Magyar Szárnyak, 1991 (20. évfolyam, 20. szám)

Csapó Béla - Kovács József - Fontos Sándor - Csorba Ferenc: A m. kir. 102/2 honvéd gyorsbombázó század megalakulása és működése

zös foglalkoztatást, miután a laza elhelyezés nem javította a fegyelmet. A falu lakosságával igen jó volt a kapcsolat. Pista bácsi, a falu plébánosa nagy szeretettel és örömmel vette nagyszámú jelenlétünket a miséken, melyeken énekeinkkel emeltük az áhítatot. A falu népe szeretett bennünket, módosabb családok, az elöljárók, jegyző, szolgabíró szívesen látott vendégei voltunk. Vörös István hadnagy itt meg is nősült

Szeptember végén a század pihenőben lévő részét a Tokaji Pincegazdaság meghívta egy kis borkóstolóra, nem sajnálva a hatalmas pince régi nemes, sokputtonyos borait a "Rieger fiuktól". Azok azonban nem tudtak igazán örülni, mert érezték, hogy rövidesen elhagyják Tiszalököt ami be is következett: áttelepülési parancsot kaptunk Ferihegyre.

Sajnos, Tiszalökröl indulva érte a századot az első veszteség : Csongor István törzsőrmester pilóta és Kővári János őrmester rádiós lövész gépét a Balamazujváros és Tiszacsege között előnyomuló szovjet csapatok elleni támadás közben lelőtték és hősi halált haltak.

(Csorba : orosz összevont menetoszlopot bombáztunk; tankokat, tehergépkocsikat. Ledobtuk bombáinkat, s mivel gyönge légelhárítást kaptunk, alacsonytámadással lőttük őket. Csongor István törzsőrmester és rádiósa, Kővári János őrmester ott zuhant le : oldalról találatot kaptak és a gép lángolva nekiütközött a földnek.)

Október 8-án települtünk át Tiszalökröl Ferihegyre. A földi rész Rakamazon vagonírozott be a századhoz csatlakozott családtagokkal együtt és szerencsésen meg is érkezett Ferihegyre.

Ferihegy : Beérkezés után a század személyzetét Budapesten, a ferihegyi épületekben és Vecsésen szállásoltuk el. Rövidesen ismét megkezdődtek a bevetések. A feladatok zömét a tiszai átkelőhelyek, pontonhidak, szovjet csapatgyülekezőhelyek bombázása és alacsonytámadása képezte. Felderítő tevékenység csak a bombázó- és alacsonytámadási feladatok pontosításához szükséges mértékben folyt. A szovjet csapatok pontonhidakat építettek a Tiszán Tiszaburánál, Tiszaroffnál és Tiszafüreden is.

1944. október 15-én a Kormányzó úr felhívását beolvasták a rádióba : mindenütt nagy csend, tanácstalanság. Ezt a várakozási állapotot egy 17-én érkezett bevetési parancs oldotta fel. Közben, a nyilas hatalom átvételekor egy papírt kellett aláírni, egy olyan "hűségnyilatkozat" félét. Aki nem írta alá, nem kapott fizetést, vagy zsoldot. Az aláírás eléggé vontatottan indult. Közel voltunk Budapesthez, így a Légierők parancsnokságához is. Az a hír terjedt el, hogy a Légierők parancsnokát letartóztatták és eltávolították. Ez a nem ellenőrzött szomorú hír igazoltnak tűnt fel közöttünk. Szárnyra kelt az a hír is, hogy Keksz Edgár ezredes veszi át a Légierők parancsnokságát. Vegyessé vált a hangulat. Egyesek hangoztatták, hogy Keksz nagy németbarát és az 6 révén mindent meg fogunk kapni a németektől, amire szükségünk van.

November első napjaiban az amerikai támadás veszélye és az egyre erősödő szovjet támadások arra késztették a felsőbb vezetést, hogy Dunántúlra telepítse alakulatunkat. November 2-tól december 8-ig a várpalotai tábori repülőtérre települtünk. Egy gépünket — kisebb üzemi hiba miatt — nem tudtuk átrepülni. Bodó százados — önkéntes jelentkezés alapján — egy pilótát, szerelőket és a javításhoz szükséges szerszámokat, stb. Fontos Sándor zászlós vezetésével visszaküldte Ferihegyre, hogy a gépet üzemképes állapotba helyezés után átrepüljék Várpalotára. Azonban a szerelők minden igyekezete ellenére a gépet nem sikerült üzemképessé tenni. Amikor a szovjet csapatok már a repülőtér közelében voltak — szinte az utolsó percben — a különítmény az üzemképtelen gépet felgyújtotta és visszatért Várpalotára.

