s nem is hallottam arról, hogy bevetésen résztvett volna. Nem állítom, hogy a bevetésen való részvétele nem történt meg, de erősen valószínűtlennek tartom. Fentieket Csapó és Háry bajtársaim is megerősítik. Szerk.) November 16-án a gyorsbombázók Valkó-Dány térségében ellenséges gyülekezési körleteket bombáztak és fedélzeti fegyverekkel alacsonytámadtak; másnap a monori vasútállomáson három szerelvényt támadtak és több vagon lőszert felrobbantottak. (27) Várpalotáról a század még Pécs környéki célokat, dunántúli és Baja környéki gyülekezési helyeket támadott, majd 15-20 m magasságban a szigetszentmiklósi és ercsi átkelési helyeket géppuskázta és gépágyúval támadta. (28) November 20-án a szarvasi repülőtérre hullottak a bombáik. (29) November 22-én indultak a ceglédi bevetésre, amikor Örkénytől délre 11 Jak-9-es csapott le rájuk. Wágner hadnagy mögül kilőtték Németh főhadnagy gépét és akkor veszett el a tapasztalt Csapó zászlós is. Bombáit Orkénytáborra dobva a Duna felé fordult, amikor a bal motort találat érte és kénytelen volt Dömsöd határában földre tenni a gépét. Távirászával, Szente őrmesterrel együtt fogságba estek. Ezalatt Wágner és lövésze Poós őrmester, nehéz légiharcban lelőtt egy ellenséges vadászt. Telitalálattal a törzsben, szétlőtt géppuskákkal érték el a repteret. (30) November végére már igen erős volt az ellenséges nyomás. Ezt elsősorban a túlerő jelentette. A Dunántúlra zsugorodott szabad Magyarország fölött két nagyhatalom légi ármádiái nyugtalanították a magyar védelmet. Egy alkalommal a Velencei-tó felett gyülekezett az osztály, amiről a nádasban megbúvó ellenséges megfigyelők azonnal értesítették a szovjet vadászokat. A Me. 210-es kötelék hiába várt a kísérő vadászokra, a hét gép egyedül indult a Kaposvár-Siófok úton előretörő páncélosok ellen. Az ehhez hasonló bevetések nem voltak ritkák. Néha a személyzetek naponta 6-8 órán keresztül voltak levegőben Háry : napi 6-8 óra a levegőben nyílván elírás, vagy túlzás. Két bevetést egy novemberi napon elfogadok, mert én is végrehajtottam ilyet november 28-án, az egyik 65 perces, a másik 75 perces volt. De ez is csak két óra húsz perc és nem hat óra, nyolc óráról nem is beszélve. A pilóták Veszprémben voltak elszállásolva, ahonnan gépkocsi szállította őket a repülőtérre és vissza. Az arcvonal a Balaton somogyi oldalán futott a Székesfehérvár-Vértes vonalon, de a gyorsbombázók még mindig a várpalotai fennsíkon tartózkodtak, ahonnan már látni lehetett a tüzérség párharcát. (31) December végén (más közlemények szerint a hónap közepén) a század Lesvárra települt. (A teljes osztály egyidőben települt át, s az áttelepülés december közepére befejeződött. Szerk.) Háry: a századok Várpalotáról Lesvárra történő áttelepülésüket már december közepére befejezték. A légi rész — emlékezetem szerint — egyszerre települt át. Egy biztos : a 102/1 század december 8-án minden részlegével Lövő községben volt, illetve a repülőgépek a lesvári repülőtéren. Szabó Andor : Várpalotáról Lesvárra december 9-én települtünk át. Én gépkocsival mentem anyámmal és egyéb családtagokkal. A dátum erősen él emlékezetemben. A Csapod-i repülőtér 1945januárjában. (Szerző gyűjteményéből.) 42 Ez a füves, puha talajú, fákkal szegélyezett terület is alkalmatlan volt repülőtérnek. Innen a század kétszer bombázta a roncsokra épített dunaföldvári hadihidat. Az erős légvédelem miatt 5000 m-ről zuhantak a célra, ügyelve arra, nehogy a községet találják el. Az egyik alkalomkor a 10:30 órakor támadó Me.210-esek iszonyatos elhárítótűzbcn oldották 250 kg-os bombáikat. Az alig három méter széles híd — rajta felzárkózott harckocsi-, löveg- és tehergépkocsioszloppal — két találatot kapott. De 13:30 órára már ki volt javítva és folyt tovább az átkelés. A kiküldött német vadászfelderítö a bombázás eredményét sorozatfelvevő kamerával rögzítette. A karácsonyt az alakulat a lesvári (pusztacsaládi) kastélyban töltötte. (32) Az év utolsó napján váltották le Bodó századost, akitől Tömör László százados vette át a századparancsnokságot. 1945. január 2-án az erdélyi határ mentén kerültek bevetésre a Me.210-esek, majd a Vértes- Velencei-tó vonalában 800 m-es felhőalap mellett
