Magyar Szárnyak, 1991 (20. évfolyam, 20. szám)
A m. kir. honvéd légierők repülő baleseteinek kiértékelése a légierők parancsnoka által
■ * .•". .■ "•' .• ’■ *: '• * .* V .* "• * .•’•.* / "•’ .* V*: V": V .* V': V* .* ’•„* / ’•.* .•*•.’ /■„" .* V*: .* V'"•_’ .’V •’.*■-* •* •* V ■" V •’ *■-’ •' *•-’ •* *•-’ •* *■-’ .* VV .* V .* V •* V •* •* 935. A Hadtörténelmi Levéltár okmányai az utóbi években már nemcsak a "kiváltságosak", de más "halandó"kutatók számára is hozzáférhetővé váltak. így jutott hozzá Vasváry Józsefmunkatársunk ahhoz a két jelentéshez, melyet a Honvéd Vezérkar Főnökének rendeletére a légierők parancsnoka — vitéz Háry László ezredes — terjesztett fel a repülő balesetekkel kapcsolatban. Az első világháború utáni időkben sem a honvéd vezérkarban, sem a Honvédelmi Minisztériumban nem volt található oly magasrangú repülő szakember, akinek a szavára a "földiek" hallgattak volna.. Az első világháború után az Osztrák-Magyar légi csapatok vezetőállású parancsnokai — legnagyobbrészt osztrák származásúak lévén — nem a tönkresújtott és bilincsbevert Magyarországon kerestek megélhetést, hanem vagy Ausztriában, vagy másutt, a világ minden táján. így az első világháború után csak a fiatalabb repülő nemzedék tagjait találjuk hazánkban, akik nem az "együléses íróasztalt" hanem inkább az egy- vagy többüléses repülőgépet részesítették előnyben. Ennek folyományaképpen a légi fegyvernem képviselete a vezérkarban és a magasabb vezetésben nagyon szegényes volt: a légierőknek a "mostohagyerek" szerepe jutott a m. Иг. Honvédségen belül. A repülés berkeiben járatlan vezérkariak és felsőbb vezetés csak azt látták, hogy a repülőgép és a repülő fegyvernem nagyon drága, sokkal több pénzt emészt fel, mint bármely földi harceszköz vagy fegyvernem, ennek tetejébe feltűnően sok a baleset, géptörés, repülő halál. Ezért nem a különböző "gyermekbetegségekben" szenvedő, állandó technikai fejlődés alatt álló és a fejlődéssel járó nehézségekkel küzdő fegyvernem problémáiban, hanem a harceszközt kezelőkben, a repülőkben látták a hibát. Kétségtelen: volt sok emberi hibából származó baleset, géptörés, de ezeknek a valódi okát nem tudta, vagy nem akarta megérteni a felsőbb földi vezetés. Háry 'Tata" jelentéseiben nagyszerű logikával és rábeszélőkészséggel felvilágosította elöljáróit az igazi okokról. Sajnos,nem hittek Tatának, аИ e jelentés megírása után nem sokkal kérte nyugdíjazását. Talán látta, hogy hiába érvel ?... Kenese Waldemárt hívták vissza nyugdíjból, hogy "csináljon rendet". Kenese felfogását a légi fegyvernem jelentőségéről és alkalmazásáról talán nem kell külön ecsetelni. Vattay Ferenc bajtársunk kitűnően jellemezte őt az 1989-es MSZ 85-ik oldalán kezdődő "Repülő emlékeim" c. cikkében. Kenese visszatértével egyidőben földi fegyvernemektől származó vezérkari tiszteket helyeztek a légierők egyes kulcspozícióiba, ugyan akkor a repülőterekre földi fegyvernemben repülőtérparancsnokokat neveztek И, nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy a "pongyola"repülő szellemet "katonásabbá" tegyék. Nem sokat értek el vele, mert — egykét kivételtől eltekintve — egyikük sem értette meg a repülőket, a repülő fegyelmet