Magyar Szárnyak, 1991 (20. évfolyam, 20. szám)
Hozzászólások
lett őrmester. A szerző nagyon következetesen és a témához illően ismertette a levont haditapasztalatokat Rákosi altábornagy, a Légierők parancsnoka összefoglaló jelentése alapján. Plakolm cikke jól rátapintott : a Légierők szerepe — így a vadászoké is — "többnyire a földi csapatok közvetlen támogatására szorítkozott." Itt szeretnék néhány kiegészítést tenni a teljesség igénye nélkül, ugyancsak a Légierők parancsnokának 50378/eln.le.I.1942. sz. jelentése alapján. A CR-42-esek fegyverzetével kapcsolatban : a Breda géppuskánál az akadályok legnagyobb része a széteső hevedertagok miatt adódott, mivel azok edzése elégtelen volt. A Breda 12.7-es lőszer a mi gépeinknél nem szolgálta abban a hevederezési sorrendben az átütő, romboló és gyújtó hatás egymás utáni elérését. Miért ? Mert csak robbanó lőszer volt befűzve az eredeti olasz módszer szerint." A Ráták sebességi kérdéséhez : "Ellenséges légtérben a legnagyobbfokú figyelésre volt szükség, hogy az első támadó mozdulatot sajátjaink végezzék. Csak ez hárította el meglepetésüket, ill. a Ráták eredményes tüzrajtaütését és akadályozta meg villámgyors eltűnésüket." "El kell ismemi, hogy vadászpilótáink a fordulóharcra, annak alapelveire szerkesztett CR-42-es gépeknek ezt a tulajdonságát állították szembe a Ráták sebességével. Ez igazolja az elért légigyőzelmek nagy számát." Saját eszmefuttatásom vadászgépeink alacsonytámadásaival kapcsolatban: Az előzmények ismeretében, mivel sem csatarepülőgép, sem rombológép, sem zuhanóbombázó nem állt rendelkezésre, vadászainkat is megterhelték nem rájuk szabott feladatok végrehajtásával. Nem vettek figyelembe egy igen fontos harctéri tapasztalatot — nevezetesen azt, hogy a keleti fronton igen erős volt már a harcok kezdetétől is a földi elhárítás, a gyalogsági fegyverektől kezdve a különböző légvédelmi ágyúkig. Nagyon erős volt az orosz csapatlégvédelem. A magyar légierő gyakorlott vadászpilótái estek áldozatul a nem a "vadászfeladatok" körébe tartozó alacsonytámadások végrehajtása következtében. 1941. június 27-én a 2/3 századdal repülő Kázár Lászlót lőtték le alacsonytámadás közben. Szerencsére 6 hosszas bujkálás után visszakerült alakulatához. Nem volt ilyen szerencsés az 1/3 század kötelékében szolgálatot teljesítő Pettendy János zászlós, a magyar repülőnapok ünnepelt, bravúros mesterpilótája, mindenki közkedvelt "Hanzi"-ja, aki minden valószínűség szerint alacsonytámadás közben halt hősi halált. Mielőtt Tömör László százados kiérkezett századával a frontra, már jelezte (könyvének 17-ik oldalán : "Az elöl küzdő vadászszázadunkról — nyilvánvalóan a 2/3 századról — rossz hírek érkeztek. Mai bevetéséről a kiváló pilóta-századparancsnok : vitéz Szobránczy százados és még két pilóta (az egyik Vámos Győző hadnagy) nem tért vissza. Azt mondják, hogy sok az ellenséges vadász, és gépeik : — a Ráták igen jók.” Ezekről azért érdemes írni, mert a MAGYAR KATONAI SZEMLE légügyi rovata (1943. június hó 6., XVIII. évf.) közölte Mocsáry György repülő százados cikkét, melyben leszögezte a magyar vadászrepülők harci feladatköreit, nyilvánvalóan az 1941-42-es és az 1943-as év elejéről szerzett tapasztalatok alapján. Cikkében három pontban foglalta össze a vadászok feladatköreit I. Biztosítás (közvetlen, közvetett); П. Oltalmazás (gátlás, leplezés); HL Légifölényért való küzdelem. Kategórikusan kijelentette: Vadászgépet alicionytámidáirt bevetni nem gazdaságos. Az együléses vadászgép, különösen az olasz gyártmányú páncélozásán CR-42-es a földi célok ellen nem rendelkezhet megfebűi lelő tűzerővel —, ezzel szemben még a kisöbű gyalogsági lövedékek is leküzdhetik ezt a típust, bármennyire mozgékony gépnek számított. Dehát mit mondjak ? Ha már a közelfelderítő századokat is bevetették a harcok elején bombatámadásra. —, miért maradtak volna ki a nagy szükségben a vadászgépek bevetései földi célok ellen ? Vasváry József Vajda J.: Költészet a Repülésben — Hozzászólások (1990-es MSZ 202-ik old.) Vajda József — akivel, ha nem tévedek, még a Nagy Ernő féle Repülés korából személyesen ismerjük egymást — üzent nekem, hogy olvassam el az 1987-es MSZ-ban a 90-ik oldalt (ezt az 1988-as MSZ-ban leltem meg) a FIAT CR 42-es gép WM K-14 motoros változatával kapcsolatban. Kérésére ide mellékelem az átépített V.209 lajstromjelű FIAT CR-42-es gép képét az említett motorral és a Héja féle Hamilton ellensúlyos légcsavarral. Ez a kép és adat Boskovits Sándor hagyatékából származik, aki a vizsgálati repüléseket Csepelen elvégezte. Nem téved azonban Vajda József a FIAT CR-32-es említésé-ben, mert erre is van itthon hiteles dokumentum : Magyar Orszá-gos Levéltár (MOL WM iratanyag) 50394 sz. 1938. február 16 : GR M-14 "Mars" motor beépítése FIAT CR-32-be. "... Az M-14 motor beépítése a CR-32 sárkányba nem ütközött nehézségbe. A jövőben számításba jöhet a 150 lóerővel erősebb 'Super-Mars' motor beépítése is . . ." Továbbá : MOL Z- 407.50394/1938. április 12 : "... A WM f. év júniusától szeptemberig havi 12 db., összesen 48 db. M-14 motort fog gyártani (Ca.310, ill. CR-32 gépekhez)... A WM által gyártandó M-14- ek ütemezése az alábbi (1938. október - 1939. novemberig havi bontásban összesen 352 db.)..." A WM az M-14 gyártási jogát megvette. Vagyis más hiányában határozottan tervben volt az 1936-tól üzemben álló CR-32-esek motor felfrissítése. Winkler László "Hozzászólások" az 1990-es MSZ 204-ik oldalán, Sárhidai Gyula hozzászólásához a jobb hasáb utolsó bekezdésében. Nem léteztek eltűntek ? Hát aki esedeg fogságba került és onnan soha nem tért haza ? 236 Bánhidi Antal
