Magyar Szárnyak, 1991 (20. évfolyam, 20. szám)
Hozzászólások
A kővetkező bevetés egy-két nap múlva Stryj ellen volt. Orosz Béla — mint a 4. bombázó ezred parancsnoka — is résztvett Podhradszky gépén, s úgy intézkedett, hogy a III. osztály oszlopban közelíti meg Stryjt. A Capronikat a végére sorolta. Mi csak lötyögtünk hátul, mivel jóval nagyobb sebességünk volt. Szerencse, hogy nem volt erős légvédelem. Mi — Capronik — kaphattunk volna másik célt. Somorjay József Innen - Onnan (1989-es MSZ 94-ik oldal.) A "Szombathely B-repülőtér, 1943. tavaszán" feliratú képen három főt határozottan, egy főt bizonytalanul ismerek fel. Álló sor balszélén : ifj. v. Szűcs József őrvezető Gigéről. Jelenlegi holléte ismeretlen. Álló sor, balról a 6-ik : v. Púpos János őrvezető (6 a bizonytalan). A kommunista rendszer 1957-ben kivégeztette. Ülő sor jobbszélén : Vajkovich Jenő őrvezető. Elhúnyt 1963- ban Vépen. Alsó sor jobbszélén : Sziklai Nándor őrvezető. Repülő halált halt 1950-ben. Nagy József Vaaváry József : DEBRECEN repülőmúltjából.. (1990-es MSZ 47-ik oldal.) A 74-ik oldal bal hasábjának hatodik bekezdésében a szerző említi a Delatyn-i partizánok elleni bombázást. Ezt nem egy raj hajtotta végre, hanem az akkor a debreceni reptéren lévő összes üzemképes Ca.l35-ös, függetlenül attól, hogy a 3. vagy 4. bombázó osztályhoz tartozott. A köteléket Inokai százados vezette. Az én századomtól is legalább négy gép vett részt a bevetésen, amelyet — emlékezetem szerint — nyolc géppel hajtottunk végre. A támadásban én is részt vettem gépszemélyzetemmel együtt. Emlékezetem szerint a 3. osztálytól Sipos L. főhadnagy, Onody Mihály és Csortán József hadnagyok vettek részt személyzetükkel együtt. A vetett bombaszám sem helyes. A Ca. 135-ősre nyolc db. 100 kg-os bombát lehetett felfüggeszteni. Még emlékszem, hogy az én gépemen a sorozatvető a bombázás alkalmával nem működött és ezért — egyes vetéssel — nyolcszor kellett a célra rárepülni. Ez a bombázás nagyon jól sikerült, mert a bombatámadás előtt az ottani gyalogság nem tudott megbirkózni az erős partizán ellenállással, utána pedig könnyen kiverték azokat hegyi fészkeikből. Nagy dicséretet is kaptunk. Ugyanezen oldal első bekezdésében a szerző ezt írja: "... már a szovjet Légierő gépei uralták az eget." Az igaz, hogy számbeli fölényben voltak, de mi mégis minden bombázó feladatunkat 100 %-ban végre tudtuk hajtani. Jobban respektáltuk a szovjet légvédelmet, mint vadászaikat. Ha kis számbeli fölényben támadtak minket, csak nevetve mondtuk be a rádiótelefonba, hogy "itt vannak az Ivánék". Csak ha nagyon nagy számbeli fölényben voltak, akkor mertek igazán támadni. Mi bombázók több szovjet vadászt lőttünk le, mint ők magyar bombázót. Háború után volt alkalmam tanulmányozni a szovjet repülő harcászati szabályzatot, ami kiölt a vadászpilótákból minden önálló kezdeményezést. Minden mozzanatot agyonszabályoztak : mit, mikor, hogyan kell támadni, vagy visszavonulni. Vadászaik ezért nem voltak rámenősek, eredményesek, kivéve persze, ha nyomasztó számbeli fölényben voltak. Engem is így lőttek le. 1943-ban, a Honvédnap alkalmával, a repülő bemutatót én rendeztem a Légierők parancsnokságának jóváhagyásával. Utólag bevallom, hogy a bemutatót csak úgy engedélyezték, hogy minden számot legalább 1000 m magasságban hajtsunk végre. Mi azonban úgy gondoltuk, hogy 