Magyar Szárnyak, 1991 (20. évfolyam, 20. szám)
Gaál Gyula: Gyorsbombázók: adalékok és kérdések
Щ Щ уЩ ^ИИ^И1^ИИИИ11И11И Szerkesztő megjegyzése: A lényeges különbség e tanulmány és az előző oldalakon leközölt visszaemlékezés között: Az egyik az események résztvevőinek emlékeiből összeállított munka, míg a másik egy történelemkutató — aki nem volt részese az eseményeknek — tanúk, résztvevők közlései, forrásmunkák és egyéb anyag szisztematikus tanulmányozása alapján összeállított értekezése. Az olvasó több helyen fel fogja fedezni a kisebb-nagyobb eltéréseket. Nem feladatunk a végleges, "hiteles verzió" meghatározása, egyrészt azért, mert Szerkesztőségünk nem tartja magát erre illetékesnek, másrészt azért, mert hallgatásunkkal más célunk is van. Abban reménykedünk, hogy azokat az olvasóinkat, akik az események résztvevői voltak, az egyes történések máskénti közlése arra fogja késztetni, hogy helyesbítéseikkel, kiegészítéseikkel lapunknál jelentkezzenek. A Szerzőnek is ez a célja, s felszólítására hallgatva, alábbi tanulmányában dűlt betűkkel hozzáfűztem Háry Kálmán, Csapó Béla és Szabó Andor bajtársaink megjegyzéseit, valamint az én megjegyzéseimet ott, ahol — véleményünk szerint — egyes homályos pontokra fény deríthető. 1944. november-decemberében a gyorsbombázó osztálynál teljesítettem szolgálatot mint a 3. század parancsnoka, s ebből kifolyólag egyes részletekre jól emlékszem. Átadom a szót a Szerzőnek. Hosszú esztendőkkel ezelőtt kevés megbízható forrás állt a krónikás rendelkezésére és a levelezés volt az egyetlen út a szükséges tudnivalók beszerzéséhez. Ennek sikere általában attól függött, hogy a megkérdezett személy hajlandó volt-e tollat ragadni és válaszolni a feltett kérdésekre. A leszűrt tapasztalatok szerint, egy ex-hajózó általában kész volt szóban beszámolni repülő életének egyes mozzanatairól, de a toliforgatástól mindegyikük irtózott. Szerencsére akadtak kivételek, sőt olyanok is, akik évtizedeken keresztül zokszó nélkül segítettek. Voltak, akik belekezdtek, de egy idő múlva — ki tudja miért — kialudt a lelkesedés. Ilyen félbemaradt levelezésre alapozódik az alanti írás, amit igyekeztem néhány újabb közleménnyel kiegészíteni. Az alábbi próbálkozás nyilvánvaló hiányosságai remélhetőleg "kiprovokálnak" néhány hozzászólást az érintett olvasókból, sőt talán adatszolgáltatásra is sarkallnak. Adalékok a 102/2 gyorsbombázó század történetéhez. A 102/2 gyorsbombázó század tevékenységével kapcsolatban két személlyel sikerült kapcsolatot létesíteni —, sajnos csupán néhány levél erejéig. Az egyik Bodó Pál százados volt, 1944. májusától decemberig a század parancsnoka, a másik Wágner Károly hadnagy pilóta. De másoktól is kaptam némi segítséget, főleg v. Domonkos János útján. A jegyzetekben igyekszem megnevezni a közlemények forrásait. A század — Wágner szerint — 1944. május 1-én alakult, zömmel a kecskeméti 3/2 közelfelderítő század hajózóiból és a 3. közelfelderítő osztály földi részlegéből. Az egység teljes állománya 170 fő körül volt. A pilóták átképzése a ferihegyi német iskolán történt Me.llO-es E és G típusokon, de megkívánták a Ju.86-os repülését is. Utána került sor a Me.210-esre. Ez ekkor meglehetősen modem, gyors gépnek számított, jól repülhető, remekül zuhanó és könnyen leszálló típus, bár a földreérésnél — a 200 plusz km/óra minimális