és bajtársi szellemet Háry Tata jelentéseit szószerínt közlöm, kivéve a nyilvánvaló tipográfiai, illetve gépelési hibákat. A második jelentéshez öt táblázat volt mellékelve. Ezek közül csak egyet közlök, az összefoglaló táblázatot mely a másik négy táblázat lényegét is magában foglalja. Ezúton mondok hálás köszönetét Vasváry József munkatársunknak, aki időt fáradságot és költséget nem kímélve, direkt azért utazott fel Debrecenből Budapestre, hogy ezeket a jelentéseket lapunk számára beszerezze. (!) Szerkesztő M. kir. honvéd légierők parancsnoka. 39.005/eln.le.I.-1940. sz. Rep. balesetek alapokainak megállapítása tárgyában. A m. kir. Honvéd Vezérkar Fönöke Úrnak Budapest. 1940. október hó 1-én. 25 Budapest. F. évi szeptember hó 13-án kelt 4619/eln.l,vkf.-1940. számú rendeletre a következőket jelentem : 1./ A rep. balesetek alapokait — régi szokás alapján — három hibaforrás valamelyikére vezetjük vissza. Ezeket a főhibákat a kővetkezőképpen szoktuk megnevezni: aJ vezetési hiba, ЬУ műszaki hiba és с У fegyelmetlenségből eredő baleset. аУ-hoz: Vezetési hiba alatt oly hibát értünk, amelyet a repülőgépvezető a kormányszervek helytelen mozgatásával követ el. Ezt a hibát, amelyik a leggyakoribb, a hozzá nem értők rendszerint "kiképzési hibának” szokták odaállítani. Ez persze korántsem helytálló, mert olyanokkal, akik a kiképzést éppen hogy befejezték, még sohasem történt baleset, vagy géptörés. Már pedig nyilvánvaló, hogy ha "a kiképzésben lenne baj", akkor a balesetek zömét olyanoknak kellene elkövetniük, akik életükben először repülnek egyedül, vagy akik életükben először végeznek műrepülést, vagy felhőrepülést, vagy rep. (légi) lövészetet, vagy bombázást, vagy kötelékrepülést, stb., stb., tehát a repülésnek bármely ágazatát. Ha pedig mégis fordulnak elő kiképzési hiányosságok miatt balesetek és géptörések, akkor ennek a következők szolgáljanak magyarázatul: A magyar repülés megindulásától kezdve 1930-ig olyan kiképzési rendszert honosítottunk meg, mely világviszonylatban első helyen állónak volt mondható. Ezt bizonyítja az, hogy a magyar repülést közvetlenül irányítók zöme ma is abból a gárdából kerül ki, mely kiképzését ebben az időszakban nyerte. Ebben az időben — szűk keretek között ugyan — a kiképzendők száma és a rendelkezésre álló kiképző anyag nehezen bár, de mégis egyensúlyban volt tartható. Azt kell azonban megjegyeznünk ennél a pontnál, hogy ebben az időszakban a magyar légierő úgyszólván kizárólag repülőgépvezetők kiképzésével foglalkozott, az akkori egyszerű felépítésű repülőgépanyagon. Harckiképzés eleinte egyáltalán nem volt, később pedig csak a kezdet kezdetéig jutott el. Az akkori kiképzés követelménye kb. megfelelt annak a kiképzési keretnek, amelyet ma a Horthy Miklós Nemzeti Repülő Alap ad növendékeinek. A vándorrepüléseket a legminimálisabb mértékben és csak választott személyek végezték, szakkiképzésre jóformán egyáltalában nem kerülhetett sor. Repülőüzem pedig kizárólag nyáron volt és jó időben. 1930-ban olyan vezető került a légierők élére, aki sajnos a repülés terén nemcsak hogy nem is volt szakember, de annak szellemét és lényegét sem tudta megérteni. Ehhez járult még az