1000 m magasságban a kis iskolagéppel végrehajtott műrepülés és minden más rep. szám nem mutatna semmit a polgári lakosságnak, s ezért úgy döntöttem, hogy — parancs ellenére — sokkal kisebb magasságban hajtunk végre mindent. Csortán József hadnagy 100 m magasságban műrepült, Sipos L. főhadnagy pedig Storchhal leszállt a debreceni stadionban és onnan is startolt el. A bombázók is — vezetésemmel — egész alacsonyan hajtottak végre "alacsonytámadást" a stadion ellen. Minden ment simán. Baleset nem volt, annál nagyobb közönség-siker. A debreceni hadtestparancsnokságtól dicséretet kaptam. Utólag a Légierők parancsnoksága is tudomást szerzett a parancs be nem tartásáról, de mivel minden jól sikerült, nem fenyítettek meg. Homér Imre Kárpáti: Részletek a mátyásföldi 1/1, majd később kolozsvári 2/3 vadászszázad történetéből. (1990-es MSZ 113-ik old.) Soós őrmester halálához: "1941. IX. 8-án Szamosfalváról Debrecenbe való átrepülés közben egy Héja vit. Móry Tamás fhdgy-gyal és egy CR-42 Soós Péter őrm-rel eltévedt. Mindkét gép román területen lezuhant és a pilóták meghaltak. Móry fhdgy. Kolomeából hozott haza javításra egy Héját, eltévedt és Debrecen helyett Brassóban szállt le. Onnan egy román vadásszal visszaküldték Kolozsvárra (Szamosfalvára). A román vadász innen leszállás nélkül visszafordult. Szamosfalváról Sós (!) őrm-rel együtt indult újból tovább, amikor a beállott rossz idő miatt eltévedt és vezetőjével együtt hegynek repült. A közben beállt rossz idő miatt nem is tudtak volna Debrecenbe repülni." VKF. 256 dob.6240/eln.l.vkf,1941. A fentiek egyben Plakolm-Kántor : A magyar vadászrepülők bevetése a szovjet fronton (1990-ei msz 187-ik old.) cikkre is vonatkoznak a Gyenes szd. gépeinek sorsával kapcsolatosan. A 2/3 szd. tevékenységéhez : Eddig nem volt azonosítva, hogy 1941. VI. 29-én ki lőtt le három szovjet bombázót. Az egyetlen jelentés erről az alábbi: "Június 29-én Munkács és Csap térségében több kisebb szovjet kötelék jelent meg. Egy hét gépből álló raj Csap ellen kísérelt meg légitámadást 11 óra 25 perckor, közülük hármat lelőttek magyar vadászok. Ezek támadták a Csap-Eszeny-i vasútvonalat is." HLT. VKF. napi helyzetjelentések 43. föl. 1941. Jó lenne a szerzőtől részletesebb felvilágosítást kérni erről a bevetésről, mert ennek irata itthon nincs, a túlélők közül Nyemec és Balogh urak semmi érdemlegeset nem tudtak mondani. Ez a három légigyőzelem hiányzik a magyar pilóták összesítéseiből. A június 26-i esetnél Balogh úr a V-244 számú CR-42-essel repült, sajnos hazai beszámolója nem értékelhető, nincs adat, hogy a bombázók megközelítése hol, melyik térség felett, milyen kurzuson, mekkora magasságban zajlott le. Enélkül nem lehet ellenőrző számításokat végezni a távolságra, repülési időre és egyébre sem. A gépeket senki nem ismerte fel, Nyemec úr előbb kettő, majd évek múlva három gépről beszélt, de a kassai ügyhöz még így sem kapcsolható. A június 27-i bevetésen 27 db. Ju.86-os és kilenc (vagy nyolc) db. Ca.135 bis gép vett részt, kilenc db. CR-42-es fedezetével, ebből a 2/3 szd-tól a V-217-es gép Kázár László pilótával eltűnt, ellenséges területen kényszerleszállt, gépét felgyújtotta, majd 16 nap múlva került vissza saját csapatokhoz. Július 11-én Dikó Béla hdp. őrmester V-257-es gépe átvágódott, a sérült pilóta a stanislaui kórházba került. Előtte június 232