Áttelepülésünket megnehezítette a családtagok menekítése, mert tehergépkocsiállományunk szerénynek volt mondható. Ennek ellenére az áttelepülés szerencsésen befejeződött.

Várpalota : A harci tevékenységet lényegesen megváltoztatta

az a tény, hogy a 102/1, a 102/2 századokat, valamint az áttelepüléskor a Repülő Kísérleti Intézetből megalakult, már Várpalotán állomásozó 102/3 gyorsbombázó századot osztálykötelékbe sorolták Martini Albert őrnagy parancsnoksága alatt. A súlyponti feladatokat osztálykötelékben hajtottuk végre.

Csapó Béla zászlóshelyettes felépülése után november 13-án vonult be századához, s innen kezdve ismét 6 veszi át a szót.

Veszprémben szállásoltak el bennünket. Tíz nap pihenő után ismét bevetésre osztottak be, november 22-én délután. Nem tudom hogyan történt, de kevesen voltunk hajózók. Bodó százados átszólt telefonon a 102/1 századhoz és kért egy gépszemélyzetet. A telefont az éppen ott tartózkodó — nősülési szabadságán lévő és csak vendégeskedő — Németh László főhadnagy vette fel. Jelezte, hogy jön bevetésre. Sürgetett az idő, a kötelék szinte eligazítás nélkül startolt — emlékezetem szerint — hat géppel. Feladat : Pusztavacs-örkény-örkénytábor bombázása és alacsonytámadása. Németh László főhadnagy vezetésével elég laza kötelékben közelítettük meg a célterületet. A Duna átrepülésékor a kötelékben csak négy gépet láttam. Erősen szürkült. 800 m magasságban repülve láttunk csak valamit. Németh főhadnagy — valószínűleg ezért — egyenesen Örkényre és örkénytáborra fordult. Igen erős elhárítás fogadott bennünket. Bombakioldás után, emelkedőben láttam Németh főhadnagy gépét hosszú ideig füstölve repülni. Ugyanekkor bal motorom találatot kapott, erősen füstölt. A motort kikapcsoltam : a füstölés megszűnt. Nyugati irányba fordultam és megkíséreltem elérni a Dunát. Németh főhadnagy gépe tőlem kb. két km-re keletre eltávolodva, jól elhagyta Dabas községet, s Ráckeve irányába repülve lobbanásszerüen égni kezdett és lezuhant. Ejtőernyőt nem láttam kinyílni. Magam is el voltam foglalva, mert hiába működött jól a jobb motorom, magasságom erősen csökkent. A Kisdunától mintegy három km-re hasraszálltam. Ekkor már a kötelékből egy gépet sem láttam. Arra sem emlékszem, hogy kik voltak a kötelékben. Ezen a napon a 102/2 gyorsbombázó század két gépet vesztett. Szente Győző őrmester hajózó távirászommal együtt szovjet fogságba estem. A 102/1 századtól Németh László főhadnagy és Gergovác Miklós őrmester hősi halált halt.

Ismét Kovács hadnagy és Fontos zászlós folytatja a történtek leírását:

Századunk hamarosan egy másik személyzet elvesztését is megérte : Vörös István hadnagy és hajózó távirásza egy hármas rajkötelékben végrehajtott feladatról nem tért vissza.

(Csorba : 1945. január 2-án a Csepel szigettől délre bombáztuk az oroszokat. Felhők között repültünk, Nagy Dezső főhadnagy volt a pilótám. Első kísérőnk Vörös István hadnagy volt, akivel együtt jártam a kecskeméti Piarista Gimnáziumba. Zuhanórepüléssel dobtuk bombáinkat. A nagy kavarodásban csak azt vettem észre, hogy Vörös István hadnagy gépe eltűnt Gépét hiába vártuk visszatérésünk után. Hogy a légelhárítás, vagya vadászok lőtték-e le, nem tudom.)

A repülőtér földi biztonságát ellátó személyzetet egy átszervezés folytán elirányították és tagjait a megalakuló Szent László hadosztályba és Hunyadi páncélos hadosztályba sorolták. Bajtársi melegséggel búcsúztunk tőlük. Mindenki tudta : nehéz napok várnak rájuk.

A szovjet csapatok gyors közeledése következtében Lévay Győző százados csatarepülő osztályát Várpalotára telepítették. A repülőtér zsúfolttá vált, ezért a gyorsbombázó osztály a Lesvár-i repülőtérre települt, ahol 1944. december 8-tól 1945. március 25-ig tartózkodott.

Lesvár : századunkat Csapod és Pusztacsalád községekben szállásolták el. A földi rész és a családtagok Pusztacsalád faluban, a legénység a falu mellett lévő kastélyban volt elszállásolva. A 102/1 század Háry Kálmán százados parancsnoksága alatt Lövő községben, a 102/3 század Péterdi Adolf főhadnagy pa37