sebesség miatt — gyakorlott pilótát követelt. (Siklási sebesség : 230-240 km/óra, felvétel előtt: 200- 210 km/óra, átesési sebesség: 180 km/óra. Szerk.) A fegyverzet elöl két db. mereven beépített 20 mm-es 151Д0 mintájú gépágyúból és két, ugyancsak merev, 8 mm-es 151/7 mintájú géppuskából, hátul két 12.7 mm-es elektromos vezérlésű ikergéppuskából állt, ezeket a hajózó távirász kezelte. A bombateher megosztása többféle módon történhetett : egy db. 500 kg-os, vagy két db. 250 kg-os bomba a törzsben felfüggeszve. Két db. 50 kg-os bomba a szárny alatt és négy db. 70 kg-os bomba a törzsben 2-2 elrendezésben. (Emlékezetem szerint a törzsben két db. 500 kg-os bomba volt felfüggeszthető — anyabombából csak egy —, a szárny alatt pedig négy db. 50 kg-os bomba. Ugyanezt megerősíti Háry Kálmán bajtársunk is. Szerk.) Az áprilisban elvérzett 5/1 éjjelivadász század példája azt mutatta, hogy vadászkíséret nélkül a Me.210-es alkalmatlan nappali nehézvadász feladatokra. Június végén a század bevetésre készen állt a hajdúböszörményi tábori repülőtéren. (1) A század parancsnoka Bodó Pál százados lett, elsőtisztje Nagy Dezső főhadnagy. Beosztott pilóták : Bencze Zoltán, Vörös István, Wágner Károly, Zuna Edgár hadnagyok, Csapó Béla zászlós, Csongor István törzsőrmester, Orbán József őrmester és Kovács Béla szakaszvezető (mind egykori közelfelderítő repülőgépvezetők). A hajózó távirász lövészek között voltak Szente Győző, Pintér János, Kővári János őrmesterek, Poós Lajos, Csorba Ferenc szakaszvezetők, Pólyák András, Szappanos Zsigmond tizedesek és Villám Mihály őrvezető. A rádiós tiszt Kovács József hadnagy, a hangármester Halmai alhadnagy. (2) A gépállomány 12 db. magyar gyártmányú Me.210-esből és néhány Bü.l31-es futárgépből állt. Hajdúböszörményben festették a gépekre az ugró tigris századjelvényt. Háry : a hajózó személyzet felsorolását illetően Csapó Béla visszaemlékezése — az előző cikkben — helyes. Varga Imre hadnagy 1944. júliusában mára 102/2 század állományában volt. ő csak 1944. december 20-a után, saját kérelmére, került a 102/1 századhoz, s ott is maradt 1946. február 3-ig. Nyugatról való hazatérésünkig. Egy szerelvényen jöttünk haza, s Kaposváron váltunk el egymástól. Július végén a század több erőszakos felderítést végzett a Kárpátok keleti oldalán. Ezek közé tartozott Csapó zászlós első gyorsbombázó bevetése a Sztrij-Nadvoma-Delatin (Gyelatin)-Kolomea (Kolomija) útvonalon. Ennek során négy db. 70 kg-os bombát dobott a delatini vasútállomásra. (3) Augusztus elején többször bombáztak célokat a Kárpátok keleti oldalán, amik közül a legsikeresebb az augusztus 7-én (vagy 8-án) Kolomea ellen végrehajtott támadás volt. Felderítés közben Csapó nagyszámú bombázót észlelt a repülőtéren. A jelentés leadása után újra felszállt és egy hatgépes kötelékkel tért ugyanoda vissza. 5000 men közelítették meg a repülőteret és 1000 m-ig zuhanva oldottak. A kiküldött német felderítő szerint a támadás igen eredményes volt. Egyébként ez volt a század első kötelékben végrehajtott bombázása. (4) A reflex-célzókészülékkel (Reflex Visier) felszerelt Me.210-essel nagyon pontosan lehetett bombázni, ha nem volt erős szél. Hatezerről háromezer méterig tartó zuhanás után is lehetett egy 20 méter átmérőjű körben találatot elérni. (5) Csapó: ez csak magasfokú kiképzés után volt elérhető. 39
